6.Fejezet- Worry, Discussion, Illness

Sziasztok!
Végeztem a 6. Fejezettel.
Igazság szerint a Nox Mások voltunk c. száma ihlette. Hogy hogyan? Fogalmam sincs :D
Nem is jártatom tovább a szám ;)
Jó olvasást!
Pusssz:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxox

 

De ha jobban belegondolunk, a veszekedés valójában csak egy harc az emberek egója között, hisz az emberek még akkor sem értik meg egymást, amikor az igazságot mondják el egymásnak. Valószínűleg lehetetlen úgy élni, hogy ne bántsanak meg minket, de ha elég elszántak vagyunk, akkor talán sikerül úgy élni az életünket, hogy közben senkinek nem okozunk fájdalmat.
Nana c. film

 

Az elmúlt pár nap alatt Harry elment Franciaország déli részébe, egy varázsló városba, persze csupán pár órára, amit ahogy vissza jött én jelentettem Voldemortnak. Kezdtem hozzászokni, hogy csendben élünk egymás mellett Harry-vel, de ha nem muszáj, akkor azért nem szólunk egymáshoz. Anyáék két napja elmentek valamilyen bevetésre, így eléggé aggódom értük. Ahogy elmentek, George-ra bíztak minket, mivel ő a legidősebb köztünk. De nem ez a fő baj, hanem az, hogy Teddy az este szörnyen aludt, vagy négyszer megébredt, így én egész végig vele maradtam. Reggel viszont már kicsit nyugodtabban aludt, de valami nem stimmelt, ugyanis, ahogy óvatosan megpusziltam homlokát, amikor felkeltem mellőle, az tűz forró volt. Hirtelen öntött el az aggodalom és a féltés. Lesokkoltam. Óvatosan keltem ki az ágyból, és gondoltam lemegyek neki keresni valamilyen gyógyfőzetet, biztos van itthon, de ekkor meghallottam, ahogy a nappaliban veszekszenek. Kisfiam miatti aggodalmam kezdett dühbe fordulni, ahogy meghallottam őket, így lementem, ahol Amelia és Harry vitáztak valamin.
- Elég legyen! - mondtam kikelve magamból. - Mások aludni akarnak!
- Jó reggel Ginny! - köszönt Harry, de arcán még mindig a düh uralkodott, míg Amelia erre sem vette a fáradtságot.
- Ebbe te ne szólj bele! Nem tudsz rólunk semmit! - kiabált tovább.
- Azt teszek, amit akarok, ez itt az én házam is! És lehet, hogy téged nem ismerlek, de Harry-t igen! - próbáltam nem kiabálni, de a düh egyre jobban áradt szét bensőmben.
- Mit tudsz te a párkapcsolatunkról?! - sipítozott.
- Semmit, de nem is akarok tudni semmit sem róla. - vettem elő gúnyosabbik felem. - Engem nem érdekel, mit csináltok, de ne veszekedjetek reggel, amikor a többiek aludni akarnak! Vagy veszekedjetek, vagy csináljatok, amit akartok, de próbáljatok halkabbak lenni, legalább a fiam miatt!
- Mi közünk a fiadhoz?!
- Neked semmi közöd a fiunkhoz! - szólt rá Harry fojtott hangon, én meg meglepetten néztem rá.
- A fiatokhoz?!
- Teddy az én keresztfiam, ahogy Ginny a keresztanyja. - mondta Harry.
- Akkor te vagy az a Ginny, aki Harry exe? - jött rá.
- Nem hinném, hogy olyan rengeteg Ginevra él rajtam kívül a környéken. De mindegy, nem várom el, hogy ez neked is leessen. - mondtam gúnyosan, és kimentem a konyhába, hallottam, hogy még veszekszenek, de jóval halkabban, ráadásul miattam. De először kerestem egy lázcsillapító főzetet, majd kimentem a nappaliba, vettem egy mély levegőt.
- Amelia, szeretnék bocsánatot kérni, amiért durván bántam veled. Nekem nincs veled semmi bajom, és vendégek vagytok itt, jogotok van azt tenni, amit akartok, ráadásul Harry olyan mintha családtag lenne. Nem rád … rátok voltam dühös, csak kisfiam miatt. - kértem bocsánatot, mivel tudtam, hogy eléggé túlreagáltam a dolgot.
- Nem értem, hogy ezt most miért mondtad. - nézett rám Amelia gyanakodó tekintettel, de nem vettem róla tudomást.
- Hogy tudd, hogy nekem nincsenek fenntartásaim veled szemben. És hogy ne változzon semmi sem, éljünk békében és csendben egymás mellett. Harry és én a múlt vagyunk, már semmi közünk egymáshoz. - mondtam kiegyensúlyozott hangon, de ahogy kimondtam bennem egy világ dőlt össze. - Magatokra is hagylak titeket. - mentem a lépcső felé.
- Ginny, várj, hogy érted, hogy Teddy miatt voltál dühös? - kérdezte Harry, én pedig ránéztem, és szemében láttam az aggodalmat tükröződni.
- Egész éjjel alig aludt, úgy három órával ezelőtt sikerült újra visszaaludnia, épp ezért nem akartam, hogy hangoskodjatok, nehogy felébredjen, ráadásul még a láza is felszökött. Aggódom érte, és ezért voltam olyan, amilyen. De most már visszamegyek hozzá. - mondtam halkan és mentem fel a szobámba, ahol Teddy még aludt, még ha nyugtalanul is, de aludt. Más esetben nem lett volna szívem felébreszteni, most viszont óvatosan visszaültem mellé és a kis buksiját kezdtem simogatni.
- Kicsim, ébresztő. - súgtam halkan. És vártam míg hatalmas barna szemeit kinyitja és rám néz. Arca kipirult volt, szemei most nem a vidámságtól, hanem a láztól csillogtak s fekete tincsei a homlokához tapadtak.
- Mami, melegem van. - mondta rekedten s takarózott ki, de én megfogtam a takarót és körbetekertem vele, majd az ölembe fektettem.
- Tudom kis fiam, de nem szabad kitakaróznod, nehogy még jobban megfázz. - simogattam arcocskáját. - Ezt pedig idd meg rendben? - tettem szájához a kis fiolát.
- Nyem. - fordította el a fejét.
- Fiacskám, légy jó fiú és idd ezt meg. - kértem halkan, de továbbra sem akarta meginni. - Amíg nem veszed ezt be, addig nem játszhatsz fiam. - mondtam szigorúan. Teddy a kis üvegcsére nézett, majd rám, végül pedig tüntetően elfordult. - Naa Kicsim. - kérleltem tovább, de ekkor bejött Harry.
- Apa, apa, apa! - kezdett felé nyújtózni, már nem lepett meg ez a megszólítás, ugyanis az elmúlt napokban rengeteg időd töltöttek együtt, és többször is így hívta Harry-t, ugyanakkor ez bennem mindig melegséget áraszt, jó érzés, hogy a fiamnak van apja, az már kevésbé, hogy ez az apa a volt szerelmem …
- Teddy, kisfiam, fogadj szót anyunak. Emlékszel miben egyeztünk meg? - ült le mellénk.
- Nyem! - bújt hasamhoz.
- Na, ebbe még engem sem avattatok be, hát micsoda dolog ez? - kérdeztem játszva a sértettet.
- Tudod Ginny, ez amolyan férfi dolog, igaz fiam? - mosolyodott el Harry és Teddy fejét kezdte simogatni. - De fiam, amit megbeszéltünk, az nem szegheted ám meg. - mondta komoly hangon, amire Teddy ráemelte szép szemeit.
- Redben. - mondta picit pöszén és a gyógyfőzetért nyúlt, amit fintorogva megivott.
- Ügyes vagy Kicsim. - mosolyogtam és magamhoz öleltem.
- Kész nagyfiú vagy. - nézett rá az apja is.
- Jó, most már lemehetek játszani? - kérdezte mosolyogva, amin mi elnevettük magunk.
- Nem picúr, pihenned kell. - mosolyogtam, amire ő egy grimaszt vágott.
- Jó, de akkor maradjatok velem. - pillantott ránk, mi meg egymásra néztünk.
- Amit csak szeretnél prücsök. - válaszolt végül Harry. - Anya pihen veled, én pedig olvasok neked jó lesz így?
- Jóóó. - mondta boldogan fiam, végigdőltem vele az ágyon, s ő pedig befészkelte magát rajtam. A köré font takarón keresztül simogattam a hátát, míg ő Harry kezében lévő könyv képeit nézegette. Lehunytam a szemem, hogy kicsit kikapcsoljam az érzékeim, de nem sikerült, mivel hallottam, ahogy Harry teljes átéléssel mesél, s éreztem ahogy Teddy szuszog fölöttem. Alig negyed órába telhetett, amikor Harry elhallgatott, amiből arra gondoltam, hogy Teddy elszundított. Ekkor nyitottam csak ki a szemem és megbizonyosodtam róla, hogy Teddy tényleg elaludt.
- Azt hittem alszol. - mondta halkan Harry, nehogy felébressze Teddy-t. - Neked sem ártana egy kis alvás, nem alhattál túl sokat éjjel.
- Nem vagyok álmos, csak nagyon aggódom a fiamért. - pillantottam kis fejecskéjére.
- Ne aggódj, hamar rendbe jön.
- Remélem. - súgtam, de utána egyikünk sem szólt, csak néztük a kis Teddy-két. Ez a csend nem volt kellemetlen vagy zavaró, de megnyugtató sem, egyszerűen csak volt. Nem tudtam örüljek-e neki, így végül én törtem meg. - Sikerült megbeszélned Ameliaval a dolgokat?
- Mondjuk. Majd megbékél. - felelte félvállról.
- Mi nem stimmel köztetek … mármint ha ez nem túl személyes kérdés.
- Nem tudom, egyáltalán nem illünk össze, csak talán megszokásból maradtunk együtt, vagy csak hogy ne legyünk egyedül, nem is tudom. De mindkettőnknek megfelel így.
- Az a lényeg, hogy megértsétek egymást.
- Igazad van. És veled úgy egyébként mi van? Pasik?
- Hát élem megszokott, nem épp unalmas életem, életem értelmével a fiammal. - mosolyogtam a kicsire.
- Az biztos, hogy nem unalmas az életed. Főleg most. - fintorgott, és valahogy értettem, hogy megint Voldemortra akar kitérni.
- Nem baj, inkább legyen veszélyes mint unalmas.
- Én az ellenkezőjét akarnám a helyedben.
- Jó, de lássuk be, nem hinném, hogy neked, a Nagy Harry James Potternek a Kis Túlélőnek, lehet unalmas élete.
- Azért én reménykedem benne. - mondta és újabb csönd állt be.
- Egyébként hány óra van? - próbáltam az éjjeliszekrényemen lévő órára nézni, de nem nagyon akartam megmozdulni, nehogy felébredjen Teddy.
- Tizenegy lesz hamarosan.
- Kéne csinálni valamilyen kaja szerűséget. - húztam el számat, mivel nem akartam felkelteni Teddy-t. - Addig átveszed?
- Persze. - mosolygott, és óvatosan leszedte rólam a fiam. Szerencsére Teddy valamilyen csoda folytán nem ébredt fel, igaz egyszer azt hittük, amikor megfordult Harry kezében, de csak szuszogott tovább. Én gyors lestartoltam a konyhába, összedobni valamit, mert kezdtem éhes lenni, és tudtam, hogy Mio és Ron tegnap, vagyis ma későn értek haza, Ameliatól meg csak nem várhatom el, hogy főzzön, vagy legalább csináljon valamilyen kaját. George-ot meg kész életveszély lenne a konyha közelébe engedni. Varázslattal kezdtem el pucolni és felvágni a zöldségeket, de egyszer csak megjelent Amelia a konyhában nagy meglepetésemre.
- Szia. - mondtam kedvesen, nem akartam problémákat vele. - Minden rendbe jött köztetek? - festettem egy mosolyt arcomra.
- Igen. Csak pillanatnyi nézeteltérés volt. De valamire meg akarlak kérni. - ezen eléggé meglepődtem.
- Mit szeretnél?
- Hogy maradj távol Harry-től. Ő az én párom, már nem a tiéd.
- Ezt most úgy mondod, mintha olyan sok időt töltöttünk volna együtt.
- Nem akarom, még véletlenül sem, hogy a régi „szép idők” emlékére bármi is lenne köztetek, érted? - kérdezte dühösen.
- Fogalmam sincs mi bajod van, nincs semmi Harry és köztem és már nem is lesz! Csak annyi időt töltünk együtt, amennyit éppen szükséges. Még csak egymáshoz sem szólunk ha nem muszáj.
- Ajánlom is, mert különben … - remegett a dühtől, és én is kezdtem begurulni, de valaki megzavarta a beszélgetésünk.