Fontos!

 Sziasztok!
Azt szeretném elmondani, hogy a blog szünetel, NEM zár be, csak 9 napig Angliában leszek. Mivel elég valószínű, hogy kint nem lesz időm írni, ezért addig ne is számítsatok új fejezetre, és az utána következő héten pedig valószínűleg ezerrel kell pótolnom suliban, de attól még lehet, hogy lesz friss, de azért ne nagyon számítsatok rá, viszont utána már ugyanúgy fog működni a blog.
Előre is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Puszi
Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

10. Fejezet – He has already choosen

Sziasztok!
Itt van a 10. fejezet. Ha van kedvetek hallgassátok meg KovácsKati találkozás egy régi szerelemmel c. számot.
Legyetek szívesek olvassátok el a közleményt is, nagyon fontos!
Puszi:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

Életünk során néha útkereszteződéshez érünk, és rákényszerülünk, hogy eldöntsünk, melyik úton akarunk tovább menni. És nem tudhatjuk előre, hogy a választott út gyönyörhöz, vagy fájdalomhoz vezet. Ha egyszer választottunk, már nincs visszaút.
A pletykafészek c. film

 

Jobb kezem kétségbeesetten próbálta elérni a pálcámat, de nem tudta, a másikkal továbbra is próbáltam lefeszíteni rólam karmait. Kutató kezem egyszer csak egy kést ért. Nem tudtam már tisztán gondolkodni, de nem is lett volna más választásom, a késsel az egyik kezébe vágtam, valahol a vénája környékén, de valószínűleg a vénát nem vágtam el. A fülemben tomboló véren keresztül is hallottam, ahogy felsikít, aztán kezei elengedik a nyakam. Hörögve esek össze, kezeim a nyakamat érintik. Próbálok lélegezni, de csak kapkodni tudom a levegőt, amiből nagyon kevés jut el a tüdőmig. A vérem lüktetésétől nem hallottam, hogy mások is bejöttek a konyhába. Látásom is még foltos volt nem tisztult még ki. Csak azt vettem észre, hogy valaki átölel és mintha aggódva beszélne hozzám, de nem értem mit mond. Nem is érdekel, csak az, hogy levegő jusson a szervezetembe.
- Megvágott! - visítozik, Amelia, csak az ő magas és hangos hangját értem, a többiekét eddig még nem sikerült felfognom.
- Gondolom oka volt rá te r*banc! - kiabál Hermoine. Persze, hisz ő tudja, milyen „kedvesen” bánt velem eddig is.... csak ők ketten kiabálnak, vagy más egyáltalán nem beszélnek? Értem minden szavukat, ahogy ócsárolják egymást, ahogy rám mond kedvesebbnél kedvesebb jelzőket. Az ölelő karokhoz bújok, és már tisztuló szemeimmel pillantom meg Harry gyönyörű zöld szemeit. Vállára hajtom fejem, Próbálok lélegezni, már nem hörgök, de még mindig szaporán kapkodok levegő után... a fülemben lüktető vér már engedi hallani a lélegzetét is, így tudom, hogy Mion és Amelian kívül senki nem beszél.
- Jobban vagy? - kérdi tőlem aggódva. Én csak bólintok, nem akarom még a beszéddel tovább terhelni a tüdőm. - Ne vigyelek be a Mungoba? - kérdi, mire én megrázom a fejem, majd körbe nézek, csak Mio és Harry van itt, gondolom bátyáimat kint hagyták, hogy lefoglalják Teddy-t. Jó lenne megnyugtatni őket is, hogy nincs baj. Amelia haragjának Hermione sem tud gátat szabni, mert mellénk trappol dühödten.
- Nem is érdekel, hogy velem mi van?! Hahó, én vagyok a csajod, nem ő!? - kiabál, mint egy őrült.
- Na most már tényleg betelt az a bizonyos pohár, úgyhogy most mész, összepakolsz és visszahúzol a farbncba! - ordítja neki Harry, el sem engedve engem.
- De … de … - dadog.
- Jól hallottad! Csipkedd magad és menj vissza vagy ahova akarsz! - mutat az ajtóra.
- Nem látod, hogy csak vissza akar szerezni?! - sipákol.
- Nem érdekel, tűnés! - ordítja még hangosabban, amire én még a nyakam is behúzom. Amelia nem szól, hanem feltrappol az emeletre, míg Mio és letérdel mellénk és átölel.
- Mondtam én, hogy már akkor ki kellett volna dobni, amikor megfenyegetett. - néz rám eléggé vádlóan, persze tudom, hogy ez nem az igazi vádaskodó tekintete, csak egyszerűen aggódik.
- Már egyszer megfenyegetett? - kérdezi idegesen Harry, szemeimbe nézve, de én lehajtom a fejem.
- Én is hallottam. - csóválja a fejét Mio.
- Nem hittem, hogy komolyan gondolja. - suttogom gyenge, rekedt hangon, ez a maximum, amire most képes vagyok és még így is fáj.
- De szólnod kellett volna. - erősködik Harry.
- Együtt voltatok, együtt voltunk. Az jött volna le az egészből, hogy én vagyok a gonosz, aki közétek áll. - magyarázkodom.
- Ha elmondtad volna, akkor elhittem volna. - emeli fel fejem és szemembe néz.
- Nem. - mondom teljes meggyőződéssel. - Meggyőzött volna téged.
- Nem tudott volna. - mondja, mint aki biztos benne. Én csak felsóhajtok.
- Egy nő bármit el tud érni egy férfinál. - sóhajtok és legyintek. - De hagyjuk. - kérem meg s ő teljesíti kérésem. Még pár percig így maradunk, hárman, a földön. Mélyeket lélegzem aztán Harry segít felállni és hiába győzködöm, hogy semmi bajom, menni egyedül is tudok, ő átöleli a derekam és erősen tart, nehogy összeessek vagy valami. Kimegyünk a friss levegőre a fiúkhoz. Bátyáim megkönnyebbülten sóhajtanak fel, Teddy pedig hozzánk szalad és megölel. Ezek után persze nem engedik, hogy bármit is csináljak, sőt magamra sem hagynak, még akkor sem, amikor Amelia elhagyja a házat. Harry folyton mellettem van és ahányszor ránézek látom, hogy magát hibáztatja. Fiam ráveszi a többieket, hogy fogócskázzanak, persze engem nem hagynak beszállni, bár én sem akartam annyira lelkesen játszani, viszont Harry is kimaradt a játékból.
- Harry, jól vagy? - töröm meg a köztünk lévő nyugodt csendet.
- Én? - vág értetlen képet. - Persze, miért?
- Most dobtad a barátnőd. Gondolom nem lehet ez neked túl kellemes. - nézek szemeibe.
- Jól vagyok, sőt remekül. Igazából már egy darabja gondolkodtam, arról, hogy szakítok vele, egyre elviselhetetlenebb lett, csak egy kis lökés kellett hozzá. - mosolyog kedvesen. - De sokkal jobban örültem volna, ha nem tör az életedre...
- Hát én is. - nevetek.
- Sajnálom. - mondja végül, megtörve nevetésem.
- Nem a te hibád volt. - mosolygok.
- De igen, nagy részben igen.
- Jajj ugyan már, Amelia hibája, nem a tiéd.
- De ha nem hozom ide … Vagy jobban figyeltem volna …
- Harry, ne gondolj ilyenekre. Volt, ami volt, már elment, vége van. - mondom vigasztaló hangon, mire ő bólint. - De azért a következő barátnőddel ne oszd meg túl hamar, hogy az exed vagyok. - próbálom elviccelni, kicsit jobb kedvre deríteni és látom, hogy ajkai megrebbennek. - A végén még jobban fogok félni a csajoktól, mint a halálfalóktól. - nevetek, vele együtt. Szerencsére a nap hátralevő részében senki sem tört az életemre, amit Harry is biztosított, mivel nem igen hagyott magamra. Este megint hárman feküdtünk le, de én olvastam a mesét. Miután Teddy elaludt még kicsit beszélgettünk, majd mi is elaludtunk. Másnap délután anyáék hazaértek szerencsére épségben bár apa kezén volt egy kisebb seb, de jól voltak és ez a lényeg. És mivel anyuék hazatértek Mio és Ron felvetették megint ezt a bulis dolgot. George elhívta Angelat is, így hatan mentünk. Pontosan két nappal később. Este Harry-vel lefektettük Teddy-t, majd mi is elkezdtünk készülődni. Én egy mintás, nyakba kötős ruhát vettem fel, aminek a mell alatti része egy egyszerű fekete övvel díszített, meg egy magassarkú szandált. Egy kis táskába belepakoltam a létszükséghez szükséges női dolgokat, vagyis mindent, majd bekopogtattam Hermionehoz, akin egy rózsaszín fekete pöttyös ruha volt, mell alatt kicsit meghúzva egy fekete résszel, meg egy fekete szintén magassarkú. Apu az indulás előtt még a fiúk orrára kötötték, hogy vigyázzanak ránk … csak a szokásos duma. Aztán hopponáltunk a mugli London egy eldugottabb sikátorába, ahonnan gyalog alig tíz perc alatt már a kedvenc helyünknél voltunk. Egy kisebb szórakozó hely, aminek van egy belső illetve egy külső része is, a belső rész olyan, mint egy egyszerű diszkó, míg a külső kicsit hangulatosabb, bár egyáltalán nem nyugodtabb, mivel ott is ezerrel szól a zene. Most kint maradtunk, ahol a fű zöldellt, és kerti asztalokkal és székekkel egy tánctér volt körbe rakva. Pár percre lehuppantunk egy asztalhoz, aztán inkább mentünk táncolni. Bár a hely nem túl nagy, de mégis akárhányszor itt voltunk rengeteg voltak, ez most sem volt másképp. De mivel Angela George-dzsal táncolt, Mio meg Ronnal, én meg nem tartottam túl jó ötletnek, hogy Harry-vel táncoljunk, a végén túl közel kerülünk egymáshoz, ezért inkább csak valahol a tömegben táncoltam, nem láttam őket, Pár lány vett körül, akik nagyon kedvesek voltak, és túlordítva a zenét próbáltunk beszélgetni. Mikor végül úgy döntöttünk, hogy kicsit leülünk, ittunk egy-két pohárral, de persze csak a józanság határain belül, legalábbis az én részemről. Közben az egyik csaj rányomult egy srácra, szóval nem igen foglalkoztunk vele, hadd szórakozzon, hisz mind ezért vagyunk itt. Majd visszamentünk a táncparkettre. Csak táncoltunk, beszélgettünk, táncoltunk. Mikor már eléggé elfáradtam és éreztem, hogy kicsit becsiccsentettem, akkor úgy döntöttem inkább hazamegyek. Szólni akartam a többieknek, de Ron és Mio nagyon elmerültek egymásban, amikor végre megtaláltam őket és ahogy észrevettem kicsit később George kezdett belelendülni az udvarlásba, szóval őket sem zavartam meg, így egyedül indultam meg haza fele. Kicsit tovább sétáltam, mert azt akartam, hogy teljesen kitisztuljon a fejem. De egyszer csak meghallom, hogy valaki a nevemet kiabálja. Először megijedtem és a pálcámhoz kaptam, de amikor hátra pillantottam, Harry-t láttam, szóval kifújtam a levegőt és bevártam.
- Már azt hittem meg se vársz. - nevetett fel.
- Jól van na, nevess csak! - vágok durcás arcot. - Ezt még visszakapod.
- Most aztán rám ijesztettél. - hüledezik nevetve én viszont megrántom a vállam.
- Hogyhogy eljöttél? Vagy még visszamész? - kérdezem végül.
- Megyek veled, késő van már, és Mr. Weasley megesketett minket, hogy vigyázunk rátok, emlékszel?
- Ugyan már, meg tudom magam védeni. - nevetek. - Apa szavait nem kell mindig annyira komolyan venni. Csak én vagyok az ő egyetlen kicsi lánya …
- Én mondjuk tök megértem. Szóval nincs ellenvetés!
- Jajj ne csináld már! Szórakozni jöttünk nem? Én elfáradtam szóval megyek, a következő sikátorban hopponálok, csak hogy megnyugodjon a pici lelkecskéd, de attól még nem kell neked is hazajönni. Nyugodtan bulizz. - mosolyodom el.
- Nem. Megyek én is, én is kicsit már fáradt vagyok. - mosolyog, én meg csak vállat vonok, nem fogom győzködni, hogy maradjon.
- Képzelem, hogy lefárasztottak. - nevetek.
- Nem tom miről beszélsz. - vakargatja a fejét.
- Ugyan már, lehet, hogy a muglik nem ismernek, nekik nem vagy híres, de helyes igen. - mosolygok, közben befordulunk egy sikátorba, ahol pár részeg fiatal randalírozva jön az utca felé. Közben próbáltak megfűzni, hogy csatlakozzam inkább hozzájuk, mert biztos jobban szórakoznék velük … végül Harry dühösen leordítja őket, hogy húzzanak el, mielőtt baj lesz és átölel, én meg felnézek szemeibe, amiktől még én is megijedek, mert látom bennük, hogy tényleg komolyan gondolja... A részeges banda is megijedhetett tőle, mert már iszkoltak is el tőlünk, de Harry nem nyugodott. Se szó se beszéd hopponált haza minket, nem messze a védővarázslattól. Hagyni akartam, hadd nyugodjon le csöndben, de nem nyugodott. Halkan kinyitottam a bejárati ajtót, mivel láttam, hogy a házban sötét honol. Amikor becsuktam magunk mögött, megérintettem a karját és nyugtató mosolyt öltöttem magamra, rám nézett, izmai kicsit ellazultak, de szemei még mindig izzottak. Halkan sétáltunk fel az emeletre, benéztünk Teddy-hez, de csak az ajtóból, mivel láttuk, hogy nyugodtan alszik. Amikor visszacsuktuk az ajtót Harry szemeibe néztem, láttam még pislákolni benne a dühöt.
- Harry, ne is törődj velük, nem történt semmi. - próbálom megnyugtatni és ő bólint, de nem változik semmi. - Felejtsd el. - simítok végig arcán. Arca megrezzen, szemei elhomályosodnak, majd a következő pillanatban azt veszem észre, hogy ajkait az enyémre nyomja. Váratlanul ért, de aztán csak-csak viszonozom csókját. Ez van, amikor pár pohárka is elég, hogy egy kicsit elveszítsük az önkontrollt. Szól egy halk hang valahol mélyen a fejemben, de nem hallgatok rá. Nyelve behatol a számba és vad táncba kezdenek, a következő pillanatban pedig a szobámba hátrálunk … 

Ginny ruhája:

Hermione ruhája:

9. Fejezet – Like a family, Misunderstanding

Szió!
Nem locsogok, csak annyit, hogy az előző fejezet véleményei alapján rájöttem, hogy nem igazán szeretitek a családi baráti vagy akármilyen összeborulásokat … sajnálom, de ez is olyan lett, próbálok majd másképp, izgalmasabb fejezetek írni, inkább az izgalmakra ráfeküdni.
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán fölvilágolhat - de amit félreértettünk (vagy kényelemből félremagyaráztunk), azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni.
Jókai Anna 

Reggel kipihenten ébredtem fel. Még kicsit élvezni akartam a pihenés perceit, amikor tudatosult bennem, hogy alattam egy edzett férfitest van, és a hátamnál is egy erős kar tartott. Melegség és nyugalom árasztotta el a testem, úgy éreztem magam, mint akinek semmi problémája, aki egy nyugodt rejtekben van egyedül, ennek a karnak a tulajdonosával. Aztán a szemeim kipattantak, amikor leesett, hogy tegnap is Harry-vel és Teddy-vel aludtam. Lássuk be, Teddy nem lehet az a kar, így csak Harry marad. Ahogy szemeim kinyílnak a  napfény zavarja a szemem, de hamar hozzászokom és megpillantom a mellettem, szintén Harry mellkasához bújva nyugodtan szuszogó fiam. Lassan emelem fej a fejem, remélve, hogy Harry még alszik, de sajnos nem így volt, ugyanis gyönyörű zöld szemeivel találom szembe magam. És elvesztem bennük. Erős akartam lenni, aki képes úgy nézni rá, mint egy egyszerű srácra, aki a bátyám barátja, de hiába áltatom magam, ez nem így van és soha nem lesz így. Veszek egy mély levegőt és elfordítom szemeiről a tekintetem.
- Jó reggelt.
- Neked is. Hogy aludtál? - kérdezi kicsit még rekedt hangon, ami elárulja, hogy nem rég ébredt fel. Azonban karja még mindig hátamon pihen.
- Köszönöm jól. És te? Bocs, hogy így … öhm elterpeszkedtem. - szabadkozom halkan, de mégsem moccanok.
- Rég aludtam ilyen jól. És nem zavart, sőt elég kényelmes így. - mosolyodik el.
- Sokat aludtunk. Hány óra van? - próbálok valahogy feltámaszkodni, hogy lássam, de aztán feladom.
- Fél tíz múlt.
- Mennyi? - lepődök meg, de ő csak bólogat. - Akkor nem ártana felkelni. - sóhajtok és nyomok egy puszit fiam arcára, hanyatt fordulok Harry mellé és kinyújtózom. Aztán visszafordulok felé és megint találkozik a tekintetünk. - Jössz vagy maradsz?
- Megyek, ha valahogy le tudjuk rólam szedni a kis tücsköt, hogy nem ébred fel. - mosolyog le alvó fiúnkra.
- Hát próba cseresznye nem igaz? - görbülnek fel ajkaim.
- Ahogy mondod. - látom, hogy nem sok hiányzik hozzá, hogy elnevesse magát, ezért próbálok valahogy hozzáférni Teddy-hez, de sehogy sem tudnám úgy felemelni, hogy ne ébresszem fel, ezért felsóhajtok, aztán letérdelek Harry lába mellé, az egyiket átvetem a másik oldalára és Teddy fölé hajolok, óvatosan alányúlok próbálom minél kevésbé elmozdítani, szinte centiméterről centiméterre emelem fel és rakom át az ágy másik felébe. Nehéz volt, de csak összehoztam.
- Ne mond, hogy nem vagyok király. - nézek le Harry-re, aki velem együtt mosolyog. Felkeltem róla és megvárom, amíg ő is kikel az ágyból, majd együtt megyünk le az étkező felé. Közben beszélgettünk.
- Mik a terveid mára? - kérdezi, amikor már a lépcsőnél vagyunk.
- Semmi. Távol tartani magam Tőlük, kitalálni hogyan győzzem meg őt és persze a fiúnkkal lenni. - vázoltam fel terveimet, ami nagyjából a nagy semmiből állt. - Miért neked mi a mai program?
- Hát játszom a fiúnkkal, meg persze eszem, így is éhen pusztulok. - panaszkodik, mire én felnevetek.
- Hogy te milyen haspók vagy! - közben nevetve leérek a nappaliba.
- Naa, most miért? Nézz rám, szükségem van kajára. - áll meg előttem, megfeszítve izmait. Én meg nevetve bokszolok a hasába, amire fogadni mernék, hogy nekem jobban fájt, mint neki, basszus, hogy lehet ilyen kemény hasizma?
- Szívem, nem mondták még, hogy túlságosan el vagy szállva magadtól? Ha tovább ajnározod magad, a végén még azt hiszem, hogy Spanyolországban buzi lettél. - próbálok komoly fejet vágni.
- Én meleg? - nevet.
- Azt mondják a legjobb pasik homokosak.
- Háh! Elárultad magad! - mutogat rám, mint egy kétéves.
- Ohh, hogy mennél a … ! - mondom picit dühösen, de igazából nem érzem magamban a dühöt.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezi Mio, kijőve az étkezőből.
- Beszélgetünk. - felel Harry, de mindketten csak mosolygunk, Mio pedig furcsa szemeket mereszt ránk, amit nem tudok hova tenni. Végül feladom, hogy kitaláljam mi van, csak bemegyünk az étkezőbe, ahonnan a konyha is nyílik. Kivételesen mind a négyen lenn vannak, ez egy reggelinél ritka alkalom. Az eddigi halk beszélgetés elhal, amikor belépünk.
- Jó reggelt! - köszönök a többieknek, de senki nem válaszol.
- Reggelt. - szól Harry is, majd megy a hűtőhöz valamilyen kaját keresni. És kibányász sonkát, sajtot, töklevet és egy joghurtot. Az én joghurtom, az utolsó itthon és én azt terveztem megenni.
- Az az enyém! - próbálom elszedni tőle, de a fránya fogói reflexei miatt sikerült elfordulnia, mielőtt elértem volna.
- Már nem! - nevet.
- Ne csináld már, légy szí add ide. Veled ellentétben én nem vagyok kajás, szóval az a reggelim. - meresztek könyörgő szemeket, de ő csak vigyorog. - Á, te élvezed ezt mi? - fonom kezeim össze magam előtt.
- Oh, de még mennyire! - ajkai csak tovább villogtatják szép fogsorát, én pedig megint a joghurtom felé kapok, de elfordul.
- Akkor is megszerzem! - ölelem át hátulról és kikapom a kezéből, amikor felém fordul gúnyolódva kiöltöm rá a nyelvem. - Mondtam!
- Ezért még számolunk! - villan meg szeme, de mosolya nem lankad.
- Alig várom. Egyébként van puding a hűtőben, ha már ilyesmit akarsz enni.
- Köszi, de nem kell. - ül le az asztalhoz, akárcsak én. És csak most veszem észre, hogy a többiek megnémulva bámulnak minket.
- Elmondanátok mi ez a nagy csönd? - nézek bátyáimra értetlenkedve.
- Ti most megint együtt vagytok? - nyögi ki végül Ron.
- Hogy mi? - nézek Harry-re, aki hasonló értetlenséggel néz engem. - Nem.
- Mond csak, mióta lettél ilyen későn kelő? - néz rám George.
- Egyszer kicsit tovább aludtam, miért bajod van vele?
- De nem vagytok együtt? - kérdezget tovább.
- Nem, már mondtuk. - felel helyettem Harry.
- De te megfektetted a húgom?! - kérdezi már ingerülten.
- Mi?! - esik le mindkettőnk álla.
- Jajj ne csináljátok már. Kicsit se feltűnő ám. Hirtelen olyan jóban lettetek. És ez az öltözék, komolyan, mint a hülye romantikus filmekben … - akad ki idősebbik bátyám. Végignézek magamon, Hary pólója van rajtam, ami nagyjából combközépig ér, eltakarja az alatta lévő rövidnadrágot és Harry-n meg csak egy nadrág van. Erre felnevetek, ahogy aztán Harry is.
- Úristen, ti most komolyan azt hittétek, hogy együtt voltunk? - próbálom kimondani a nevetéstől fuldokolva.
- Milyen jó véleménnyel vannak rólunk hallod. - röhögi „párom”.
- Mind arra utal... - kezdi Ron.
- Jajj ne már Roncika, ha komolyan lefeküdtünk volna egymással, rátok való tekintettel száz, hogy nem kötnénk az orrotokra. - magyarázom.
- Azért lássuk be, ebben van valami. - szólal meg Mio most először.
- Jó, de az nem a te pólód Harry? - mutat a rajtam lévő pólóra, de Harry-re néz.
- De igen. És? Gin kiszolgálta magát, hogy ne kelljen vizes felsőben aludni, mivel Teddy eléggé elemében volt az este. - magyarázza.
- Ha jól emlékszem nem csak Teddy volt aktív. Te is részt vettél a fürdő eláztatásában.
- Mit csináltatok? - nevet Hermione.
- Vizicsatát vívtak, amiben a végén én lettem a közös célpont. - csóváltam a fejem. Miután sikerült kimagyaráznunk és Teddy is felébredt kimentünk játszani vele, csak 1 körül mentem vissza a konyhába Hermioneval ebédet készíteni. Boldogan traccsoltunk, amíg Mio el nem ment a fiúkhoz és Amelia be nem robogott hozzánk.
- Te undorító ribanc! - sipítozik, és nekem jön, elkezd fojtogatni, lefagyva nézek rá, de ahogy szorongatta a nyakam, egyre nehezebben kaptam levegőt, szemeim elé jöttek a fekete foltok, elfogok ájulni, meg fog fojtani kavarog a fejemben.

8. Fejezet – Worry

Hello!
Meghoztam a következő fejezetet, az elkövetkezendő 2 hétben próbálok kicsit belehúzni az írásba, de nem tudom mi lesz belőle...
Mindenesetre most itt van a 7. fejezet. Kicsit ilyen filózós rész lett, ami valószínűleg a magyar esszé hibája, de azért remélem tetszeni fog.
Ha gondoljátok hallgassátok meg a One Republic-től a Secrets c. számot, én egyszerűen imádom, bár nincs sok köze a fejezethez ...
Jó szórakozást!
Pusssz:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

Volt valaha valami közös titkotok? (...) Próbáld ki, legyen egy közös titkotok, csak kettőtöknek. Amit rajtatok kívül senki más nem tud a világon. Akkor érzed majd, hogy ő te vagy, te pedig ő!
Karen Blixen

 

(Harry szemszöge)
Túl későn nyúlók Ginny után, így már csak az üres levegőt markolom. Dühös vagyok,
ha csak pár másodperccel előbb reagáltam volna elkaphattam volna. Miért nem
jöttem rá előbb, hogy mire készül?! Amint öklöm elengedi az üres levegőt, azonnal
egy nyomkövető bűbájjal próbálkozom, de hasztalan, az a kis féreg mindenre gondolt!
A düh teljesen elöntötte a testem, vörös köd lepte el gondolataim és csak most veszem 
észre, hogy Teddy nagyon sír. Felé fordulok és látom, hogy Mio magához öleli és 
próbálja megnyugtatni, de nem jár sok sikerrel. Ezért felveszem Teddy-t és nyugtató 
szavakkal próbálom elérni, hogy ne sírjon, de nem megy. Amikor Teddy először rám
emeli gyönyörű barna szemeit megértem miért szomorú ennyire. Ő meg mondta. Ő 
előreszólt, de mi nem voltunk elég óvatosak. Pedig ő megálmodta. Magát hibáztatja, 
pedig nem ő tehet róla. Ezt mondom neki is, amire egy picit nyugodtabb lesz, már ez 
is haladás. Hazamegyünk senki nem szól egy szót sem, azt hiszem mindenki a saját 
gondolataival van elfoglalva, egyedül Amelia próbál beszélgetést produkálni, de 
miután Hermione leordítja a fejéről a hajat is, befogja. Bár a csönd nyugtató, de a 
gondolataim nyugtalanítóak. Ginny  nem mondta, hogy hol van Voldemort 
búvóhelye, igaz ő sem tudja pontosan, vagy legalábbis ezt mondta … de tudja, 
hogyan juthatunk oda. Bár kiszedtem volna belőle, akkor már nem itt várnék ölbe 
tett kézzel! Szétvet az ideg, egyedül az tart vissza, hogy Teddy a karjaimba fészkeli 
magát, már nem sír, de szemei ugyanolyan bánatosak, érzem, hogy a szomorúságtól 
és a sok sírástól a láza újra felszökött. Adok neki egy gyógyfőzetet, most nem 
ellenkezik, csak beveszi, jól betakargatom és ringatom, mintha még mindig olyan 
kicsi lenne, mint mikor megkereszteltük. A többiek gondterhelten néznek maguk 
elé, míg Amelia felmegy a szobájába, egyáltalán nem érdekli mi van Ginny-vel és ez
nagyon idegesít, legszívesebben leütném, de egy lányt soha nem ütnék meg. Végül 
George és Ron elmennek körbenézni, hátha valahol megtalálják, két órával később 
jönnek vissza, már sötét van, nincs értelme keresni és még az eső is eleredt, kint 
villámok cikáznak és dörgések törik meg a csendet. Közben fiam néha-néha 
elbóbiskol, de nem merem felvinni a szobájába, inkább csak ölelem őt. Az idő 
későre jár, az óra már a 11-et is elütötte, amikor valaki bejön a bejárati ajtón, 
csurom vizesen, vörös haja a fejéhez tapad, de szemmel láthatóan jól van. 
Mindannyian megkönnyebbülten sóhajtunk fel, amire Teddy is felébred, 
álmos szemeit pedig Ginny-re emeli. 

 
(Ginny) 
Ahogy hazaértem, láttam, hogy mennyire aggódtak miattam, de leginkább 
fiam, akinek arca kipirosodott, a szemei vörösek voltak a sírástól. Ahogy 
rájön, hogy már nem álmodik és tényleg itt vagyok hangosan sikítja nevem.
- Mamiiiii! - ez az egy szó, ami erőt önt belém, de megpillantom kicsi fiam 
szemében lévő kövér könnycseppet, gyors léptekkel sétáltam hozzá, és 
huppantam le Harry mellé, nem akartam átvenni tőle, mert csurom víz 
vagyok, nem fázhat meg még jobban, ezért csak lágyan lesimítom épp 
kicsorduló könnyét.
- Semmi baj, mondtam, hogy senki sem szakíthat el tőled. - mosolygok s 
egy pillanatra felnézek Harry szemébe, szinte látom benne a kérdéseket, 
amiket fel akar tenni, látom, hogy örül, hogy itt vagyok. Tudtam, hogy 
miért örül, mert ha valami bajom esett volna, akkor magát hibáztatta 
volna, azt hiszi, hogy miatta keveredtem bele ebbe az egészbe, hogy 
akármi történik velem, az az ő felelőssége. Mosolyogva csóválom fejem, 
de ennél többet nem mondok, inkább Teddy-vel foglalkozom, aki kapálózva 
próbál megölelni, ezért Harry jól bebugyolálja a plédbe aztán átveszem. 
Halkan suttogok neki, magamhoz ölelem, hátát simogattam és apró puszikat
nyomok homlokára, hogy megnyugodjon. Percekbe telt, mire szemei 
vidámsággal telnek meg, amiben már Harry is segített. Aztán a láztól és a 
történtektől fáradtan hamar elaludt, fejét Harry ölébe téve, lábait az enyémre 
helyezve, de kezem nem engedte el. Amikor elaludt bátyáim és Mio úgy 
gondolták, hogy most már nyugodtan kérdezősködhetnek.
- Mit akart tőled Malfoy? - kérdi ingerült fojtott hangon George.
- Információkat. - felelem egyszerűen, utálok hazudni, de ha a családom 
biztonságáról van szó, akkor megteszem. - Meg azt, hogy csatlakozzam.
Tudjátok, a szokásos duma.
- Egyébként mit akart azzal mondani, hogy hallott valamit a rossz útra tért 
grifisről? - teszi fel a legfontosabb kérdést Mio, mint mindig.
- Állítólag az egyik volt háztársunk halálfaló lett. De nem tudom kiről van 
szó, csak amikor elfogtak hallottam, hogy erről beszéltek. - próbálok előadni
egy kerek történetet.
- Nagyon pikkelnek rád. - állapítja meg George, amin jót mosolygunk.
- Hát igen, ezt nevezik pechnek. - nevetek halkan.
- De miért pont rád? - értetlenkedik Ron. Hát rengeteg okot feltudnék sorolni,
de az mind Harry-vel kapcsolatos, ezért inkább nem mondok semmit, nem 
akarom, hogy bűnösnek érezze magát. Amikor kinyitom a számat, hogy azt 
mondjam nem tudom, Harry beleszól.
- Miattam. Akárhogy vesszük is, Ginny közel állt hozzám, gondolom azt 
hiszik, még mindig. Ezért válhatott potenciális érdekpontnak a 
halálfalóknak, hogy eltűntem, ki tudhatna rólam, ha nem ő … - vázolja fel
a helyes elképzelését.
- Harry, ezt egyszer már túltárgyaltuk. - nézek szemeibe.
- Akkor is ez az oka, veszélybe sodortalak. - ostorozza magát. 
- Elég már! Nekem is volt beleszólásom a múltunkba és nem bántam meg, 
hogy a kviddics meccs után megcsókoltalak! Nem bántam meg a döntéseim! 
És nagyon örülnék, ha nem sanyargatnád ezzel magad, mert őszintén szólva 
ettől megőrülök! - mondom kikelve magamból, a lehető leghalkabban, de 
Teddy még így is megébred. - Sajnálom Picur. - nézek rá bocsánatkérően, 
Teddy meg próbálja megérteni, hogy mi folyik már megint körülötte, de 
aztán feladja. 
- Gyere Prücsök lefekszünk. - veszi fel Harry fiamat, aki egyik kezével átöleli 
Harry nyakát, a másikkal felém kalimpál. 
- Mami is jöjjön. 
- Mami is jön, de először vesz egy forró fürdőt és felvesz valami száraz ruhát, 
ha már idáig nem fázott meg, akkor ezután se betegedjen le. - feleli Harry. 
- Addig mi is lefürdünk rendben? - egyeztet Teddy-vel, aki végül belemegy, 
így én gyorsan leáztatom magamról a rám tapadt koszt forró vízzel, aztán 
felveszek egy fehér pólót meg egy piros rövid nadrágot, mivel nem nekem 
kell megfürdetnem Teddyt. De ahogy belépek a gyerekszobába hallom a 
fürdőből jövő fröcsögést és nevetést, mivel az ajtó nyitva van megállok az 
ajtóban a félfának támaszkodom látom, hogy Harry is beszállt a 
kádba Teddy mellé, csak nézem a két gyereket, ahogy fröcskölik egymást, 
bár Harry jól kidolgozott felsőteste, amit már nem takar póló valahogy 
jobban leköti a figyelmem. Félek, hogy túlságosan elterelődnek a 
gondolataim, ezért felnevetek, és így szólítom meg őket.
- Na de rosszcsontok, fürdés volt megbeszélve, nem a lakás elúsztatása. 
- Nem tudom miről beszélsz. - vág ártatlan fejet Harry, őt követi Teddy is,
aztán összenéznek, valamire készülnek, tudatosul bennem hirtelen. Úgy 
döntök inkább nem várom meg. Fogok egy törülközőt és letérdelek a fürdő 
kövén lévő vízbe, hogy kivegyem Teddy-t, de nem várt támadást intéznek 
ellenem. Mindketten engem fröcskölnek le vízzel. Főleg az arcomat éri a 
támadás, ezért pár percig még a hirtelen rohamtól nem reagálok, de aztán 
feltérdelek és a kádba nyúlva kezdem el fröccskölni őket. Harry hamar 
abbahagyja a támadást, de Teddy kitartóan küzd ellenem, végül hirtelen 
kapom ki a kádból és göngyölöm törülközőbe. A perifériás látásomnak 
köszönhetően látom, hogy Harry dermedten ül a kádban, aztán valahogy, 
,,visszatér” közénk. Közben én szárazra törlöm Teddyt, végül felkelek vele. 
Harry még mindig nem mutat hajlandóságot arra, hogy felkeljen, de nem 
látom az okát, hisz ahogy látom a fürdőben csak a pólóját vette le, vagyis 
nem az én jelenlétem az oka.
- Minden oké? - kérdezem végül ránézve, de felsőteste nagyon vonzza a 
tekintetem, szóval elég nagy lélekjelenlét szükséges, hogy a szemeit nézzem. 
- Igen. - mondja kicsit zavartan. Álljunk csak meg! Zavartan?! Harry James 
Potter zavart?! Szemei lejjebb siklanak rajtam és hirtelen jut el a tudtomig, 
hogy csak egy nyamvadt fehér ujjatlant vettem fel, gondolva, hogy nem leszek
vizes, ezért megnézem mennyit takar a póló és rájövök, hogy semmit. Legalább 
melltartót vehettem volna fel a francba! Dühöngök magamban. De ami kicsit 
összezavar, az az, hogy egyáltalán nem zavar, hogy így lát. Végül is ha úgy vesszük 
már mindegy. Basszus azok a hülye emlékek! 
- Én most felöltöztetem Teddy-t. - mondom nyugodtan és kisétálok vele a szobába. 
Előkeresek egy aranyos repkedő seprűkkel díszített pizsamát, míg Harry kikászálódik a
kádból, és elmegy száraz ruhát húzni. Eközben én is egy száraz fölsőt akartam, de nem 
szerettem volna magára hagyni Teddy-t, ekkor veszem észre Harry szárazon maradt pólóját, 
ami rám elég nagy, de jobb, mint ez a vizes felső, ami semmit sem takar. Gyorsan magamra 
kapom és bebújok Teddy-vel a takaró alá egy mesés könyvvel. Elkezdtem olvasni a mesét, 
láttam, hogy laposak pislog, de nem akart elaludni, meg akarta várni Harry-t. Vajon most 
már mindig ez lesz? Teddy mindig ki fogja könyörögni, hogy mindketten aludjunk vele? 
Akárhogy is ez hosszútávon nem lesz jó, nagyon nem. Egyik pillanatban csak halkan 
nyílik az ajtó, biztos azt hitte már elaludt, de tévedett, így már nyugodtan csukta be az 
ajtót maga mögött. Harry bemászik mellénk és érdeklődve nézi a mesekönyv ábráit, vagy 
a mesét olvassa nem tudom pontosan. De most már kettejük feje takarja előlem a könyvet, 
így csak nyugodtan elhelyezkedem és nem olvasom tovább.
- Olvasd tovább. - könyörög Teddy.
- Kicsim, nem látok tőletek. - mosolygok rá. - Inkább olvas apa, rendben? - alig hogy 
befejeztem a mondatot Teddy a mellkasomhoz bújt, de közben a könyvet nézte, Harry is 
lefeküdt oldalt, fejét Teddy-ével egy vonalba helyezte és teljes átéléssel mesélt. Hallgattam a 
már oly sokszor elolvasott mesét és gondolataimba merültem. 
Ugyanazokba. Mi lesz, ha Teddy mindig ezt fogja tenni. Amíg nem kerültek ennyire közel 
Teddy-vel egymáshoz sokkal könnyebb volt, egyszerűen elviseltük egymást, de ahogy előre 
ugrott Teddy apukájának, egyszerűen már nem. Ami persze egyrészről érthető, hisz minden 
gyerek azt akarja, hogy a szülei együtt legyenek, de nem velünk, Harry meg én már nem 
vagyunk együtt és már nem is leszünk, ahogy Teddy sem a vér szerinti fiúnk. Mégis rettegek 
a gondolattól, hogy ez így fog menni, félek, hogy egyszer elvesztem azt az énem, amelyik tudja, 
hogy gyűlölnie kell Harry-t, amelyik ellent tart a másik énemnek, amelyik igenis szereti Harry-t 
és soha nem felejti el, azt, ami köztünk történt. Nem akarom elveszteni azt a részem, amelyik nem 
akar bízni benne, amelyik fél attól, hogy újra gondol egyet és elmegy, elhagy, mert újra megtehetik, 
és nem viselném el, ha ez akkor történne, amikor már újra bízom benne, amikor megint ő lesz az 
életem a biztos pont. Ezekre a gondolatokra a szemeim szúrni kezdtek, de nem sírhatok, nem most, 
nem itt, nem amikor itt vannak. Szorosan lehunyom szemem, aztán feltűnik a csend, hogy Harry 
nem mesél, aztán hogy a könyv már csak kis felületével sem érintkezik testemmel. Ezért kinyitottam 
a szemem és azonnal Harry arcát pillantom meg, ahogy engem néz, csak pár centi van köztünk, érzem, 
ahogy vonzz magához, de próbálom figyelmen kívül hagyni.
- Hamar elaludt. - simítok végig Teddy fejecskéjén.
- Már nagyon fáradt volt, nagyon aggódott érted, ahogy mi is. 
- Sajnálom, későn esett le, hogy ezzel mekkora lehetőséget szolgáltattam neki. De megnyugodhatsz, 
biztonságban vagyok. - mosolygok rá.
- Nem nyugodtam meg. 
- Ha hiszed ha nem ez a kémkedés biztonságos. Voldemort el hiszi, hogy mellettük állok, a 
halálfalók meg nem mernek nagyobb kárt tenni bennem, félnek Voldemorttól.
- De ez akkor is veszélyes, ha kiderül, hogy mégsem állsz mellettük … 
- Akkor kiderül, nem tudunk mit tenni, egyszer úgyis minden kiderül.
- És akkor megölnek. 
- Jobb esetben. - próbálok viccelődni, de ezt ő nem tartja viccesnek. - Ne vágj már ilyen fancsali képet.
Inkább örülj, hogy hasznomat veszed.
- Nem tudok neki örülni, amikor az életeddel játszol! - vág vissza hangján hallani a dühöt.
- Rendben, hagyjuk már megint ugyanazon vitatkozunk. 
- Jó, hagyjuk. - sóhajt fel.
- Köszönöm, hogy nem mondod el nekik, hogy kémkedem.
- Ne hidd, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy elmondom nekik. Megígértem,hogy 
megtartom a titkod. De nyugodtabb lennék, ha elmondanád hogyan tudsz bejutni a 
halálfalókhoz.
- Majd elmondom, amikor tudom, hogy már nem csinálsz hülyeséget. - mosolygok.
- Köszi, ezzel aztán előre jutottam. - nevet fel keserűen.
- Na jó, annyit elmondok, hogyha gondolkodsz egy picit, rájöhetsz. - öltem ki rá a nyelvem.
- Áh, szóval most lehülyéztél? - támaszkodik félkarra és kezei elindulnak felém.
- Á-á! Nem akarod felébreszteni Teddy-t. - mosolygok elégedetten.
- Ezért akkor is megfizetsz.
- Ezentúl óvatosabb leszek. - felelem jókedvűen. Hihetetlen, hogy ez a titok mit teszvelünk. 
Kis csönd telepszik ránk, amit aztán Harry tör meg.
- Mit akart tőled Malfoy? - na ennyit a jókedvünkről.
- Hitetlenkedik, ő kemény dió lesz. Meg kellene valahogy győznöm, hogy tényleg átálltam. 
- Ezért vitt el? 
- Igen, miért vihetett volna még el? - értetlenkedem.
- Sok mindenért. De hagyjuk. - sóhajt és próbál elhelyezkedni valahogy mellettünk. - Hé, 
ez az én pólóm. - szólal meg hirtelen.
- Igen, bocsi, kölcsönvettem, csak nem alhattam volna vizes felsőben, és ahogy elnézem neked 
nincs is rá szükséges. - nézek végig meztelen felsőtestén.
- Tényleg nincs. Bár azért hagyjuk meg, a másik póló azért jobban állt. - nevet fel halkan, 
már nyoma sincs a zavarnak.
- Úgy érted szárazon vagy vizesen? 
- Még jó hogy vizesen. - vág önelégült képet. Amióta visszajött ez volt az első alkalom, hogy 
megismerem benne tényleg a régi Harryt.
- Ne aggódj, ha máskor leszek olyan elvetemült, hogy fehéret veszek fel, veszek alá valamit. 
- ezután már jókedvűen fekszünk már majdnem elalszom, amikor megszólal.
- Neked még az én pólóm is jól áll. - mondja halkan, nem tudom, hogy álmodom-e vagy tényleg 
ezt mondta, így félálomba nehéz megállapítani. 
- Mert a tiéd. - mondom végül talán az álombeli Harry-nek aztán már csak egy nyugodt 
álomtalan álomban lelem magam.