5.fejezet – The decision

Szió!
Megérkezett az 5-ik fejezet, különösebb hozzáfűznivalóm nincs is, szóval nem is fecsegek, húzva az időtöket. Szerintem ehhez a fejezethez Britney-től a Stronger c. szám illik.
Puszi: LilyV

 

Ismerd meg tudatod ürességét és nyugalmát. Légy üres: ne légy stílus vagy forma, amelyre az ellenfél építhet.
Bruce Lee

 

- Arra céloztam Harry, hogy már eldöntöttem, a bizalmukba férkőzöm.
- De Ginny, ezt nem teheted, azt értem, hogy gyűlölsz, de ezt azért ne tedd!
- Harry, ennek most semmi köze hozzád. Vagyis van, mert segítened kéne nekem.
- Adjam fel magam nekik, vagy mit akarsz?! - kérdezte idegesen, hajába túrva.
- Nem, ezt soha nem kérném. De valahogy el kell nyernem a bizalmuk. Apróbb információkat majd kell nekik átadnom, vagy éppen információkat kreálni.
- Vagyis azt akarod, hogy infókat mondjak neked, hogy te átadd nekik?
- Jajj, hogy lehetsz ennyire nehéz felfogású, vagy csak fáradt? - nézem a szeme alatti halvány karikákat.
- Bocs, tényleg rosszul aludtam. De akkor sem értem, magyarázd el légy szíves érthetőbben. - sóhajt fel.
- Na szóval arra gondoltam, hogy neked is biztosítsunk alibit, felbukkanhatnál egy-két helyen … mondjuk olyan helyen, ahol varázslók is élnek, persze az országon kívül. Én meg elmondanám nekik, hogy ott láttak téged, így nem is hazudok, de nem is mondok el semmi fontosat, mégis nekik ez fontosnak hihető. Na, milyen ötlet?
- Nem rossz, de nem értem, miért akarod ezt tenni. Sokkal egyszerűbb lenne, ha feladnál nekik.
- Harry, az, ami kettőnk között történt, nem változtat semmin. Csak azért, mert elhagytál én nem fogok átállni hozzájuk, hanem most már tényleg segíteni akarok, ahogy régen is. Csak akkor nem engedted.
- És most sem tenném.
- De most már más a felállás, nem vagyunk együtt, ráadásul elmúltam 17 már teljesen a magam ura vagyok.
- Mindig is az voltál. - nevetett fel.
- Ha ez lettem volna, akkor nem maradtam volna a Roxfortban, de ezen már nincs értelme vitázni.
- Igazad van. De most már megyek, mert pihenned kell. Erről pedig majd még beszélünk, ha jobban leszel. - kelt fel, míg én csak bólintottam és én is próbáltam kikelni az ágyból, de még kicsit gyenge voltam, ezért nehezen ment. - Te meg mit csinálsz? - nézett rám az ajtóból döbbentem.
- Lemegyek eszem valamit, és megnézem Teddy-t. - válaszoltam magától értetődően.
- Pihenned kell, amibe nem fér bele, hogy sétálgatsz.
- Dehogy nem fér bele. - nevettem és már sokkal könnyebben indultam meg az ajtó felé.
- Akkor sem maradsz fenn, ha hozok fel kaját és Teddy-t is felküldöm? - kérdezte reménykedve.
- Nem, tudod milyen unalmas ez a négy fal, nem bírom ki sokáig ide bezárva. Egyébként sincs semmi bajom.
- Lehetetlen egy nőszemély vagy. - csóválta meg a fejét, majd átölelt, és lassan vezetett ki a szobából, amin nem kicsit meglepődtem.
- Harry, most mégis mit csinálsz?
- Mivel túl makacs vagy, hogy meg maradj a fenekeden, segítek lemenni, anélkül, hogy összeesnél, meghúznád magad vagy bármi. - nevetett.
- Le tudok menni egyedül is! - csattantam fel, de foglalkozott is velem … ahogy leértünk, kicsit bár el fáradtam, de azért gyorsan csináltam egy szendvicset, míg Harry szólt Teddy-nek, aki futott is hozzám, nagyon kis aranyos volt. Persze vele együtt jött Mio és Ron is, mind nagyon örültek, hogy magamhoz tértem. Harry elkezdte volna nekik mesélni, hogy mit akar tenni, de én félre húztam, vagyis inkább ő jött velem, mivel nem igen lett volna erőm csak úgy elhúzni őt.
- Mi a baj? - nézett rám.
- Ne mond el nekik, ne mond el senkinek.
- De miért?
- Mert túlságosan féltenek, a végén még követnének, lebuktatnának. Minél kevesebben tudják, annál jobb.
- Miből gondolod, hogy én nem foglak követni?
- Mert nincs rá okod. Kérlek, ez maradjon titok, legyen ez a közös titkunk. Legyen ez a második az utolsó. - hajtottam le a fejem, a régi titkunkra gondolva.
- Ginny, nagyon jól tudod, hogy én is ez ellen az ötlet ellen vagyok.
- Kérlek szépen, ha megtudják, azzal nemcsak engem kevernek veszélybe, de magukat is. Gondolj erre! - néztem mélyen a szemébe.
- Rendben van, nem mondom el senkinek. - mondta pár perc gondolkodás után, de ekkor felénk jött egy sötét, göndör hajú lány, aki Harry-hez bújt, nem kellett túl nagy ész ahhoz, hogy kikövetkeztessem ki lehet az, és ez engem kellemetlenül érintett.
- Mit nem mondasz el senkinek?
- Valamit. - mondta teljes nyugalommal hangjában. - Még neked sem mondhatom el. - mondta, a lány könyörgő szemei miatt.
- Egyébként te ki vagy? - tűntem fel neki hirtelen.
- Ginny. És téged hogy hívnak? - kérdeztem kiegyensúlyozottan.
- Amelia vagyok. - mosolyog rám.
- Örülök, hogy megismertelek. - vettem fel egy diplomatikus mosolyt. - Akkor én magatokra is hagylak titeket. - sétáltam vissza a konyhába a többiekhez. Rosszul érintett, hogy Harry-nek van barátnője, bár igazából várható volt. Nem akartam ezen törni az eszem, de újra és újra felbukkant a gondolat. A két nap haladék hamar eltelt, így a negyedik nap este megvártam, míg mindenki elalszik, majd felvettem egy fekete ruhát, amit csak akkor szoktam felvenni, ha párbajoznom kell, vagy bevetésre megyek s bár elég meleg nyári este volt, de azért fölé vettem egy szintén fekete köpenyt és halkan kilopóztam a szobámból, szerencsére senki nem ébredt fel, vagyis azt hittem, amíg meg nem hallottam a nappaliban, hogy valaki motoszkál mögöttem, gyorsan fordultam meg, és megkönnyebbülve vettem észre, hogy csak Harry az.
- Ki vagy te? - kérdezte pálcájával rám célozva, amin én halkan felnevettem.
- Most már kvittek vagyunk Harry. - mondtam jókedvűen. - Jó éjt. - mentem tovább, de amikor az ajtóhoz értem elkapta a karom.
- Hova mész ilyenkor?
- 4 nap haladékot kaptam, ma telt le a négy nap, hozzájuk megyek.
- De hogy? Tudod hol vannak?
- Majd ők megtalálnak. - válaszoltam és kirántottam karom az övéből, majd kilépve az ajtón, kisétálva a védő varázs alól hopponáltam Godric's Hollowba. Nem tévedtem, ugyanis több halálfaló is ott volt. Nem tudom, tudták-e hogy én vagyok, de kettő azonnal megragadott és hopponált valahova, egy hatalmas kúriába érkeztünk, nem tudtam, hol vagyunk, csak azt, hogy a ház elég régi korú, és ahogy csendben haladtam a két halálfalóval felismertem az egyik folyosót, amin végigvittek, még mikor itt tartottak. Ahogy újra beráncigáltak abba a nagy megbeszélő helyiségbe, ahol Voldemort most is ugyanott foglalt helyet, arcán nem látszott semmi sem, sem unottság sem meglepettség, csak ült nyugodtan. Én is próbáltam felölteni arcomra az ürességet, akárcsak a gondolataimra a nyugalmat, ami szerencsére hamar sikerült.
- Ahogy látom helyesen döntöttél Ginevra.
- Nem értem miből gondolja, hogy hogy döntöttem.
- Ha nem lennél hajlandó segíteni nekünk, nem jöttél volna ide.
- Mi van, ha csak azért jöttem, hogy az orra alá dörgöljem, hogy nem segítek maguknak?
- Tán ezért jöttél?
- Nem, de jöhettem volna ezért is.
- Nos, van valamilyen információd Potterről?
- Nem sok, de a Rend újra elkezdte keresni, most, hogy a halálfalók újra szerveződnek, meg akarják találni, hogy leállítsa őket. - mondtam komolyan a már előre kitalált történetem. - De egyenlőre még nem találtuk meg.
- Értem. Köszönöm, hogy eljöttél, ha van valami információd, akkor várunk.
- És hogy tudok eljutni ide? - kérdezte, hátha meg tudom, hol is vagyunk, de ennyire azért nem volt hülye.
- Majd ha felhasználható információkkal szolgálsz, akkor majd egyszer megtudod, de addig is Godric's Hollownál lesz 1-2 halálfaló.
- Rendben. - mondtam, és megfordultam, várakozóan nézve a két halálfalóra. Akik meghajoltak Voldemort előtt, majd két oldalról megfogtak, és hopponáltak velem. Nem éreztem lényegét, hogy mármit is mondjak nekik, így, ahogy megérkeztünk csak kirántottam a karom a fogásból és haza hopponáltam, hogy kicsit fáradtan dőljek végre az ágyamba. De a szobámban sajnos már vártak rám. Így csak sóhajtva leültem Harryvel szemben az ágyra.
- Na, hogy ment? Nem bántottak? - kérdezte halkan.
- Nem, és egész jól ment. Bár még nem tudom, hol van a rejtekhelyük, míg nem bízik bennem, de majd idővel fog, ezt garantálom.
- De akkor te hogyan jutsz el oda?
- Van két halálfaló, akik figyelik azt a helyet, ahol először elkaptak, és ők vittek el oda.
- És mégis hol van ez a hely? - kíváncsiskodott.
- Az titok.
- Miért?
- Mert mindig oda megyek, ha ki akarok kapcsolódni.
- És miért nem akarod, hogy bárki is tudjon róla?
- Először is azért, mert az az én helyem, másodszor pedig mert most már veszélyes is.
- Van egy régi mondás, hogy a titkok tönkre teszik az embert, jobb lenne, ha nem titkolnál ennyi mindent.
- Ami nem öl meg az megerősít, ha már a mondásoknál vagyunk. - sóhajtottam fáradtan.
- Ja, aztán egyszer meghalsz miattuk.
- Harry, kérlek hagyjuk a filozofálást, így is fáradt vagyok. - és nem foglalkozva vele dőltem végig az ágyon.
- Rendben, de vigyázz magadra.
- Persze vigyázok.
- Jól van hagylak. Jó éjt. - kelt fel az ágyról.
- Neked is. - válaszoltam majd betakaróztam és csak hamar el is aludtam.