2012. április 21., szombat

11.Fejezet – Awakening


Szióka!
Sajnálom, hogy ennyit csúsztam, de elég nehéz visszarázódnom, de már próbálom folyamatosan hozni a heti egy frisst, ha hamarabb meglenne, akkor akár kettőt is, de ezt nem ígérem.
A fejezethez ajánlom nektek Avriltől a Losing Grip c. számot.
Puszi:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo
 
Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.
Született feleségek c. sorozat
Reggel, Harry karjaiban ébredtem, de jó pár percig meg sem moccantam, inkább átgondoltam a tegnap történteket. Ő ivott, én ittam … de nem áltatom magam, ennek semmi köze ahhoz, ami történt. Egyikünk sem ivott sokat, mindketten józanok voltunk, max kicsit becsiccsentünk, de nem több. Vajon akkor miért tette? Elküldte Ameliat és ezzel vigasztalódott? Vagy talán mégis azért, amiért én? Egyáltalán én miért tettem? A vágy gyűrt le, vagy inkább a szerelem? Lett volna erőm megállítani? Jobban belegondolva tudom, hogy nem. Pedig az lett volna az ésszerű, de mióta is említem egy lapon Harry-t és az ésszerűséget? Már amikor megcsókolt tudtam, hogy nem csak egy csók lesz, mégsem toltam el magamtól, sőt szinte azonnal viszonoztam is. Csak egyre zavarosabbá lett az egész és egyre több kérdés ütötte fel ocsmány fejét gondolataimban, ezért lassan felemeltem fejem Harry mellkasáról, hogy arcára nézzek, ügyeltem, hogy testem többi része ne mozduljon meg, mivel egyik kezével a hátamat ölelte, a másikkal pedig a kezem fogta. Arca sima volt, nyugalmat sugárzó, homlokán nem látszottak a gondolkodó ráncok, csak a sima és egyenletes bőr, haja a szokásosnál is kócosabban állt ajkain pedig mintha apró mosoly díszelegne. Nem ébredt fel, amit eléggé csodáltam, ugyanis általában ő szokott hamarabb felébredni … Na most légy okos Ginny. - szóltam magamra gondolatban. Talán gyorsan felöltözhetnék és elhúzhatnék a francba, aztán kerülhetném. Ez mind szép és jó, azonkívül, hogy egy házban lakunk, van egy közös fiúnk és oltári nagy pofátlanság lenne csak így itt hagyni … De nem maradhatok így sem, már így is túlságosan gyógyulnak a szívemen az általa ejtett sebek. Szóval nem is mehetek el és nem is maradhatok itt, baró, akkor mit csináljak? Végül egy köztes megoldást találtam, mégpedig, hogy elmegyek fürdeni. Óvatosan próbáltam kikászálódni a kezeiből, de aztán amikor már sikerült valamennyire felemelkednem róla visszarántott magára.
- Aludjunk még! - mormolja hajamba. Na ez a Harry már jobban hasonlít a régi hétalvóra.
- Alhatsz még, de légy szí hadd menjek el zuhanyozni. - suttogtam bőrébe.
- Nem akarsz maradni inkább? - mormog tovább, alig érthetően.
- Nem, bocs. - vágtam rá és kipattantam az ágyból. Furcsán nézett rám, de nem zavart és úgy, ahogy voltam, évakosztümben mentem a fürdőbe. Ahogy lehetett elkezdtem engedni magamra a jéghideg vizet, hogy teljesen kitisztuljanak a gondolataim, amikor már dideregtem, akkor langyosra állítottam és komótosan zuhanyoztam. Nem siettem, sőt inkább próbáltam húzni az időt. De eljött az a pillanat is, amikor tudatosult bennem, hogy egyszer így vagy úgy, de ki kell mennem a szobába, úgy, hogy Harry nagy valószínűséggel ott van … Szóval vettem egy mély levegőt, megtörölköztem és egy törülközőbe göngyölve mentem vissza a szobába, Harry hátát a párna toronynak döntve ült, a takaró szerencsére a derekától lefelé takarta és az ajtót nézte elmélyülten, amikor bementem. Nem szóltam egy szót sem, csak a szekrényemhez mentem, valamilyen ruhát keresni.
- Gin, miért viselkedsz így? - kérdezte halkan, de a megszólításomra kicsit megborzongtam, mindig csak ő hívott Ginnek, nem mintha másnak engedtem volna... Rá néztem és láttam szemében a zavart és az értetlenséget talán.
- Nem tudom miről beszélsz. - válaszoltam nyugodtan,de mielőtt végre eljutottam volna a szekrényig közbeszólt.
- A tegnap éjszaka miatt van ugye? - sóhajtott. - Nem ülnél le kicsit, hogy akkor legalább megbeszéljük, hogy mi a franc van!? - fakadt ki kicsit hangosabban, felsóhajtottam, feladtam a próbálkozásom, hogy felöltözzek, így leültem mellé az ágyra, hátam a párnának döntöttem, a törölközőt szorosan tartottam magamon és a lábam bedugtam a takaró alá. Egyikünk sem szólt, nem tudtuk, hogyan is kezdhetnénk bele.
- Szóval, ami tegnap történt … - kezdtem, de nem tudtam mit is mondhatnék.
- Úgy érted, hogy nem akartad? Megbántad? - nézett szemembe, arcán csalódottsággal és beletörődéssel.
- Nem egészen ezt akartam. - csóváltam fejem.
- Akkor miért viselkedtél így? - csúszott közelebb hozzám és átölelt a vállaimnál fogva, de én elhúzódtam, vette a lapot, így nem is próbálkozott, csak felhúzta egyik szemöldökét.
- Nem bántam meg, ami történt. Igenis akartam még csak azt sem mondhatom, hogy nem élveztem, de ez nem azt jelenti, hogy nem volt hiba. - néztem rá komolyan.
- Azt hiszem nem értelek. - túrt hajába, de szemei nem eresztették az enyémeket. - Azt mondod, hogy nem bántad, hogy akartad és hogy élvezted, akkor meg mi van? Miért volt hiba? - értetlenkedett, amit lássuk be teljesen jogosan tett, mivel ez így tényleg eléggé bonyolultan hangzik. Egyáltalán nem volt ínyemre, hogy kifejtsem az egészet, de ezek után joga van tudni.
- Nincs értelme tagadnom, hogy akartam, hogy megtörténjen, mert én is ugyanúgy benne vagyok, mint te. Tudod, ehhez két ember szükséges … De nem tudok benned bízni. Nem tudom újra felajánlani neked a szívem, mert akkor attól rettegnék, hogy melyik lesz az a pillanat, amikor besokallsz és megint elmész, újra összetörve a szívem. Egyszer elkövettem a hibát, hogy a kezedbe adtam a szívem, de az még nagyobb hiba volt, hogy azt hittem megőrzöd, hogy nem töröd össze. De még egyszer nem esek ugyanabba a hibába. - mondtam el, ami a szívemen volt.
- Szeretsz még? - kérdezte rekedt hangon, szemeiben csillogtak a fájdalom csillagai.
- Számít ez? - sóhajtottam fel fájdalmasan. - Nem változtat semmin. Nem változtat azon, hogy elmentél.
- De szeretsz még? - kérdezte újra, kicsit türelmetlenül.
- Igen! A franc egye meg, igen szeretlek! - borult ki az a bizonyos pohár. - Te szerinted ha nem éreznék semmit, akkor csak úgy lefeküdtem volna veled? Szerinted akkor most itt tárnám ki neked őszintén újra a szívem? Szerinted elmondtam volna, hogy mire készülök a halálfalókkal? Hozzád szóltam volna egy nyamvadt szót is, ha nem szeretnélek? Hát nem! Akkor legalább el tudnálak felejteni. Gyűlölni akarlak, azért, mert elhagytál, és néha gyűlöllek is, amíg rá nem jövök, hogy ez igazából szerelem! - fakadtam ki és arcom kezembe temettem. Éreztem, ahogy átölel és a hátamat simogatja, de nem mondott semmit. - Remélem most meg vagy elégedve. - mondtam kissé gúnyosan.
- Én nem akartam neked még több fájdalmat okozni.
- Köszi, ezzel ki vagyok segítve. Most pedig ha szépen megkérlek hagyj magamra!
- De Gin, ha még szeretsz, akkor megpróbálhatnánk újra.
- Nem! Nem bízom benned, és bizalom nélkül nincsen semmilyen kapcsolat.
- Gin én … - kezdte volna, de én közbe vágtam.
- Csak menj ki! - kértem most már szinte könyörögve, ezért elkezdte össze szedni a ruháit és felvenni. Én közben felhúztam lábaimat és átöleltem, államat a térdemre helyeztem, szemem lehunytam és fontosabb dologra koncentráltam. De akárhogy gondolkodtam, nem tudtam a biztos választ, bár sejtettem, de reméltem az ellenkezőjét. Harry épp a pólóját akarta felvenni, amikor kinyitottam a szemem. Még utoljára rám pillantott, nem szólt semmit, csak elindult az ajtó felé.
- Várj! - szóltam, mielőtt keze a kilincshez ért volna, arcomba vér szökött, de muszáj volt megkérdeznem. Felém fordult és érdeklődve nézett rám. - Az éjjel … védekeztél? - nyögtem ki végül. Arckifejezésén láttam, hogy eléggé elgondolkodik. - Kérlek, mondd, hogy igen. - kutattam szemeiben, amik hatalmasra tágultak.
- Jóságos Merlin! - szólal fel,ezzel még azt a szemernyi reményem is lerombolva. - Nem. És te? - sietett vissza mellém és lehuppant az ágyra.
- Nagy okos, szerinted ha védekeztem volna, akkor érdekelt volna, hogy mit csináltál és mit nem?! - gúnyolódtam, haragudtam rá, hogy nem figyelt oda, de én is hibás vagyok, szóval lehiggadtam és elkezdtem nyugodtabban gondolkodni. - Bocs. - kértem elnézést a kirohanásomért, de őt most nem érdekelte.
- Akkor most mit fogunk csinálni? Mármint mi van, ha … ? - hagyta függőbe a mondatot.
- Van esemény utáni bájital. Csak nem tudom a receptet és gondolom anyámék sem tartanak itthon ilyesmit. De gondolom bájitalboltban lehet venni. - magyaráztam.
- Az Abszol úton van ilyen bolt nem?
- Aszem. - rántottam meg vállaim és kipattantam az ágyból, hogy gyorsan felöltözzek. - Nem tudom, de máris indulok, megnézem.
- Veled megyek. - állt fel ő is az ágyról.
- Nem kell. Nem akarom, hogy bárki is gyanakodjon, meg egyébként is nem igen lenne jó, ha csak úgy besétálnál az Abszol útra. - mondtam, miközben mindent, amit találtam beledobáltam egy kézitáskába. - Bocs, de most rohanok. - szaladtam ki a szobából, a házból, a védővarázsból és hopponáltam az Abszol útra. Mivel nemigen volt még szükségünk bájitalok vásárlására, ezért eléggé nehezen találtam meg a boltot. De megtaláltam. És szerencsémre volt is ilyen készítményük. Az eladó, egy idős nő, eléggé megnézett, de nem zavartattam magam. Vettem három fiolával, igaz, csak egyet kellett bevennem, aminek az íze eléggé szörnyű volt, de ez van. De a maradék kettő jó, ha ezentúl nálam lesz, mert ha még egyszer ennyire elengedjük magunkat Harry-vel … hát nem akarok ide visszajönni az biztos. Miután ezt is elintéztem már nyugodtan mentem haza. Anya a konyhában tüsténkedett, csak egy apró puszit nyomtam arcára, aztán leraktam a táskát a szobámban és átmentem Teddy szobájába, de nem találtam senkit sem. Így lementem anyunak segíteni. Úgy délkörül érkezett vissza Teddy, Harry-vel, Mioval és Ronnal. Teddy hozzám szaladt és nagy cuppanós puszival köszöntött.vidáman elmondta, hogy kivitték a játszótérre és hogy milyen jót játszottak. De anya kiüldözött minket a konyhából, Mio megterített, Teddy pedig jó gyerekként ült az asztalnál, várva a kaját, Ron felment felkelteni a többieket, én pedig kisétáltam kicsit a friss levegőre, szükségem volt egy kis levegőre, mert ettől a bájitaltól kissé hányingerem van, de azt mondta az eladónő, hogy ez normális. Eltávolodtam a háztól, egy fához sétáltam, és egyik vállam a törzsének döntöttem, de egyik pillanatban hirtelen két kar érintette meg a derekam, amitől kicsit megborzongtam, de a kezek tulajdonosa még a fülemhez is hajolt.
- Találtál? - suttogta és lehelete cirógatta érzékeny nyakamat.
- Igen. - feleltem röviden. El kellett volna húzódnom tőle, de nem tettem. - Vissza kell mennünk.
- Nem ártana. - mondta, de nem mozdult, ezért erőt vettem magamon és kilépve öleléséből elindultam a ház felé.
- Most már, hogy tudom, hogy szeretsz. - szólt utánam, de én nem fordultam meg, csak megálltam. - Harcolni fogok értünk Gin. Visszafoglak szerezni.
- Nem fog menni. - mondtam nyugodt hangon és folytattam utam a ház felé …

(Harry)
Egész nap az éjszaka járt a fejemben. És újra boldognak érzetem magam, mint a Roxfortban, amikor először megcsókolt, az első randinkon és az összes többin, az öleléseikor a csókjainknál és az első együtt töltött éjszakán … Boldog vagyok, még akkor is, ha Gin egyenlőre nem akarja újra kezdeni. De ezután a szenvedélyes éjszaka után tudom, hogy van esélyem, hogy visszakapjam. És most mindent meg fogok tenni azért, hogy együtt legyünk, mert ő is szeret. Nem fogom föladni, visszafogom nyerni a bizalmát, akármit megtennék ezért és meg is fogok. Azonban Gin nagyon nem így látta a dolgokat ugyanis az elkövetkező napokban folyamatosan került, egyetlen egyszer sem maradt kettesben velem, este is, miután Teddy elaludt ő is lehunyta szemeit és nem szólt egy szót sem. Rosszul esett, hogy így viselkedik, de megérdemlem, azok után, amit én tettem vele ez a legkevesebb. De ezekben a napokban többet foglalkoztam a Renddel, minden nap ellátogattam a főhadiszállásra és megtudakoltam az összes eddig szerzett információt Voldemortról és a halálfalókról valamint az összes rendtagról, kémekről. Szerencsére McGalagony professzor, a Roxfort új igazgatója is teljes mellszélességgel kiáll a Rend mellett, ezáltal sok tanár, volt diák, és a régi DS-tagok is csatlakoztak. Egy héttel később McGalagony átadta a helyét a vezetőszékben, ami hatalmas megtiszteltetés volt, ugyanakkor nagyon nagy felelősség is. A legjobb tudásom szerint figyeltem az összes ügyre és az összes tagra. Rengeteg időmet elvette a Rend helyrerázása, és nagy aggodalmamra Ginny is egyre több időt töltött a halálfalók körében, mindig beszámolt mindenről, amit megtudott, de ennél többet még akkor sem beszélt velem. Beépülése a sötét mágusokhoz ugyan sok előnyt hozott nekünk, több kisebb támadásról tudomást szeretünk, de csak kicsit késve bukkantak fel a tagok a helyszíneken, ezzel nem adva okot Voldemortnak, hogy kételkedjen Ginny hűségében …
(Ginny szemszöge)
Másfél hétig próbáltam tettetni a hűséges talpnyalót, már eléggé bíztak bennem, hogy egy-két tárgyalásra meghívjanak, de nem kerülte el a figyelmem, hogy Draco még mindig furcsán méreget, nem bízik bennem. Miközben a többiekkel a nappaliban ücsörögtünk, figyelve, ahogy Teddykém Harry-vel és Ronnal fogócskázik a nappaliban, mivel kint zuhog az eső, azon gondolkodtam hogyan érhetném el, hogy bízzon bennem.
- Ginny, figyelsz te rám? - zökkentett ki elmélkedésemből Mio hangja.
- Öhm, igen persze … - mondtam kicsit zavartan.
- Akkor miről csacsogtam itt neked? - tetet fel a frappáns kérdést.
- Hááát arról, hogy … fogalmam sincs! - mondtam végül.
- Na jó, mond el, hogy mi folyik itt! - fakadt ki.
- Nem értem miről beszélsz. - vágtam ártatlan képet.
- Már több mint egy hete furcsán viselkedsz. - nézett rám komolyan.
- Úgy viselkedek, ahogy szoktam. - vágtam rá talán túl hamar.
- Valamit titkolsz. - mondta teljes meggyőződéssel. - És van egy pasi a dologban. - figyelte arcomat, én egy gyors pillantást vetettem Harry-re, aki szintén minket figyelt. Na most legyek okos! Pár másodpercig gondolkodtam, amíg körvonalazódott bennem a jó magyarázat, ami nem is hazugság … annyira.
- Na jó, igazad van! - sóhajtottam. - Szóval van egy srác …
- Tudtam! - nevetett fel Mio. - Mesélj már!
- Hát öhm kedves … meg minden, csak nem enged magához közel és nem tudom mit tegyek... - próbáltam összehozni valamit, ami elég jó magyarázat lehet.
- Ez a helyzet nagyon ismerősen cseng valahonnan. - jegyezte meg epésen Harry.
- Tényleg? Nekem nem. - rántottam meg vállam, de most, hogy jobban belegondolok igaza van …
- Na és mi a probléma? - értetlenkedett Mio.
- Pont az előbb vázoltam fel. - nevettem feszülten.
- De hát azt mondtad, hogy csak nem tudsz közelebb kerülni hozzá … Emlékszel még Tay-ra, arra a helyes srácra a Hugrabugból? Ő is eléggé zárkózott volt mégis sikerült megpuhítanod, bár nem volt hosszú kapcsolat.
- De ez most más. Nem tetszik az a srác, csak öhm … barátkozni akarok vele. - nyögtem ki végül.
- Na és? Tay-al még mindig jó barátok vagytok? Miért ne tudnál közeledni felé, úgy, mint Tay felé? - rántott egyet vállain Mio. És jobban belegondolva igaza volt, de belegondolni, hogy Draco meg én … mint barátok?! Mindegy, meg próbálom.
- Köszi Mio, imádlak! - nyomtam egy puszit az arcára. Most már tudom, hogy mit kell tennem, hogy Draco bízzon bennem. És ez egyszerűen felvillanyozott. Nagyon örültem a fejemnek, hogy Hermione van nekem, nélküle nem jöttem volna rá.