2012. február 28., kedd

7.Fejezet- Best Friends

Sziasztok!
Meg vagyok élek virulok :D
Az eleje miatt az Azért vannak a jó barátok c. szám illik hozzá.
Majd következő fejezetnél pontosabban tudni fogok dátumot mondani, de a lényeg, hogy megyek „nyaralni” most húsvétkor és akkor majd szünetelni fogok, de ebbe nem is akartam most belemenni, szóval mindegy :D
Jó olvasást!
Puszi:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

  Az embereket szárnyak nélkül nem hívhatjuk angyaloknak, inkább barátnak nevezzük őket. 

  Mio hangja zavarta meg a fenyegetőzését.
 - Mert akkor mi lesz? Hadd halljam, mit akartál mondani!
- Én csak épp arról beszéltem, hogy....- magyarázkodott Amelia.
- Arról, hogy épp fenyegetted a barátnőm! Nem vagyok süket és hülye sem! Ha rajtam múlik az estét már nem itt fogod tölteni!
- Mio, hagyjuk, nem érdemli meg ezt a veszekedést! Amelia, te meg kérlek húzz el innen, amíg még nyugodt vagyok. - néztem rá. Pár pillanatig tanakodva nézett Miora, majd rám, és talán leeshetett neki, hogy kettőnkkel nem jó packázni, így kiment a konyhából. Én pedig a konyhaszekrénynek támaszkodtam és vettem pár mély lélegzetet, hogy lenyugodjak.
- Ginny, mi történt? Mi ütött ebbe a csajba? Oké, idáig se volt épp szimpatikus, de ez azért túlzás.
- A kis Amelianak az a kényszer képzete, hogy el akarom venni tőle Harryt. - csóváltam a fejem és folytattam az ebéd elkészítését. - De mesélj te! Mi volt tegnap este?
- Jajj olyan remek volt, ugye kaptuk azt a riasztást, hogy támadás készül az Abszol úton és végül nem lett semmi sem, de Ronnal elmentünk utána bulizni, nagyon jó volt. - meséli mosolyogva.
- Ez tényleg remekül hangzik.
- És arra gondoltunk, hogy elmehetnénk majd együtt is bulizni, George-dzsal, Harryvel és veled. Nagyon jó lenne, mit szólsz?
- Ha mi megyünk, akkor jöjjön Amelia is, mert megint kiverné a dilit … Egyébként meg, nekem nem lenne most jó.
- Miért? Harry miatt? Szerintem megérti, hogy keresed a megfelelő pasit. Vagy Amelia miatt? Vele meg nem kell foglalkozni és kész.
- Most kivételesen egyiküknek sincs köze hozzá.Csak a fiam. Nincs ki vigyázzon rá, és nekem sem lenne szívem betegen itt hagyni.
- Betegen?! Mi van a kis Teddyvel? - kérdezte aggódva.
- Igen, este nagyon rosszul aludt, reggelre pedig felszökött a láza is. - mondtam leülve az egyik székre az asztalnál, míg az étel főtt.
- Jajj, akkor azonnal megnézem. - állt fel Mio.
- Csak halkan, nem rég aludt el, Harry vele van.
- Rendben. - mosolygott és felment a lépcsőn. Vártam, hogy elkészüljön a kaja, és épp amikor lekapcsoltam a gázt megjelent Harry, karjaiban a fiammal.
- Na mi van kis haspókok, megéreztétek az ebédet? - mosolygok rájuk és egy puszit nyomtam kis fiam homlokára, ami még picit melegebb volt a kelleténél, de már nem annyira.
- Ezt az isteni illatot mérföldekről megéreztük volna igaz fiam? - nevetett Harry.
- Igen igen! - bólogat bőszen. - Eszünk végre mami?
- Persze Kicsim. - mosolyogtam. - De először is apa szól a többieknek, te pedig kényelembe helyezed magad a kis székedben.- vettem át és ültettem a székébe, míg Harry felment felkelteni a többieket. Gyors megterítettem, lassan Ron is leérkezett, félig alva. Direkt könnyű kaját készítettem, hogy Teddykének ne legyen semmi baja miatta. Fiam aranyosan kanalazta az ételt, miközben sikerült leennie magát, de csak mosolyogva töröltem le róla a foltot. Ebéd után lefektettem Teddyt kicsit pihenni és csatlakoztam a többiekhez a nappaliban. Hermione és Ron épp a tegnap estét részletezték, és George persze nem hagyta ki, hogy viccelődjön kicsit, bár azért nem volt annyira elemében, mint régen, Freddel …
- Na és mi volt, amikor hazaértetek? - kérdezte kaján mosollyal arcán. Erre a kérdésre Mio elvörösödött, tudom, hogy még nem jutottak el addig Ronnal, de ebből a reakcióból talán mégis? Egyikük sem szólt, így inkább én vágtam vissza George-nak.
- Nem hinném, hogy pont veled osztanák meg a … magánéletük. - nézek idősebbik bátyámra mosolyogva.
- Már megbocsáss, de idősebb testvérként jogom van tudni dolgokról. - nevetett.
- Tényleg? Lehet, hogy Ron nem olyan kibeszélős mint te. - vettem elő legédesebb mosolyom.
- Mégis mire célzol húgi?
- Arra drága bátyókám, hogy még az én fülembe is eljutott, amikor először voltál csajjal. Pedig hidd el engem érdekel a legkevésbé. De olyan büszke voltál magadra …
- Rendben, ha annyira akarsz, akkor én a te magánéletedről is szívesen hallok hercegnő.
- Először is én nem vagyok hencegő, másodszor pedig, ha megosztanám veletek a nem létező magánéletemet, szerencsétlen nem létező pasim nem hinném, hogy megélni a másnapot …
- Ebben lehet valami. - bólogatott helyeslően George és Ron is. - De ezzel nem mondtál semmit.
- Egyébként arra gondoltam, hogy elmehetnénk bulizni, csak mi. - szólt közbe Mio, akit egy hálás tekintettel jutalmaztam, amiért kimentett.
- Én benne vagyok. - mosolygott George – De most valahogy jobban érdekel a húgom magánélete. - váltott vissza az eredeti témához.
- Én is, szerintem tök jó lesz. - feleli Harry is, ezzel próbálva nem felhozni a témát. George firtatta volna tovább a dolgot, ha nem halljuk meg Teddy hangját a lépcsőről.
- Mami. - szólt sírós hangon, amire én azonnal felpattantam és felrohanva hozzá kaptam fel.
- Mi a baj kicsikém? - kérdezem halk, nyugtató hangon, miközben könnyeit törölgetem arcáról.
- Mami, ugye nem mész el? - sírta.
- Soha nem hagylak el kicsikém, ezt nagyon jól tudod. Mindig veled leszek. Csak ne sírj fiacskám! - erre ő szorosan átölelte nyakam, míg én a hátát simogattam, hogy megnyugodjon. - Miből gondolod fiam, hogy elmennék? - nyomok egy puszit hajába és lesétálok a többiekhez, hogy leülhessek.
- Mert … azt álmodtam, hogy egy sötét ruhás bácsi elvisz. - szipogta.
- Engem nem visz el senki. Csak egy rossz álom volt kincsem. Ne sírj! - kezdtem el ringatni magammal együtt, közben pedig egy számomra is valahogy ismeretlen de mégis ismerős dallamot dúdoltam. Lassan végül sikerült megnyugodnia. Észre sem vettem, de valahogy közben Harry mellénk került és kicsiny karjait simogatta. Fiam szipogása elhalkult és már szuszogásba fordult, ezzel jelezve, hogy elaludt. Ezek után nem volt szívem elengedni, így csak öleltem magamhoz. Mindenki minket nézett, de valahogy nem érdekelt.
- Ginny, sok kutató szerint a gyerekek előre megérzik a bajt. - mondja halkan Harry és erre ránézek.
- Én is hallottam már erről. - mondja aggódva Mio.
- Ugyan már, nem lesz baj. Ez csak egy rossz álom volt, ha meg nem, akkor meg tudom magam védeni. - feleltem nyugodtan.
- Azt mondta, hogy egy sötét férfi visz el. - pillant rám jelentőségteljesen Harry és sejtem, hogy ezzel mire akar célozni, hogy Voldemort el akar raboltatni, de ez hatalmas baromság, hisz „neki dolgozom”.
- Nem lesz baj. - mondtam, majd pár percig mindenki csöndben maradt, míg végül elkezdtük tervezni a közös bulit, egy már jól ismert mugli szórakozó helyen a közelben. Az idő egyre csak telt, míg négy körül Teddy felébredt és sokkal nyugodtabbnak tűnt, de még mindig láttam szemében a félelmet, ezen a félelmen pedig csak két dolog segíthet, a közeli mugli játszótér vagy a fagyi. Mivel már a láza úgy tűnik lement, ezért végül felajánlom, hogy menjünk el a játszótérre. Mio nem akar elengedni egyedül, ezért végül addig-addig nyaggat, míg mindenki jön. Harry magára terít egy csuklyás pulcsit, hogy ne lássák meg az utcán és elindulunk. Teddy boldogan lépked Harry és az én kezemet fogva. Ahogy elérünk a játszótérre Teddy vidáman futkározik, és játszik többi gyerekkel, meg persze kiköveteli magának, hogy hintázzunk vele mi is. A bátyáim örökké nagyra nőtt gyerekek maradnak és ahogy elnéztem Harry is. Na jó, én beszélek, aki csak ritka szép alkalmakkor képes felnőtt módjára viselkedni, csak akkor, ha megkövetelik tőlem, egyébként igen, én is egy nagyra nőtt gyerek vagyok, de nem baj, mert így érzem jól magam. Sőt szerény meglátásom szerint mindenkiben benn van a gyerek, aki egyszer volt, csak van aki ezt rejtegeti a világ elől. Mindegy is, nem ez a lényeg, csak az, hogy kis fiam végre teljesen megnyugodott és boldogan szaladgál, de mivel még nem gyógyult meg teljesen, így alig egy órát maradunk a játszótéren, majd elindulunk haza fele, úgy, ahogy jöttünk, Teddy Harry és köztem ugrál boldogan. Én arcomon is egy boldog mosoly virít, egész addig, amíg szinte az orrunk elé nem hopponál egy fekete köpenyes alak, maszkján látjuk, hogy Voldemort csatlósa. Harry is és én is hamar reagálva állunk Teddy elé és emeljük fel pálcáinkat. Erre az idegen felnevet, hangja olyan ismerős, de hirtelen nem tudom hová tenni.
- Na nézzenek oda a kis véráruló Weasley, hogy megnőtt. - nevet és hirtelen meggyullad fejemben az a bizonyos villanykörte.
- Te semmit nem változtál Malfoy. Ugyanolyan arrogáns és pöffeszkedő alak vagy mint mindig. - mondtam behízelgő hangon.
- Ezt most bóknak vettem. - nevet fel újra.
- Ha ennyire együgyű vagy, akkor csak nyugodtan. - mosolygok gúnyosan. - Gondolom nem bájcsevejre jöttél, szóval mit keresel itt?
- Baj lenne, ha meg akarnám látogatni a régi iskolatársaim?
- Nem. Elöntene az öröm, hogy a halálodon vagy.
- Milyen kedves vagy. Mindegy is, igazából tényleg beszélni jöttem.
- Te jó ég! Megbolondultál vagy csak a memóriád hagy ki?
- Képzeld egyik sem. Csupán hallottam egyet s mást a rossz útra tévedt Griffendélesről.
- De jó.
- Szóval beszélhetünk?
- Miért most nem azt csináljuk?
- Négyszemközt drágaságom. - erre a gúnyos jelzőre kicsit felmegy bennem a pumpa vagy a bumba? Mindegy a lényeg, hogy ezzel sikerült feldühítenie, így előre lépek egyik karját lefogom, amiben a pálcát fogja és az álla alá nyomom az enyém.
- Ha még egyszer így hívsz kivágom a nyelved és megetetem veled.
- Nocsak, a mindig segítőkész véráruló Weasley lány ilyen gonosszá vált volna? Ez érdekes. - nevet, és hirtelen egy rántást érzek …

2012. február 13., hétfő

6.Fejezet- Worry, Discussion, Illness


Sziasztok!
Végeztem a 6. Fejezettel.
Igazság szerint a Nox Mások voltunk c. száma ihlette. Hogy hogyan? Fogalmam sincs :D
Nem is jártatom tovább a szám ;)
Jó olvasást!
Pusssz:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxox
 
De ha jobban belegondolunk, a veszekedés valójában csak egy harc az emberek egója között, hisz az emberek még akkor sem értik meg egymást, amikor az igazságot mondják el egymásnak. Valószínűleg lehetetlen úgy élni, hogy ne bántsanak meg minket, de ha elég elszántak vagyunk, akkor talán sikerül úgy élni az életünket, hogy közben senkinek nem okozunk fájdalmat.
Nana c. film
 
Az elmúlt pár nap alatt Harry elment Franciaország déli részébe, egy varázsló városba, persze csupán pár órára, amit ahogy vissza jött én jelentettem Voldemortnak. Kezdtem hozzászokni, hogy csendben élünk egymás mellett Harry-vel, de ha nem muszáj, akkor azért nem szólunk egymáshoz. Anyáék két napja elmentek valamilyen bevetésre, így eléggé aggódom értük. Ahogy elmentek, George-ra bíztak minket, mivel ő a legidősebb köztünk. De nem ez a fő baj, hanem az, hogy Teddy az este szörnyen aludt, vagy négyszer megébredt, így én egész végig vele maradtam. Reggel viszont már kicsit nyugodtabban aludt, de valami nem stimmelt, ugyanis, ahogy óvatosan megpusziltam homlokát, amikor felkeltem mellőle, az tűz forró volt. Hirtelen öntött el az aggodalom és a féltés. Lesokkoltam. Óvatosan keltem ki az ágyból, és gondoltam lemegyek neki keresni valamilyen gyógyfőzetet, biztos van itthon, de ekkor meghallottam, ahogy a nappaliban veszekszenek. Kisfiam miatti aggodalmam kezdett dühbe fordulni, ahogy meghallottam őket, így lementem, ahol Amelia és Harry vitáztak valamin.
- Elég legyen! - mondtam kikelve magamból. - Mások aludni akarnak!
- Jó reggel Ginny! - köszönt Harry, de arcán még mindig a düh uralkodott, míg Amelia erre sem vette a fáradtságot.
- Ebbe te ne szólj bele! Nem tudsz rólunk semmit! - kiabált tovább.
- Azt teszek, amit akarok, ez itt az én házam is! És lehet, hogy téged nem ismerlek, de Harry-t igen! - próbáltam nem kiabálni, de a düh egyre jobban áradt szét bensőmben.
- Mit tudsz te a párkapcsolatunkról?! - sipítozott.
- Semmit, de nem is akarok tudni semmit sem róla. - vettem elő gúnyosabbik felem. - Engem nem érdekel, mit csináltok, de ne veszekedjetek reggel, amikor a többiek aludni akarnak! Vagy veszekedjetek, vagy csináljatok, amit akartok, de próbáljatok halkabbak lenni, legalább a fiam miatt!
- Mi közünk a fiadhoz?!
- Neked semmi közöd a fiunkhoz! - szólt rá Harry fojtott hangon, én meg meglepetten néztem rá.
- A fiatokhoz?!
- Teddy az én keresztfiam, ahogy Ginny a keresztanyja. - mondta Harry.
- Akkor te vagy az a Ginny, aki Harry exe? - jött rá.
- Nem hinném, hogy olyan rengeteg Ginevra él rajtam kívül a környéken. De mindegy, nem várom el, hogy ez neked is leessen. - mondtam gúnyosan, és kimentem a konyhába, hallottam, hogy még veszekszenek, de jóval halkabban, ráadásul miattam. De először kerestem egy lázcsillapító főzetet, majd kimentem a nappaliba, vettem egy mély levegőt.
- Amelia, szeretnék bocsánatot kérni, amiért durván bántam veled. Nekem nincs veled semmi bajom, és vendégek vagytok itt, jogotok van azt tenni, amit akartok, ráadásul Harry olyan mintha családtag lenne. Nem rád … rátok voltam dühös, csak kisfiam miatt. - kértem bocsánatot, mivel tudtam, hogy eléggé túlreagáltam a dolgot.
- Nem értem, hogy ezt most miért mondtad. - nézett rám Amelia gyanakodó tekintettel, de nem vettem róla tudomást.
- Hogy tudd, hogy nekem nincsenek fenntartásaim veled szemben. És hogy ne változzon semmi sem, éljünk békében és csendben egymás mellett. Harry és én a múlt vagyunk, már semmi közünk egymáshoz. - mondtam kiegyensúlyozott hangon, de ahogy kimondtam bennem egy világ dőlt össze. - Magatokra is hagylak titeket. - mentem a lépcső felé.
- Ginny, várj, hogy érted, hogy Teddy miatt voltál dühös? - kérdezte Harry, én pedig ránéztem, és szemében láttam az aggodalmat tükröződni.
- Egész éjjel alig aludt, úgy három órával ezelőtt sikerült újra visszaaludnia, épp ezért nem akartam, hogy hangoskodjatok, nehogy felébredjen, ráadásul még a láza is felszökött. Aggódom érte, és ezért voltam olyan, amilyen. De most már visszamegyek hozzá. - mondtam halkan és mentem fel a szobámba, ahol Teddy még aludt, még ha nyugtalanul is, de aludt. Más esetben nem lett volna szívem felébreszteni, most viszont óvatosan visszaültem mellé és a kis buksiját kezdtem simogatni.
- Kicsim, ébresztő. - súgtam halkan. És vártam míg hatalmas barna szemeit kinyitja és rám néz. Arca kipirult volt, szemei most nem a vidámságtól, hanem a láztól csillogtak s fekete tincsei a homlokához tapadtak.
- Mami, melegem van. - mondta rekedten s takarózott ki, de én megfogtam a takarót és körbetekertem vele, majd az ölembe fektettem.
- Tudom kis fiam, de nem szabad kitakaróznod, nehogy még jobban megfázz. - simogattam arcocskáját. - Ezt pedig idd meg rendben? - tettem szájához a kis fiolát.
- Nyem. - fordította el a fejét.
- Fiacskám, légy jó fiú és idd ezt meg. - kértem halkan, de továbbra sem akarta meginni. - Amíg nem veszed ezt be, addig nem játszhatsz fiam. - mondtam szigorúan. Teddy a kis üvegcsére nézett, majd rám, végül pedig tüntetően elfordult. - Naa Kicsim. - kérleltem tovább, de ekkor bejött Harry.
- Apa, apa, apa! - kezdett felé nyújtózni, már nem lepett meg ez a megszólítás, ugyanis az elmúlt napokban rengeteg időd töltöttek együtt, és többször is így hívta Harry-t, ugyanakkor ez bennem mindig melegséget áraszt, jó érzés, hogy a fiamnak van apja, az már kevésbé, hogy ez az apa a volt szerelmem …
- Teddy, kisfiam, fogadj szót anyunak. Emlékszel miben egyeztünk meg? - ült le mellénk.
- Nyem! - bújt hasamhoz.
- Na, ebbe még engem sem avattatok be, hát micsoda dolog ez? - kérdeztem játszva a sértettet.
- Tudod Ginny, ez amolyan férfi dolog, igaz fiam? - mosolyodott el Harry és Teddy fejét kezdte simogatni. - De fiam, amit megbeszéltünk, az nem szegheted ám meg. - mondta komoly hangon, amire Teddy ráemelte szép szemeit.
- Redben. - mondta picit pöszén és a gyógyfőzetért nyúlt, amit fintorogva megivott.
- Ügyes vagy Kicsim. - mosolyogtam és magamhoz öleltem.
- Kész nagyfiú vagy. - nézett rá az apja is.
- Jó, most már lemehetek játszani? - kérdezte mosolyogva, amin mi elnevettük magunk.
- Nem picúr, pihenned kell. - mosolyogtam, amire ő egy grimaszt vágott.
- Jó, de akkor maradjatok velem. - pillantott ránk, mi meg egymásra néztünk.
- Amit csak szeretnél prücsök. - válaszolt végül Harry. - Anya pihen veled, én pedig olvasok neked jó lesz így?
- Jóóó. - mondta boldogan fiam, végigdőltem vele az ágyon, s ő pedig befészkelte magát rajtam. A köré font takarón keresztül simogattam a hátát, míg ő Harry kezében lévő könyv képeit nézegette. Lehunytam a szemem, hogy kicsit kikapcsoljam az érzékeim, de nem sikerült, mivel hallottam, ahogy Harry teljes átéléssel mesél, s éreztem ahogy Teddy szuszog fölöttem. Alig negyed órába telhetett, amikor Harry elhallgatott, amiből arra gondoltam, hogy Teddy elszundított. Ekkor nyitottam csak ki a szemem és megbizonyosodtam róla, hogy Teddy tényleg elaludt.
- Azt hittem alszol. - mondta halkan Harry, nehogy felébressze Teddy-t. - Neked sem ártana egy kis alvás, nem alhattál túl sokat éjjel.
- Nem vagyok álmos, csak nagyon aggódom a fiamért. - pillantottam kis fejecskéjére.
- Ne aggódj, hamar rendbe jön.
- Remélem. - súgtam, de utána egyikünk sem szólt, csak néztük a kis Teddy-két. Ez a csend nem volt kellemetlen vagy zavaró, de megnyugtató sem, egyszerűen csak volt. Nem tudtam örüljek-e neki, így végül én törtem meg. - Sikerült megbeszélned Ameliaval a dolgokat?
- Mondjuk. Majd megbékél. - felelte félvállról.
- Mi nem stimmel köztetek … mármint ha ez nem túl személyes kérdés.
- Nem tudom, egyáltalán nem illünk össze, csak talán megszokásból maradtunk együtt, vagy csak hogy ne legyünk egyedül, nem is tudom. De mindkettőnknek megfelel így.
- Az a lényeg, hogy megértsétek egymást.
- Igazad van. És veled úgy egyébként mi van? Pasik?
- Hát élem megszokott, nem épp unalmas életem, életem értelmével a fiammal. - mosolyogtam a kicsire.
- Az biztos, hogy nem unalmas az életed. Főleg most. - fintorgott, és valahogy értettem, hogy megint Voldemortra akar kitérni.
- Nem baj, inkább legyen veszélyes mint unalmas.
- Én az ellenkezőjét akarnám a helyedben.
- Jó, de lássuk be, nem hinném, hogy neked, a Nagy Harry James Potternek a Kis Túlélőnek, lehet unalmas élete.
- Azért én reménykedem benne. - mondta és újabb csönd állt be.
- Egyébként hány óra van? - próbáltam az éjjeliszekrényemen lévő órára nézni, de nem nagyon akartam megmozdulni, nehogy felébredjen Teddy.
- Tizenegy lesz hamarosan.
- Kéne csinálni valamilyen kaja szerűséget. - húztam el számat, mivel nem akartam felkelteni Teddy-t. - Addig átveszed?
- Persze. - mosolygott, és óvatosan leszedte rólam a fiam. Szerencsére Teddy valamilyen csoda folytán nem ébredt fel, igaz egyszer azt hittük, amikor megfordult Harry kezében, de csak szuszogott tovább. Én gyors lestartoltam a konyhába, összedobni valamit, mert kezdtem éhes lenni, és tudtam, hogy Mio és Ron tegnap, vagyis ma későn értek haza, Ameliatól meg csak nem várhatom el, hogy főzzön, vagy legalább csináljon valamilyen kaját. George-ot meg kész életveszély lenne a konyha közelébe engedni. Varázslattal kezdtem el pucolni és felvágni a zöldségeket, de egyszer csak megjelent Amelia a konyhában nagy meglepetésemre.
- Szia. - mondtam kedvesen, nem akartam problémákat vele. - Minden rendbe jött köztetek? - festettem egy mosolyt arcomra.
- Igen. Csak pillanatnyi nézeteltérés volt. De valamire meg akarlak kérni. - ezen eléggé meglepődtem.
- Mit szeretnél?
- Hogy maradj távol Harry-től. Ő az én párom, már nem a tiéd.
- Ezt most úgy mondod, mintha olyan sok időt töltöttünk volna együtt.
- Nem akarom, még véletlenül sem, hogy a régi „szép idők” emlékére bármi is lenne köztetek, érted? - kérdezte dühösen.
- Fogalmam sincs mi bajod van, nincs semmi Harry és köztem és már nem is lesz! Csak annyi időt töltünk együtt, amennyit éppen szükséges. Még csak egymáshoz sem szólunk ha nem muszáj.
- Ajánlom is, mert különben … - remegett a dühtől, és én is kezdtem begurulni, de valaki megzavarta a beszélgetésünk.

2012. február 11., szombat

Díjak *-*



Köszönöm szépen Csillagfény*-nek. <3


Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat!
3. Írj le 6 dolgot magadról!
4. Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!
 
Rólam:
1. Mivel családi okok miatt hamar fel kellett nőnöm, ezért elég független egyéniség vagyok.
2.  Nem bírom elviselni, amikor irányítani akarnak.
3.  Néha meggondolatlan vagyok, mert az a szívemen, ami a számon...
4.  Utálok a múltba nézni, vagy a jövőre gondolni, így inkább élek a jelenben.
5. Még sosem voltam úgy igazán szerelmes, de aszem nem is bánom.
6. Anyum folyton a jövőmmel zaklak, ami néha eléggé frusztráló....
 
Akiknek ajánlom a díjakat:
1. Cassie B. (egy kis löket a kezdéshez ;)
2. Diana 99 ( sok sikert a versenyhez :D egy kis biztatás a résztvevőknek, én már máig bizalmat szavaztam nekik/nektek :D)
3.
Roberta
4. Claudia Vince


Pussszi: Zsó 

U.I: Már nekiláttam a következő fejezethez, de még igen csak kezdetleges, így lehet csak hétfőn kerül föl...