Fontos!

 Sziasztok!
Azt szeretném elmondani, hogy a blog szünetel, NEM zár be, csak 9 napig Angliában leszek. Mivel elég valószínű, hogy kint nem lesz időm írni, ezért addig ne is számítsatok új fejezetre, és az utána következő héten pedig valószínűleg ezerrel kell pótolnom suliban, de attól még lehet, hogy lesz friss, de azért ne nagyon számítsatok rá, viszont utána már ugyanúgy fog működni a blog.
Előre is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Puszi
Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

10. Fejezet – He has already choosen

Sziasztok!
Itt van a 10. fejezet. Ha van kedvetek hallgassátok meg KovácsKati találkozás egy régi szerelemmel c. számot.
Legyetek szívesek olvassátok el a közleményt is, nagyon fontos!
Puszi:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

Életünk során néha útkereszteződéshez érünk, és rákényszerülünk, hogy eldöntsünk, melyik úton akarunk tovább menni. És nem tudhatjuk előre, hogy a választott út gyönyörhöz, vagy fájdalomhoz vezet. Ha egyszer választottunk, már nincs visszaút.
A pletykafészek c. film

 

Jobb kezem kétségbeesetten próbálta elérni a pálcámat, de nem tudta, a másikkal továbbra is próbáltam lefeszíteni rólam karmait. Kutató kezem egyszer csak egy kést ért. Nem tudtam már tisztán gondolkodni, de nem is lett volna más választásom, a késsel az egyik kezébe vágtam, valahol a vénája környékén, de valószínűleg a vénát nem vágtam el. A fülemben tomboló véren keresztül is hallottam, ahogy felsikít, aztán kezei elengedik a nyakam. Hörögve esek össze, kezeim a nyakamat érintik. Próbálok lélegezni, de csak kapkodni tudom a levegőt, amiből nagyon kevés jut el a tüdőmig. A vérem lüktetésétől nem hallottam, hogy mások is bejöttek a konyhába. Látásom is még foltos volt nem tisztult még ki. Csak azt vettem észre, hogy valaki átölel és mintha aggódva beszélne hozzám, de nem értem mit mond. Nem is érdekel, csak az, hogy levegő jusson a szervezetembe.
- Megvágott! - visítozik, Amelia, csak az ő magas és hangos hangját értem, a többiekét eddig még nem sikerült felfognom.
- Gondolom oka volt rá te r*banc! - kiabál Hermoine. Persze, hisz ő tudja, milyen „kedvesen” bánt velem eddig is.... csak ők ketten kiabálnak, vagy más egyáltalán nem beszélnek? Értem minden szavukat, ahogy ócsárolják egymást, ahogy rám mond kedvesebbnél kedvesebb jelzőket. Az ölelő karokhoz bújok, és már tisztuló szemeimmel pillantom meg Harry gyönyörű zöld szemeit. Vállára hajtom fejem, Próbálok lélegezni, már nem hörgök, de még mindig szaporán kapkodok levegő után... a fülemben lüktető vér már engedi hallani a lélegzetét is, így tudom, hogy Mion és Amelian kívül senki nem beszél.
- Jobban vagy? - kérdi tőlem aggódva. Én csak bólintok, nem akarom még a beszéddel tovább terhelni a tüdőm. - Ne vigyelek be a Mungoba? - kérdi, mire én megrázom a fejem, majd körbe nézek, csak Mio és Harry van itt, gondolom bátyáimat kint hagyták, hogy lefoglalják Teddy-t. Jó lenne megnyugtatni őket is, hogy nincs baj. Amelia haragjának Hermione sem tud gátat szabni, mert mellénk trappol dühödten.
- Nem is érdekel, hogy velem mi van?! Hahó, én vagyok a csajod, nem ő!? - kiabál, mint egy őrült.
- Na most már tényleg betelt az a bizonyos pohár, úgyhogy most mész, összepakolsz és visszahúzol a farbncba! - ordítja neki Harry, el sem engedve engem.
- De … de … - dadog.
- Jól hallottad! Csipkedd magad és menj vissza vagy ahova akarsz! - mutat az ajtóra.
- Nem látod, hogy csak vissza akar szerezni?! - sipákol.
- Nem érdekel, tűnés! - ordítja még hangosabban, amire én még a nyakam is behúzom. Amelia nem szól, hanem feltrappol az emeletre, míg Mio és letérdel mellénk és átölel.
- Mondtam én, hogy már akkor ki kellett volna dobni, amikor megfenyegetett. - néz rám eléggé vádlóan, persze tudom, hogy ez nem az igazi vádaskodó tekintete, csak egyszerűen aggódik.
- Már egyszer megfenyegetett? - kérdezi idegesen Harry, szemeimbe nézve, de én lehajtom a fejem.
- Én is hallottam. - csóválja a fejét Mio.
- Nem hittem, hogy komolyan gondolja. - suttogom gyenge, rekedt hangon, ez a maximum, amire most képes vagyok és még így is fáj.
- De szólnod kellett volna. - erősködik Harry.
- Együtt voltatok, együtt voltunk. Az jött volna le az egészből, hogy én vagyok a gonosz, aki közétek áll. - magyarázkodom.
- Ha elmondtad volna, akkor elhittem volna. - emeli fel fejem és szemembe néz.
- Nem. - mondom teljes meggyőződéssel. - Meggyőzött volna téged.
- Nem tudott volna. - mondja, mint aki biztos benne. Én csak felsóhajtok.
- Egy nő bármit el tud érni egy férfinál. - sóhajtok és legyintek. - De hagyjuk. - kérem meg s ő teljesíti kérésem. Még pár percig így maradunk, hárman, a földön. Mélyeket lélegzem aztán Harry segít felállni és hiába győzködöm, hogy semmi bajom, menni egyedül is tudok, ő átöleli a derekam és erősen tart, nehogy összeessek vagy valami. Kimegyünk a friss levegőre a fiúkhoz. Bátyáim megkönnyebbülten sóhajtanak fel, Teddy pedig hozzánk szalad és megölel. Ezek után persze nem engedik, hogy bármit is csináljak, sőt magamra sem hagynak, még akkor sem, amikor Amelia elhagyja a házat. Harry folyton mellettem van és ahányszor ránézek látom, hogy magát hibáztatja. Fiam ráveszi a többieket, hogy fogócskázzanak, persze engem nem hagynak beszállni, bár én sem akartam annyira lelkesen játszani, viszont Harry is kimaradt a játékból.
- Harry, jól vagy? - töröm meg a köztünk lévő nyugodt csendet.
- Én? - vág értetlen képet. - Persze, miért?
- Most dobtad a barátnőd. Gondolom nem lehet ez neked túl kellemes. - nézek szemeibe.
- Jól vagyok, sőt remekül. Igazából már egy darabja gondolkodtam, arról, hogy szakítok vele, egyre elviselhetetlenebb lett, csak egy kis lökés kellett hozzá. - mosolyog kedvesen. - De sokkal jobban örültem volna, ha nem tör az életedre...
- Hát én is. - nevetek.
- Sajnálom. - mondja végül, megtörve nevetésem.
- Nem a te hibád volt. - mosolygok.
- De igen, nagy részben igen.
- Jajj ugyan már, Amelia hibája, nem a tiéd.
- De ha nem hozom ide … Vagy jobban figyeltem volna …
- Harry, ne gondolj ilyenekre. Volt, ami volt, már elment, vége van. - mondom vigasztaló hangon, mire ő bólint. - De azért a következő barátnőddel ne oszd meg túl hamar, hogy az exed vagyok. - próbálom elviccelni, kicsit jobb kedvre deríteni és látom, hogy ajkai megrebbennek. - A végén még jobban fogok félni a csajoktól, mint a halálfalóktól. - nevetek, vele együtt. Szerencsére a nap hátralevő részében senki sem tört az életemre, amit Harry is biztosított, mivel nem igen hagyott magamra. Este megint hárman feküdtünk le, de én olvastam a mesét. Miután Teddy elaludt még kicsit beszélgettünk, majd mi is elaludtunk. Másnap délután anyáék hazaértek szerencsére épségben bár apa kezén volt egy kisebb seb, de jól voltak és ez a lényeg. És mivel anyuék hazatértek Mio és Ron felvetették megint ezt a bulis dolgot. George elhívta Angelat is, így hatan mentünk. Pontosan két nappal később. Este Harry-vel lefektettük Teddy-t, majd mi is elkezdtünk készülődni. Én egy mintás, nyakba kötős ruhát vettem fel, aminek a mell alatti része egy egyszerű fekete övvel díszített, meg egy magassarkú szandált. Egy kis táskába belepakoltam a létszükséghez szükséges női dolgokat, vagyis mindent, majd bekopogtattam Hermionehoz, akin egy rózsaszín fekete pöttyös ruha volt, mell alatt kicsit meghúzva egy fekete résszel, meg egy fekete szintén magassarkú. Apu az indulás előtt még a fiúk orrára kötötték, hogy vigyázzanak ránk … csak a szokásos duma. Aztán hopponáltunk a mugli London egy eldugottabb sikátorába, ahonnan gyalog alig tíz perc alatt már a kedvenc helyünknél voltunk. Egy kisebb szórakozó hely, aminek van egy belső illetve egy külső része is, a belső rész olyan, mint egy egyszerű diszkó, míg a külső kicsit hangulatosabb, bár egyáltalán nem nyugodtabb, mivel ott is ezerrel szól a zene. Most kint maradtunk, ahol a fű zöldellt, és kerti asztalokkal és székekkel egy tánctér volt körbe rakva. Pár percre lehuppantunk egy asztalhoz, aztán inkább mentünk táncolni. Bár a hely nem túl nagy, de mégis akárhányszor itt voltunk rengeteg voltak, ez most sem volt másképp. De mivel Angela George-dzsal táncolt, Mio meg Ronnal, én meg nem tartottam túl jó ötletnek, hogy Harry-vel táncoljunk, a végén túl közel kerülünk egymáshoz, ezért inkább csak valahol a tömegben táncoltam, nem láttam őket, Pár lány vett körül, akik nagyon kedvesek voltak, és túlordítva a zenét próbáltunk beszélgetni. Mikor végül úgy döntöttünk, hogy kicsit leülünk, ittunk egy-két pohárral, de persze csak a józanság határain belül, legalábbis az én részemről. Közben az egyik csaj rányomult egy srácra, szóval nem igen foglalkoztunk vele, hadd szórakozzon, hisz mind ezért vagyunk itt. Majd visszamentünk a táncparkettre. Csak táncoltunk, beszélgettünk, táncoltunk. Mikor már eléggé elfáradtam és éreztem, hogy kicsit becsiccsentettem, akkor úgy döntöttem inkább hazamegyek. Szólni akartam a többieknek, de Ron és Mio nagyon elmerültek egymásban, amikor végre megtaláltam őket és ahogy észrevettem kicsit később George kezdett belelendülni az udvarlásba, szóval őket sem zavartam meg, így egyedül indultam meg haza fele. Kicsit tovább sétáltam, mert azt akartam, hogy teljesen kitisztuljon a fejem. De egyszer csak meghallom, hogy valaki a nevemet kiabálja. Először megijedtem és a pálcámhoz kaptam, de amikor hátra pillantottam, Harry-t láttam, szóval kifújtam a levegőt és bevártam.
- Már azt hittem meg se vársz. - nevetett fel.
- Jól van na, nevess csak! - vágok durcás arcot. - Ezt még visszakapod.
- Most aztán rám ijesztettél. - hüledezik nevetve én viszont megrántom a vállam.
- Hogyhogy eljöttél? Vagy még visszamész? - kérdezem végül.
- Megyek veled, késő van már, és Mr. Weasley megesketett minket, hogy vigyázunk rátok, emlékszel?
- Ugyan már, meg tudom magam védeni. - nevetek. - Apa szavait nem kell mindig annyira komolyan venni. Csak én vagyok az ő egyetlen kicsi lánya …
- Én mondjuk tök megértem. Szóval nincs ellenvetés!
- Jajj ne csináld már! Szórakozni jöttünk nem? Én elfáradtam szóval megyek, a következő sikátorban hopponálok, csak hogy megnyugodjon a pici lelkecskéd, de attól még nem kell neked is hazajönni. Nyugodtan bulizz. - mosolyodom el.
- Nem. Megyek én is, én is kicsit már fáradt vagyok. - mosolyog, én meg csak vállat vonok, nem fogom győzködni, hogy maradjon.
- Képzelem, hogy lefárasztottak. - nevetek.
- Nem tom miről beszélsz. - vakargatja a fejét.
- Ugyan már, lehet, hogy a muglik nem ismernek, nekik nem vagy híres, de helyes igen. - mosolygok, közben befordulunk egy sikátorba, ahol pár részeg fiatal randalírozva jön az utca felé. Közben próbáltak megfűzni, hogy csatlakozzam inkább hozzájuk, mert biztos jobban szórakoznék velük … végül Harry dühösen leordítja őket, hogy húzzanak el, mielőtt baj lesz és átölel, én meg felnézek szemeibe, amiktől még én is megijedek, mert látom bennük, hogy tényleg komolyan gondolja... A részeges banda is megijedhetett tőle, mert már iszkoltak is el tőlünk, de Harry nem nyugodott. Se szó se beszéd hopponált haza minket, nem messze a védővarázslattól. Hagyni akartam, hadd nyugodjon le csöndben, de nem nyugodott. Halkan kinyitottam a bejárati ajtót, mivel láttam, hogy a házban sötét honol. Amikor becsuktam magunk mögött, megérintettem a karját és nyugtató mosolyt öltöttem magamra, rám nézett, izmai kicsit ellazultak, de szemei még mindig izzottak. Halkan sétáltunk fel az emeletre, benéztünk Teddy-hez, de csak az ajtóból, mivel láttuk, hogy nyugodtan alszik. Amikor visszacsuktuk az ajtót Harry szemeibe néztem, láttam még pislákolni benne a dühöt.
- Harry, ne is törődj velük, nem történt semmi. - próbálom megnyugtatni és ő bólint, de nem változik semmi. - Felejtsd el. - simítok végig arcán. Arca megrezzen, szemei elhomályosodnak, majd a következő pillanatban azt veszem észre, hogy ajkait az enyémre nyomja. Váratlanul ért, de aztán csak-csak viszonozom csókját. Ez van, amikor pár pohárka is elég, hogy egy kicsit elveszítsük az önkontrollt. Szól egy halk hang valahol mélyen a fejemben, de nem hallgatok rá. Nyelve behatol a számba és vad táncba kezdenek, a következő pillanatban pedig a szobámba hátrálunk … 

Ginny ruhája:

Hermione ruhája:

9. Fejezet – Like a family, Misunderstanding

Szió!
Nem locsogok, csak annyit, hogy az előző fejezet véleményei alapján rájöttem, hogy nem igazán szeretitek a családi baráti vagy akármilyen összeborulásokat … sajnálom, de ez is olyan lett, próbálok majd másképp, izgalmasabb fejezetek írni, inkább az izgalmakra ráfeküdni.
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán fölvilágolhat - de amit félreértettünk (vagy kényelemből félremagyaráztunk), azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni.
Jókai Anna 

Reggel kipihenten ébredtem fel. Még kicsit élvezni akartam a pihenés perceit, amikor tudatosult bennem, hogy alattam egy edzett férfitest van, és a hátamnál is egy erős kar tartott. Melegség és nyugalom árasztotta el a testem, úgy éreztem magam, mint akinek semmi problémája, aki egy nyugodt rejtekben van egyedül, ennek a karnak a tulajdonosával. Aztán a szemeim kipattantak, amikor leesett, hogy tegnap is Harry-vel és Teddy-vel aludtam. Lássuk be, Teddy nem lehet az a kar, így csak Harry marad. Ahogy szemeim kinyílnak a  napfény zavarja a szemem, de hamar hozzászokom és megpillantom a mellettem, szintén Harry mellkasához bújva nyugodtan szuszogó fiam. Lassan emelem fej a fejem, remélve, hogy Harry még alszik, de sajnos nem így volt, ugyanis gyönyörű zöld szemeivel találom szembe magam. És elvesztem bennük. Erős akartam lenni, aki képes úgy nézni rá, mint egy egyszerű srácra, aki a bátyám barátja, de hiába áltatom magam, ez nem így van és soha nem lesz így. Veszek egy mély levegőt és elfordítom szemeiről a tekintetem.
- Jó reggelt.
- Neked is. Hogy aludtál? - kérdezi kicsit még rekedt hangon, ami elárulja, hogy nem rég ébredt fel. Azonban karja még mindig hátamon pihen.
- Köszönöm jól. És te? Bocs, hogy így … öhm elterpeszkedtem. - szabadkozom halkan, de mégsem moccanok.
- Rég aludtam ilyen jól. És nem zavart, sőt elég kényelmes így. - mosolyodik el.
- Sokat aludtunk. Hány óra van? - próbálok valahogy feltámaszkodni, hogy lássam, de aztán feladom.
- Fél tíz múlt.
- Mennyi? - lepődök meg, de ő csak bólogat. - Akkor nem ártana felkelni. - sóhajtok és nyomok egy puszit fiam arcára, hanyatt fordulok Harry mellé és kinyújtózom. Aztán visszafordulok felé és megint találkozik a tekintetünk. - Jössz vagy maradsz?
- Megyek, ha valahogy le tudjuk rólam szedni a kis tücsköt, hogy nem ébred fel. - mosolyog le alvó fiúnkra.
- Hát próba cseresznye nem igaz? - görbülnek fel ajkaim.
- Ahogy mondod. - látom, hogy nem sok hiányzik hozzá, hogy elnevesse magát, ezért próbálok valahogy hozzáférni Teddy-hez, de sehogy sem tudnám úgy felemelni, hogy ne ébresszem fel, ezért felsóhajtok, aztán letérdelek Harry lába mellé, az egyiket átvetem a másik oldalára és Teddy fölé hajolok, óvatosan alányúlok próbálom minél kevésbé elmozdítani, szinte centiméterről centiméterre emelem fel és rakom át az ágy másik felébe. Nehéz volt, de csak összehoztam.
- Ne mond, hogy nem vagyok király. - nézek le Harry-re, aki velem együtt mosolyog. Felkeltem róla és megvárom, amíg ő is kikel az ágyból, majd együtt megyünk le az étkező felé. Közben beszélgettünk.
- Mik a terveid mára? - kérdezi, amikor már a lépcsőnél vagyunk.
- Semmi. Távol tartani magam Tőlük, kitalálni hogyan győzzem meg őt és persze a fiúnkkal lenni. - vázoltam fel terveimet, ami nagyjából a nagy semmiből állt. - Miért neked mi a mai program?
- Hát játszom a fiúnkkal, meg persze eszem, így is éhen pusztulok. - panaszkodik, mire én felnevetek.
- Hogy te milyen haspók vagy! - közben nevetve leérek a nappaliba.
- Naa, most miért? Nézz rám, szükségem van kajára. - áll meg előttem, megfeszítve izmait. Én meg nevetve bokszolok a hasába, amire fogadni mernék, hogy nekem jobban fájt, mint neki, basszus, hogy lehet ilyen kemény hasizma?
- Szívem, nem mondták még, hogy túlságosan el vagy szállva magadtól? Ha tovább ajnározod magad, a végén még azt hiszem, hogy Spanyolországban buzi lettél. - próbálok komoly fejet vágni.
- Én meleg? - nevet.
- Azt mondják a legjobb pasik homokosak.
- Háh! Elárultad magad! - mutogat rám, mint egy kétéves.
- Ohh, hogy mennél a … ! - mondom picit dühösen, de igazából nem érzem magamban a dühöt.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezi Mio, kijőve az étkezőből.
- Beszélgetünk. - felel Harry, de mindketten csak mosolygunk, Mio pedig furcsa szemeket mereszt ránk, amit nem tudok hova tenni. Végül feladom, hogy kitaláljam mi van, csak bemegyünk az étkezőbe, ahonnan a konyha is nyílik. Kivételesen mind a négyen lenn vannak, ez egy reggelinél ritka alkalom. Az eddigi halk beszélgetés elhal, amikor belépünk.
- Jó reggelt! - köszönök a többieknek, de senki nem válaszol.
- Reggelt. - szól Harry is, majd megy a hűtőhöz valamilyen kaját keresni. És kibányász sonkát, sajtot, töklevet és egy joghurtot. Az én joghurtom, az utolsó itthon és én azt terveztem megenni.
- Az az enyém! - próbálom elszedni tőle, de a fránya fogói reflexei miatt sikerült elfordulnia, mielőtt elértem volna.
- Már nem! - nevet.
- Ne csináld már, légy szí add ide. Veled ellentétben én nem vagyok kajás, szóval az a reggelim. - meresztek könyörgő szemeket, de ő csak vigyorog. - Á, te élvezed ezt mi? - fonom kezeim össze magam előtt.
- Oh, de még mennyire! - ajkai csak tovább villogtatják szép fogsorát, én pedig megint a joghurtom felé kapok, de elfordul.
- Akkor is megszerzem! - ölelem át hátulról és kikapom a kezéből, amikor felém fordul gúnyolódva kiöltöm rá a nyelvem. - Mondtam!
- Ezért még számolunk! - villan meg szeme, de mosolya nem lankad.
- Alig várom. Egyébként van puding a hűtőben, ha már ilyesmit akarsz enni.
- Köszi, de nem kell. - ül le az asztalhoz, akárcsak én. És csak most veszem észre, hogy a többiek megnémulva bámulnak minket.
- Elmondanátok mi ez a nagy csönd? - nézek bátyáimra értetlenkedve.
- Ti most megint együtt vagytok? - nyögi ki végül Ron.
- Hogy mi? - nézek Harry-re, aki hasonló értetlenséggel néz engem. - Nem.
- Mond csak, mióta lettél ilyen későn kelő? - néz rám George.
- Egyszer kicsit tovább aludtam, miért bajod van vele?
- De nem vagytok együtt? - kérdezget tovább.
- Nem, már mondtuk. - felel helyettem Harry.
- De te megfektetted a húgom?! - kérdezi már ingerülten.
- Mi?! - esik le mindkettőnk álla.
- Jajj ne csináljátok már. Kicsit se feltűnő ám. Hirtelen olyan jóban lettetek. És ez az öltözék, komolyan, mint a hülye romantikus filmekben … - akad ki idősebbik bátyám. Végignézek magamon, Hary pólója van rajtam, ami nagyjából combközépig ér, eltakarja az alatta lévő rövidnadrágot és Harry-n meg csak egy nadrág van. Erre felnevetek, ahogy aztán Harry is.
- Úristen, ti most komolyan azt hittétek, hogy együtt voltunk? - próbálom kimondani a nevetéstől fuldokolva.
- Milyen jó véleménnyel vannak rólunk hallod. - röhögi „párom”.
- Mind arra utal... - kezdi Ron.
- Jajj ne már Roncika, ha komolyan lefeküdtünk volna egymással, rátok való tekintettel száz, hogy nem kötnénk az orrotokra. - magyarázom.
- Azért lássuk be, ebben van valami. - szólal meg Mio most először.
- Jó, de az nem a te pólód Harry? - mutat a rajtam lévő pólóra, de Harry-re néz.
- De igen. És? Gin kiszolgálta magát, hogy ne kelljen vizes felsőben aludni, mivel Teddy eléggé elemében volt az este. - magyarázza.
- Ha jól emlékszem nem csak Teddy volt aktív. Te is részt vettél a fürdő eláztatásában.
- Mit csináltatok? - nevet Hermione.
- Vizicsatát vívtak, amiben a végén én lettem a közös célpont. - csóváltam a fejem. Miután sikerült kimagyaráznunk és Teddy is felébredt kimentünk játszani vele, csak 1 körül mentem vissza a konyhába Hermioneval ebédet készíteni. Boldogan traccsoltunk, amíg Mio el nem ment a fiúkhoz és Amelia be nem robogott hozzánk.
- Te undorító ribanc! - sipítozik, és nekem jön, elkezd fojtogatni, lefagyva nézek rá, de ahogy szorongatta a nyakam, egyre nehezebben kaptam levegőt, szemeim elé jöttek a fekete foltok, elfogok ájulni, meg fog fojtani kavarog a fejemben.