10. Fejezet – He has already choosen

Sziasztok!
Itt van a 10. fejezet. Ha van kedvetek hallgassátok meg KovácsKati találkozás egy régi szerelemmel c. számot.
Legyetek szívesek olvassátok el a közleményt is, nagyon fontos!
Puszi:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

Életünk során néha útkereszteződéshez érünk, és rákényszerülünk, hogy eldöntsünk, melyik úton akarunk tovább menni. És nem tudhatjuk előre, hogy a választott út gyönyörhöz, vagy fájdalomhoz vezet. Ha egyszer választottunk, már nincs visszaút.
A pletykafészek c. film

 

Jobb kezem kétségbeesetten próbálta elérni a pálcámat, de nem tudta, a másikkal továbbra is próbáltam lefeszíteni rólam karmait. Kutató kezem egyszer csak egy kést ért. Nem tudtam már tisztán gondolkodni, de nem is lett volna más választásom, a késsel az egyik kezébe vágtam, valahol a vénája környékén, de valószínűleg a vénát nem vágtam el. A fülemben tomboló véren keresztül is hallottam, ahogy felsikít, aztán kezei elengedik a nyakam. Hörögve esek össze, kezeim a nyakamat érintik. Próbálok lélegezni, de csak kapkodni tudom a levegőt, amiből nagyon kevés jut el a tüdőmig. A vérem lüktetésétől nem hallottam, hogy mások is bejöttek a konyhába. Látásom is még foltos volt nem tisztult még ki. Csak azt vettem észre, hogy valaki átölel és mintha aggódva beszélne hozzám, de nem értem mit mond. Nem is érdekel, csak az, hogy levegő jusson a szervezetembe.
- Megvágott! - visítozik, Amelia, csak az ő magas és hangos hangját értem, a többiekét eddig még nem sikerült felfognom.
- Gondolom oka volt rá te r*banc! - kiabál Hermoine. Persze, hisz ő tudja, milyen „kedvesen” bánt velem eddig is.... csak ők ketten kiabálnak, vagy más egyáltalán nem beszélnek? Értem minden szavukat, ahogy ócsárolják egymást, ahogy rám mond kedvesebbnél kedvesebb jelzőket. Az ölelő karokhoz bújok, és már tisztuló szemeimmel pillantom meg Harry gyönyörű zöld szemeit. Vállára hajtom fejem, Próbálok lélegezni, már nem hörgök, de még mindig szaporán kapkodok levegő után... a fülemben lüktető vér már engedi hallani a lélegzetét is, így tudom, hogy Mion és Amelian kívül senki nem beszél.
- Jobban vagy? - kérdi tőlem aggódva. Én csak bólintok, nem akarom még a beszéddel tovább terhelni a tüdőm. - Ne vigyelek be a Mungoba? - kérdi, mire én megrázom a fejem, majd körbe nézek, csak Mio és Harry van itt, gondolom bátyáimat kint hagyták, hogy lefoglalják Teddy-t. Jó lenne megnyugtatni őket is, hogy nincs baj. Amelia haragjának Hermione sem tud gátat szabni, mert mellénk trappol dühödten.
- Nem is érdekel, hogy velem mi van?! Hahó, én vagyok a csajod, nem ő!? - kiabál, mint egy őrült.
- Na most már tényleg betelt az a bizonyos pohár, úgyhogy most mész, összepakolsz és visszahúzol a farbncba! - ordítja neki Harry, el sem engedve engem.
- De … de … - dadog.
- Jól hallottad! Csipkedd magad és menj vissza vagy ahova akarsz! - mutat az ajtóra.
- Nem látod, hogy csak vissza akar szerezni?! - sipákol.
- Nem érdekel, tűnés! - ordítja még hangosabban, amire én még a nyakam is behúzom. Amelia nem szól, hanem feltrappol az emeletre, míg Mio és letérdel mellénk és átölel.
- Mondtam én, hogy már akkor ki kellett volna dobni, amikor megfenyegetett. - néz rám eléggé vádlóan, persze tudom, hogy ez nem az igazi vádaskodó tekintete, csak egyszerűen aggódik.
- Már egyszer megfenyegetett? - kérdezi idegesen Harry, szemeimbe nézve, de én lehajtom a fejem.
- Én is hallottam. - csóválja a fejét Mio.
- Nem hittem, hogy komolyan gondolja. - suttogom gyenge, rekedt hangon, ez a maximum, amire most képes vagyok és még így is fáj.
- De szólnod kellett volna. - erősködik Harry.
- Együtt voltatok, együtt voltunk. Az jött volna le az egészből, hogy én vagyok a gonosz, aki közétek áll. - magyarázkodom.
- Ha elmondtad volna, akkor elhittem volna. - emeli fel fejem és szemembe néz.
- Nem. - mondom teljes meggyőződéssel. - Meggyőzött volna téged.
- Nem tudott volna. - mondja, mint aki biztos benne. Én csak felsóhajtok.
- Egy nő bármit el tud érni egy férfinál. - sóhajtok és legyintek. - De hagyjuk. - kérem meg s ő teljesíti kérésem. Még pár percig így maradunk, hárman, a földön. Mélyeket lélegzem aztán Harry segít felállni és hiába győzködöm, hogy semmi bajom, menni egyedül is tudok, ő átöleli a derekam és erősen tart, nehogy összeessek vagy valami. Kimegyünk a friss levegőre a fiúkhoz. Bátyáim megkönnyebbülten sóhajtanak fel, Teddy pedig hozzánk szalad és megölel. Ezek után persze nem engedik, hogy bármit is csináljak, sőt magamra sem hagynak, még akkor sem, amikor Amelia elhagyja a házat. Harry folyton mellettem van és ahányszor ránézek látom, hogy magát hibáztatja. Fiam ráveszi a többieket, hogy fogócskázzanak, persze engem nem hagynak beszállni, bár én sem akartam annyira lelkesen játszani, viszont Harry is kimaradt a játékból.
- Harry, jól vagy? - töröm meg a köztünk lévő nyugodt csendet.
- Én? - vág értetlen képet. - Persze, miért?
- Most dobtad a barátnőd. Gondolom nem lehet ez neked túl kellemes. - nézek szemeibe.
- Jól vagyok, sőt remekül. Igazából már egy darabja gondolkodtam, arról, hogy szakítok vele, egyre elviselhetetlenebb lett, csak egy kis lökés kellett hozzá. - mosolyog kedvesen. - De sokkal jobban örültem volna, ha nem tör az életedre...
- Hát én is. - nevetek.
- Sajnálom. - mondja végül, megtörve nevetésem.
- Nem a te hibád volt. - mosolygok.
- De igen, nagy részben igen.
- Jajj ugyan már, Amelia hibája, nem a tiéd.
- De ha nem hozom ide … Vagy jobban figyeltem volna …
- Harry, ne gondolj ilyenekre. Volt, ami volt, már elment, vége van. - mondom vigasztaló hangon, mire ő bólint. - De azért a következő barátnőddel ne oszd meg túl hamar, hogy az exed vagyok. - próbálom elviccelni, kicsit jobb kedvre deríteni és látom, hogy ajkai megrebbennek. - A végén még jobban fogok félni a csajoktól, mint a halálfalóktól. - nevetek, vele együtt. Szerencsére a nap hátralevő részében senki sem tört az életemre, amit Harry is biztosított, mivel nem igen hagyott magamra. Este megint hárman feküdtünk le, de én olvastam a mesét. Miután Teddy elaludt még kicsit beszélgettünk, majd mi is elaludtunk. Másnap délután anyáék hazaértek szerencsére épségben bár apa kezén volt egy kisebb seb, de jól voltak és ez a lényeg. És mivel anyuék hazatértek Mio és Ron felvetették megint ezt a bulis dolgot. George elhívta Angelat is, így hatan mentünk. Pontosan két nappal később. Este Harry-vel lefektettük Teddy-t, majd mi is elkezdtünk készülődni. Én egy mintás, nyakba kötős ruhát vettem fel, aminek a mell alatti része egy egyszerű fekete övvel díszített, meg egy magassarkú szandált. Egy kis táskába belepakoltam a létszükséghez szükséges női dolgokat, vagyis mindent, majd bekopogtattam Hermionehoz, akin egy rózsaszín fekete pöttyös ruha volt, mell alatt kicsit meghúzva egy fekete résszel, meg egy fekete szintén magassarkú. Apu az indulás előtt még a fiúk orrára kötötték, hogy vigyázzanak ránk … csak a szokásos duma. Aztán hopponáltunk a mugli London egy eldugottabb sikátorába, ahonnan gyalog alig tíz perc alatt már a kedvenc helyünknél voltunk. Egy kisebb szórakozó hely, aminek van egy belső illetve egy külső része is, a belső rész olyan, mint egy egyszerű diszkó, míg a külső kicsit hangulatosabb, bár egyáltalán nem nyugodtabb, mivel ott is ezerrel szól a zene. Most kint maradtunk, ahol a fű zöldellt, és kerti asztalokkal és székekkel egy tánctér volt körbe rakva. Pár percre lehuppantunk egy asztalhoz, aztán inkább mentünk táncolni. Bár a hely nem túl nagy, de mégis akárhányszor itt voltunk rengeteg voltak, ez most sem volt másképp. De mivel Angela George-dzsal táncolt, Mio meg Ronnal, én meg nem tartottam túl jó ötletnek, hogy Harry-vel táncoljunk, a végén túl közel kerülünk egymáshoz, ezért inkább csak valahol a tömegben táncoltam, nem láttam őket, Pár lány vett körül, akik nagyon kedvesek voltak, és túlordítva a zenét próbáltunk beszélgetni. Mikor végül úgy döntöttünk, hogy kicsit leülünk, ittunk egy-két pohárral, de persze csak a józanság határain belül, legalábbis az én részemről. Közben az egyik csaj rányomult egy srácra, szóval nem igen foglalkoztunk vele, hadd szórakozzon, hisz mind ezért vagyunk itt. Majd visszamentünk a táncparkettre. Csak táncoltunk, beszélgettünk, táncoltunk. Mikor már eléggé elfáradtam és éreztem, hogy kicsit becsiccsentettem, akkor úgy döntöttem inkább hazamegyek. Szólni akartam a többieknek, de Ron és Mio nagyon elmerültek egymásban, amikor végre megtaláltam őket és ahogy észrevettem kicsit később George kezdett belelendülni az udvarlásba, szóval őket sem zavartam meg, így egyedül indultam meg haza fele. Kicsit tovább sétáltam, mert azt akartam, hogy teljesen kitisztuljon a fejem. De egyszer csak meghallom, hogy valaki a nevemet kiabálja. Először megijedtem és a pálcámhoz kaptam, de amikor hátra pillantottam, Harry-t láttam, szóval kifújtam a levegőt és bevártam.
- Már azt hittem meg se vársz. - nevetett fel.
- Jól van na, nevess csak! - vágok durcás arcot. - Ezt még visszakapod.
- Most aztán rám ijesztettél. - hüledezik nevetve én viszont megrántom a vállam.
- Hogyhogy eljöttél? Vagy még visszamész? - kérdezem végül.
- Megyek veled, késő van már, és Mr. Weasley megesketett minket, hogy vigyázunk rátok, emlékszel?
- Ugyan már, meg tudom magam védeni. - nevetek. - Apa szavait nem kell mindig annyira komolyan venni. Csak én vagyok az ő egyetlen kicsi lánya …
- Én mondjuk tök megértem. Szóval nincs ellenvetés!
- Jajj ne csináld már! Szórakozni jöttünk nem? Én elfáradtam szóval megyek, a következő sikátorban hopponálok, csak hogy megnyugodjon a pici lelkecskéd, de attól még nem kell neked is hazajönni. Nyugodtan bulizz. - mosolyodom el.
- Nem. Megyek én is, én is kicsit már fáradt vagyok. - mosolyog, én meg csak vállat vonok, nem fogom győzködni, hogy maradjon.
- Képzelem, hogy lefárasztottak. - nevetek.
- Nem tom miről beszélsz. - vakargatja a fejét.
- Ugyan már, lehet, hogy a muglik nem ismernek, nekik nem vagy híres, de helyes igen. - mosolygok, közben befordulunk egy sikátorba, ahol pár részeg fiatal randalírozva jön az utca felé. Közben próbáltak megfűzni, hogy csatlakozzam inkább hozzájuk, mert biztos jobban szórakoznék velük … végül Harry dühösen leordítja őket, hogy húzzanak el, mielőtt baj lesz és átölel, én meg felnézek szemeibe, amiktől még én is megijedek, mert látom bennük, hogy tényleg komolyan gondolja... A részeges banda is megijedhetett tőle, mert már iszkoltak is el tőlünk, de Harry nem nyugodott. Se szó se beszéd hopponált haza minket, nem messze a védővarázslattól. Hagyni akartam, hadd nyugodjon le csöndben, de nem nyugodott. Halkan kinyitottam a bejárati ajtót, mivel láttam, hogy a házban sötét honol. Amikor becsuktam magunk mögött, megérintettem a karját és nyugtató mosolyt öltöttem magamra, rám nézett, izmai kicsit ellazultak, de szemei még mindig izzottak. Halkan sétáltunk fel az emeletre, benéztünk Teddy-hez, de csak az ajtóból, mivel láttuk, hogy nyugodtan alszik. Amikor visszacsuktuk az ajtót Harry szemeibe néztem, láttam még pislákolni benne a dühöt.
- Harry, ne is törődj velük, nem történt semmi. - próbálom megnyugtatni és ő bólint, de nem változik semmi. - Felejtsd el. - simítok végig arcán. Arca megrezzen, szemei elhomályosodnak, majd a következő pillanatban azt veszem észre, hogy ajkait az enyémre nyomja. Váratlanul ért, de aztán csak-csak viszonozom csókját. Ez van, amikor pár pohárka is elég, hogy egy kicsit elveszítsük az önkontrollt. Szól egy halk hang valahol mélyen a fejemben, de nem hallgatok rá. Nyelve behatol a számba és vad táncba kezdenek, a következő pillanatban pedig a szobámba hátrálunk … 

Ginny ruhája:

Hermione ruhája: