2012. április 21., szombat

11.Fejezet – Awakening


Szióka!
Sajnálom, hogy ennyit csúsztam, de elég nehéz visszarázódnom, de már próbálom folyamatosan hozni a heti egy frisst, ha hamarabb meglenne, akkor akár kettőt is, de ezt nem ígérem.
A fejezethez ajánlom nektek Avriltől a Losing Grip c. számot.
Puszi:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo
 
Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.
Született feleségek c. sorozat
Reggel, Harry karjaiban ébredtem, de jó pár percig meg sem moccantam, inkább átgondoltam a tegnap történteket. Ő ivott, én ittam … de nem áltatom magam, ennek semmi köze ahhoz, ami történt. Egyikünk sem ivott sokat, mindketten józanok voltunk, max kicsit becsiccsentünk, de nem több. Vajon akkor miért tette? Elküldte Ameliat és ezzel vigasztalódott? Vagy talán mégis azért, amiért én? Egyáltalán én miért tettem? A vágy gyűrt le, vagy inkább a szerelem? Lett volna erőm megállítani? Jobban belegondolva tudom, hogy nem. Pedig az lett volna az ésszerű, de mióta is említem egy lapon Harry-t és az ésszerűséget? Már amikor megcsókolt tudtam, hogy nem csak egy csók lesz, mégsem toltam el magamtól, sőt szinte azonnal viszonoztam is. Csak egyre zavarosabbá lett az egész és egyre több kérdés ütötte fel ocsmány fejét gondolataimban, ezért lassan felemeltem fejem Harry mellkasáról, hogy arcára nézzek, ügyeltem, hogy testem többi része ne mozduljon meg, mivel egyik kezével a hátamat ölelte, a másikkal pedig a kezem fogta. Arca sima volt, nyugalmat sugárzó, homlokán nem látszottak a gondolkodó ráncok, csak a sima és egyenletes bőr, haja a szokásosnál is kócosabban állt ajkain pedig mintha apró mosoly díszelegne. Nem ébredt fel, amit eléggé csodáltam, ugyanis általában ő szokott hamarabb felébredni … Na most légy okos Ginny. - szóltam magamra gondolatban. Talán gyorsan felöltözhetnék és elhúzhatnék a francba, aztán kerülhetném. Ez mind szép és jó, azonkívül, hogy egy házban lakunk, van egy közös fiúnk és oltári nagy pofátlanság lenne csak így itt hagyni … De nem maradhatok így sem, már így is túlságosan gyógyulnak a szívemen az általa ejtett sebek. Szóval nem is mehetek el és nem is maradhatok itt, baró, akkor mit csináljak? Végül egy köztes megoldást találtam, mégpedig, hogy elmegyek fürdeni. Óvatosan próbáltam kikászálódni a kezeiből, de aztán amikor már sikerült valamennyire felemelkednem róla visszarántott magára.
- Aludjunk még! - mormolja hajamba. Na ez a Harry már jobban hasonlít a régi hétalvóra.
- Alhatsz még, de légy szí hadd menjek el zuhanyozni. - suttogtam bőrébe.
- Nem akarsz maradni inkább? - mormog tovább, alig érthetően.
- Nem, bocs. - vágtam rá és kipattantam az ágyból. Furcsán nézett rám, de nem zavart és úgy, ahogy voltam, évakosztümben mentem a fürdőbe. Ahogy lehetett elkezdtem engedni magamra a jéghideg vizet, hogy teljesen kitisztuljanak a gondolataim, amikor már dideregtem, akkor langyosra állítottam és komótosan zuhanyoztam. Nem siettem, sőt inkább próbáltam húzni az időt. De eljött az a pillanat is, amikor tudatosult bennem, hogy egyszer így vagy úgy, de ki kell mennem a szobába, úgy, hogy Harry nagy valószínűséggel ott van … Szóval vettem egy mély levegőt, megtörölköztem és egy törülközőbe göngyölve mentem vissza a szobába, Harry hátát a párna toronynak döntve ült, a takaró szerencsére a derekától lefelé takarta és az ajtót nézte elmélyülten, amikor bementem. Nem szóltam egy szót sem, csak a szekrényemhez mentem, valamilyen ruhát keresni.
- Gin, miért viselkedsz így? - kérdezte halkan, de a megszólításomra kicsit megborzongtam, mindig csak ő hívott Ginnek, nem mintha másnak engedtem volna... Rá néztem és láttam szemében a zavart és az értetlenséget talán.
- Nem tudom miről beszélsz. - válaszoltam nyugodtan,de mielőtt végre eljutottam volna a szekrényig közbeszólt.
- A tegnap éjszaka miatt van ugye? - sóhajtott. - Nem ülnél le kicsit, hogy akkor legalább megbeszéljük, hogy mi a franc van!? - fakadt ki kicsit hangosabban, felsóhajtottam, feladtam a próbálkozásom, hogy felöltözzek, így leültem mellé az ágyra, hátam a párnának döntöttem, a törölközőt szorosan tartottam magamon és a lábam bedugtam a takaró alá. Egyikünk sem szólt, nem tudtuk, hogyan is kezdhetnénk bele.
- Szóval, ami tegnap történt … - kezdtem, de nem tudtam mit is mondhatnék.
- Úgy érted, hogy nem akartad? Megbántad? - nézett szemembe, arcán csalódottsággal és beletörődéssel.
- Nem egészen ezt akartam. - csóváltam fejem.
- Akkor miért viselkedtél így? - csúszott közelebb hozzám és átölelt a vállaimnál fogva, de én elhúzódtam, vette a lapot, így nem is próbálkozott, csak felhúzta egyik szemöldökét.
- Nem bántam meg, ami történt. Igenis akartam még csak azt sem mondhatom, hogy nem élveztem, de ez nem azt jelenti, hogy nem volt hiba. - néztem rá komolyan.
- Azt hiszem nem értelek. - túrt hajába, de szemei nem eresztették az enyémeket. - Azt mondod, hogy nem bántad, hogy akartad és hogy élvezted, akkor meg mi van? Miért volt hiba? - értetlenkedett, amit lássuk be teljesen jogosan tett, mivel ez így tényleg eléggé bonyolultan hangzik. Egyáltalán nem volt ínyemre, hogy kifejtsem az egészet, de ezek után joga van tudni.
- Nincs értelme tagadnom, hogy akartam, hogy megtörténjen, mert én is ugyanúgy benne vagyok, mint te. Tudod, ehhez két ember szükséges … De nem tudok benned bízni. Nem tudom újra felajánlani neked a szívem, mert akkor attól rettegnék, hogy melyik lesz az a pillanat, amikor besokallsz és megint elmész, újra összetörve a szívem. Egyszer elkövettem a hibát, hogy a kezedbe adtam a szívem, de az még nagyobb hiba volt, hogy azt hittem megőrzöd, hogy nem töröd össze. De még egyszer nem esek ugyanabba a hibába. - mondtam el, ami a szívemen volt.
- Szeretsz még? - kérdezte rekedt hangon, szemeiben csillogtak a fájdalom csillagai.
- Számít ez? - sóhajtottam fel fájdalmasan. - Nem változtat semmin. Nem változtat azon, hogy elmentél.
- De szeretsz még? - kérdezte újra, kicsit türelmetlenül.
- Igen! A franc egye meg, igen szeretlek! - borult ki az a bizonyos pohár. - Te szerinted ha nem éreznék semmit, akkor csak úgy lefeküdtem volna veled? Szerinted akkor most itt tárnám ki neked őszintén újra a szívem? Szerinted elmondtam volna, hogy mire készülök a halálfalókkal? Hozzád szóltam volna egy nyamvadt szót is, ha nem szeretnélek? Hát nem! Akkor legalább el tudnálak felejteni. Gyűlölni akarlak, azért, mert elhagytál, és néha gyűlöllek is, amíg rá nem jövök, hogy ez igazából szerelem! - fakadtam ki és arcom kezembe temettem. Éreztem, ahogy átölel és a hátamat simogatja, de nem mondott semmit. - Remélem most meg vagy elégedve. - mondtam kissé gúnyosan.
- Én nem akartam neked még több fájdalmat okozni.
- Köszi, ezzel ki vagyok segítve. Most pedig ha szépen megkérlek hagyj magamra!
- De Gin, ha még szeretsz, akkor megpróbálhatnánk újra.
- Nem! Nem bízom benned, és bizalom nélkül nincsen semmilyen kapcsolat.
- Gin én … - kezdte volna, de én közbe vágtam.
- Csak menj ki! - kértem most már szinte könyörögve, ezért elkezdte össze szedni a ruháit és felvenni. Én közben felhúztam lábaimat és átöleltem, államat a térdemre helyeztem, szemem lehunytam és fontosabb dologra koncentráltam. De akárhogy gondolkodtam, nem tudtam a biztos választ, bár sejtettem, de reméltem az ellenkezőjét. Harry épp a pólóját akarta felvenni, amikor kinyitottam a szemem. Még utoljára rám pillantott, nem szólt semmit, csak elindult az ajtó felé.
- Várj! - szóltam, mielőtt keze a kilincshez ért volna, arcomba vér szökött, de muszáj volt megkérdeznem. Felém fordult és érdeklődve nézett rám. - Az éjjel … védekeztél? - nyögtem ki végül. Arckifejezésén láttam, hogy eléggé elgondolkodik. - Kérlek, mondd, hogy igen. - kutattam szemeiben, amik hatalmasra tágultak.
- Jóságos Merlin! - szólal fel,ezzel még azt a szemernyi reményem is lerombolva. - Nem. És te? - sietett vissza mellém és lehuppant az ágyra.
- Nagy okos, szerinted ha védekeztem volna, akkor érdekelt volna, hogy mit csináltál és mit nem?! - gúnyolódtam, haragudtam rá, hogy nem figyelt oda, de én is hibás vagyok, szóval lehiggadtam és elkezdtem nyugodtabban gondolkodni. - Bocs. - kértem elnézést a kirohanásomért, de őt most nem érdekelte.
- Akkor most mit fogunk csinálni? Mármint mi van, ha … ? - hagyta függőbe a mondatot.
- Van esemény utáni bájital. Csak nem tudom a receptet és gondolom anyámék sem tartanak itthon ilyesmit. De gondolom bájitalboltban lehet venni. - magyaráztam.
- Az Abszol úton van ilyen bolt nem?
- Aszem. - rántottam meg vállaim és kipattantam az ágyból, hogy gyorsan felöltözzek. - Nem tudom, de máris indulok, megnézem.
- Veled megyek. - állt fel ő is az ágyról.
- Nem kell. Nem akarom, hogy bárki is gyanakodjon, meg egyébként is nem igen lenne jó, ha csak úgy besétálnál az Abszol útra. - mondtam, miközben mindent, amit találtam beledobáltam egy kézitáskába. - Bocs, de most rohanok. - szaladtam ki a szobából, a házból, a védővarázsból és hopponáltam az Abszol útra. Mivel nemigen volt még szükségünk bájitalok vásárlására, ezért eléggé nehezen találtam meg a boltot. De megtaláltam. És szerencsémre volt is ilyen készítményük. Az eladó, egy idős nő, eléggé megnézett, de nem zavartattam magam. Vettem három fiolával, igaz, csak egyet kellett bevennem, aminek az íze eléggé szörnyű volt, de ez van. De a maradék kettő jó, ha ezentúl nálam lesz, mert ha még egyszer ennyire elengedjük magunkat Harry-vel … hát nem akarok ide visszajönni az biztos. Miután ezt is elintéztem már nyugodtan mentem haza. Anya a konyhában tüsténkedett, csak egy apró puszit nyomtam arcára, aztán leraktam a táskát a szobámban és átmentem Teddy szobájába, de nem találtam senkit sem. Így lementem anyunak segíteni. Úgy délkörül érkezett vissza Teddy, Harry-vel, Mioval és Ronnal. Teddy hozzám szaladt és nagy cuppanós puszival köszöntött.vidáman elmondta, hogy kivitték a játszótérre és hogy milyen jót játszottak. De anya kiüldözött minket a konyhából, Mio megterített, Teddy pedig jó gyerekként ült az asztalnál, várva a kaját, Ron felment felkelteni a többieket, én pedig kisétáltam kicsit a friss levegőre, szükségem volt egy kis levegőre, mert ettől a bájitaltól kissé hányingerem van, de azt mondta az eladónő, hogy ez normális. Eltávolodtam a háztól, egy fához sétáltam, és egyik vállam a törzsének döntöttem, de egyik pillanatban hirtelen két kar érintette meg a derekam, amitől kicsit megborzongtam, de a kezek tulajdonosa még a fülemhez is hajolt.
- Találtál? - suttogta és lehelete cirógatta érzékeny nyakamat.
- Igen. - feleltem röviden. El kellett volna húzódnom tőle, de nem tettem. - Vissza kell mennünk.
- Nem ártana. - mondta, de nem mozdult, ezért erőt vettem magamon és kilépve öleléséből elindultam a ház felé.
- Most már, hogy tudom, hogy szeretsz. - szólt utánam, de én nem fordultam meg, csak megálltam. - Harcolni fogok értünk Gin. Visszafoglak szerezni.
- Nem fog menni. - mondtam nyugodt hangon és folytattam utam a ház felé …

(Harry)
Egész nap az éjszaka járt a fejemben. És újra boldognak érzetem magam, mint a Roxfortban, amikor először megcsókolt, az első randinkon és az összes többin, az öleléseikor a csókjainknál és az első együtt töltött éjszakán … Boldog vagyok, még akkor is, ha Gin egyenlőre nem akarja újra kezdeni. De ezután a szenvedélyes éjszaka után tudom, hogy van esélyem, hogy visszakapjam. És most mindent meg fogok tenni azért, hogy együtt legyünk, mert ő is szeret. Nem fogom föladni, visszafogom nyerni a bizalmát, akármit megtennék ezért és meg is fogok. Azonban Gin nagyon nem így látta a dolgokat ugyanis az elkövetkező napokban folyamatosan került, egyetlen egyszer sem maradt kettesben velem, este is, miután Teddy elaludt ő is lehunyta szemeit és nem szólt egy szót sem. Rosszul esett, hogy így viselkedik, de megérdemlem, azok után, amit én tettem vele ez a legkevesebb. De ezekben a napokban többet foglalkoztam a Renddel, minden nap ellátogattam a főhadiszállásra és megtudakoltam az összes eddig szerzett információt Voldemortról és a halálfalókról valamint az összes rendtagról, kémekről. Szerencsére McGalagony professzor, a Roxfort új igazgatója is teljes mellszélességgel kiáll a Rend mellett, ezáltal sok tanár, volt diák, és a régi DS-tagok is csatlakoztak. Egy héttel később McGalagony átadta a helyét a vezetőszékben, ami hatalmas megtiszteltetés volt, ugyanakkor nagyon nagy felelősség is. A legjobb tudásom szerint figyeltem az összes ügyre és az összes tagra. Rengeteg időmet elvette a Rend helyrerázása, és nagy aggodalmamra Ginny is egyre több időt töltött a halálfalók körében, mindig beszámolt mindenről, amit megtudott, de ennél többet még akkor sem beszélt velem. Beépülése a sötét mágusokhoz ugyan sok előnyt hozott nekünk, több kisebb támadásról tudomást szeretünk, de csak kicsit késve bukkantak fel a tagok a helyszíneken, ezzel nem adva okot Voldemortnak, hogy kételkedjen Ginny hűségében …
(Ginny szemszöge)
Másfél hétig próbáltam tettetni a hűséges talpnyalót, már eléggé bíztak bennem, hogy egy-két tárgyalásra meghívjanak, de nem kerülte el a figyelmem, hogy Draco még mindig furcsán méreget, nem bízik bennem. Miközben a többiekkel a nappaliban ücsörögtünk, figyelve, ahogy Teddykém Harry-vel és Ronnal fogócskázik a nappaliban, mivel kint zuhog az eső, azon gondolkodtam hogyan érhetném el, hogy bízzon bennem.
- Ginny, figyelsz te rám? - zökkentett ki elmélkedésemből Mio hangja.
- Öhm, igen persze … - mondtam kicsit zavartan.
- Akkor miről csacsogtam itt neked? - tetet fel a frappáns kérdést.
- Hááát arról, hogy … fogalmam sincs! - mondtam végül.
- Na jó, mond el, hogy mi folyik itt! - fakadt ki.
- Nem értem miről beszélsz. - vágtam ártatlan képet.
- Már több mint egy hete furcsán viselkedsz. - nézett rám komolyan.
- Úgy viselkedek, ahogy szoktam. - vágtam rá talán túl hamar.
- Valamit titkolsz. - mondta teljes meggyőződéssel. - És van egy pasi a dologban. - figyelte arcomat, én egy gyors pillantást vetettem Harry-re, aki szintén minket figyelt. Na most legyek okos! Pár másodpercig gondolkodtam, amíg körvonalazódott bennem a jó magyarázat, ami nem is hazugság … annyira.
- Na jó, igazad van! - sóhajtottam. - Szóval van egy srác …
- Tudtam! - nevetett fel Mio. - Mesélj már!
- Hát öhm kedves … meg minden, csak nem enged magához közel és nem tudom mit tegyek... - próbáltam összehozni valamit, ami elég jó magyarázat lehet.
- Ez a helyzet nagyon ismerősen cseng valahonnan. - jegyezte meg epésen Harry.
- Tényleg? Nekem nem. - rántottam meg vállam, de most, hogy jobban belegondolok igaza van …
- Na és mi a probléma? - értetlenkedett Mio.
- Pont az előbb vázoltam fel. - nevettem feszülten.
- De hát azt mondtad, hogy csak nem tudsz közelebb kerülni hozzá … Emlékszel még Tay-ra, arra a helyes srácra a Hugrabugból? Ő is eléggé zárkózott volt mégis sikerült megpuhítanod, bár nem volt hosszú kapcsolat.
- De ez most más. Nem tetszik az a srác, csak öhm … barátkozni akarok vele. - nyögtem ki végül.
- Na és? Tay-al még mindig jó barátok vagytok? Miért ne tudnál közeledni felé, úgy, mint Tay felé? - rántott egyet vállain Mio. És jobban belegondolva igaza volt, de belegondolni, hogy Draco meg én … mint barátok?! Mindegy, meg próbálom.
- Köszi Mio, imádlak! - nyomtam egy puszit az arcára. Most már tudom, hogy mit kell tennem, hogy Draco bízzon bennem. És ez egyszerűen felvillanyozott. Nagyon örültem a fejemnek, hogy Hermione van nekem, nélküle nem jöttem volna rá.

2012. március 30., péntek

Fontos!



 Sziasztok!
Azt szeretném elmondani, hogy a blog szünetel, NEM zár be, csak 9 napig Angliában leszek. Mivel elég valószínű, hogy kint nem lesz időm írni, ezért addig ne is számítsatok új fejezetre, és az utána következő héten pedig valószínűleg ezerrel kell pótolnom suliban, de attól még lehet, hogy lesz friss, de azért ne nagyon számítsatok rá, viszont utána már ugyanúgy fog működni a blog.
Előre is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
Puszi
Zsó
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

10. Fejezet – He has already choosen


Sziasztok!
Itt van a 10. fejezet. Ha van kedvetek hallgassátok meg KovácsKati találkozás egy régi szerelemmel c. számot.
Legyetek szívesek olvassátok el a közleményt is, nagyon fontos!
Puszi:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo
 
Életünk során néha útkereszteződéshez érünk, és rákényszerülünk, hogy eldöntsünk, melyik úton akarunk tovább menni. És nem tudhatjuk előre, hogy a választott út gyönyörhöz, vagy fájdalomhoz vezet. Ha egyszer választottunk, már nincs visszaút.
A pletykafészek c. film
 
Jobb kezem kétségbeesetten próbálta elérni a pálcámat, de nem tudta, a másikkal továbbra is próbáltam lefeszíteni rólam karmait. Kutató kezem egyszer csak egy kést ért. Nem tudtam már tisztán gondolkodni, de nem is lett volna más választásom, a késsel az egyik kezébe vágtam, valahol a vénája környékén, de valószínűleg a vénát nem vágtam el. A fülemben tomboló véren keresztül is hallottam, ahogy felsikít, aztán kezei elengedik a nyakam. Hörögve esek össze, kezeim a nyakamat érintik. Próbálok lélegezni, de csak kapkodni tudom a levegőt, amiből nagyon kevés jut el a tüdőmig. A vérem lüktetésétől nem hallottam, hogy mások is bejöttek a konyhába. Látásom is még foltos volt nem tisztult még ki. Csak azt vettem észre, hogy valaki átölel és mintha aggódva beszélne hozzám, de nem értem mit mond. Nem is érdekel, csak az, hogy levegő jusson a szervezetembe.
- Megvágott! - visítozik, Amelia, csak az ő magas és hangos hangját értem, a többiekét eddig még nem sikerült felfognom.
- Gondolom oka volt rá te r*banc! - kiabál Hermoine. Persze, hisz ő tudja, milyen „kedvesen” bánt velem eddig is.... csak ők ketten kiabálnak, vagy más egyáltalán nem beszélnek? Értem minden szavukat, ahogy ócsárolják egymást, ahogy rám mond kedvesebbnél kedvesebb jelzőket. Az ölelő karokhoz bújok, és már tisztuló szemeimmel pillantom meg Harry gyönyörű zöld szemeit. Vállára hajtom fejem, Próbálok lélegezni, már nem hörgök, de még mindig szaporán kapkodok levegő után... a fülemben lüktető vér már engedi hallani a lélegzetét is, így tudom, hogy Mion és Amelian kívül senki nem beszél.
- Jobban vagy? - kérdi tőlem aggódva. Én csak bólintok, nem akarom még a beszéddel tovább terhelni a tüdőm. - Ne vigyelek be a Mungoba? - kérdi, mire én megrázom a fejem, majd körbe nézek, csak Mio és Harry van itt, gondolom bátyáimat kint hagyták, hogy lefoglalják Teddy-t. Jó lenne megnyugtatni őket is, hogy nincs baj. Amelia haragjának Hermione sem tud gátat szabni, mert mellénk trappol dühödten.
- Nem is érdekel, hogy velem mi van?! Hahó, én vagyok a csajod, nem ő!? - kiabál, mint egy őrült.
- Na most már tényleg betelt az a bizonyos pohár, úgyhogy most mész, összepakolsz és visszahúzol a farbncba! - ordítja neki Harry, el sem engedve engem.
- De … de … - dadog.
- Jól hallottad! Csipkedd magad és menj vissza vagy ahova akarsz! - mutat az ajtóra.
- Nem látod, hogy csak vissza akar szerezni?! - sipákol.
- Nem érdekel, tűnés! - ordítja még hangosabban, amire én még a nyakam is behúzom. Amelia nem szól, hanem feltrappol az emeletre, míg Mio és letérdel mellénk és átölel.
- Mondtam én, hogy már akkor ki kellett volna dobni, amikor megfenyegetett. - néz rám eléggé vádlóan, persze tudom, hogy ez nem az igazi vádaskodó tekintete, csak egyszerűen aggódik.
- Már egyszer megfenyegetett? - kérdezi idegesen Harry, szemeimbe nézve, de én lehajtom a fejem.
- Én is hallottam. - csóválja a fejét Mio.
- Nem hittem, hogy komolyan gondolja. - suttogom gyenge, rekedt hangon, ez a maximum, amire most képes vagyok és még így is fáj.
- De szólnod kellett volna. - erősködik Harry.
- Együtt voltatok, együtt voltunk. Az jött volna le az egészből, hogy én vagyok a gonosz, aki közétek áll. - magyarázkodom.
- Ha elmondtad volna, akkor elhittem volna. - emeli fel fejem és szemembe néz.
- Nem. - mondom teljes meggyőződéssel. - Meggyőzött volna téged.
- Nem tudott volna. - mondja, mint aki biztos benne. Én csak felsóhajtok.
- Egy nő bármit el tud érni egy férfinál. - sóhajtok és legyintek. - De hagyjuk. - kérem meg s ő teljesíti kérésem. Még pár percig így maradunk, hárman, a földön. Mélyeket lélegzem aztán Harry segít felállni és hiába győzködöm, hogy semmi bajom, menni egyedül is tudok, ő átöleli a derekam és erősen tart, nehogy összeessek vagy valami. Kimegyünk a friss levegőre a fiúkhoz. Bátyáim megkönnyebbülten sóhajtanak fel, Teddy pedig hozzánk szalad és megölel. Ezek után persze nem engedik, hogy bármit is csináljak, sőt magamra sem hagynak, még akkor sem, amikor Amelia elhagyja a házat. Harry folyton mellettem van és ahányszor ránézek látom, hogy magát hibáztatja. Fiam ráveszi a többieket, hogy fogócskázzanak, persze engem nem hagynak beszállni, bár én sem akartam annyira lelkesen játszani, viszont Harry is kimaradt a játékból.
- Harry, jól vagy? - töröm meg a köztünk lévő nyugodt csendet.
- Én? - vág értetlen képet. - Persze, miért?
- Most dobtad a barátnőd. Gondolom nem lehet ez neked túl kellemes. - nézek szemeibe.
- Jól vagyok, sőt remekül. Igazából már egy darabja gondolkodtam, arról, hogy szakítok vele, egyre elviselhetetlenebb lett, csak egy kis lökés kellett hozzá. - mosolyog kedvesen. - De sokkal jobban örültem volna, ha nem tör az életedre...
- Hát én is. - nevetek.
- Sajnálom. - mondja végül, megtörve nevetésem.
- Nem a te hibád volt. - mosolygok.
- De igen, nagy részben igen.
- Jajj ugyan már, Amelia hibája, nem a tiéd.
- De ha nem hozom ide … Vagy jobban figyeltem volna …
- Harry, ne gondolj ilyenekre. Volt, ami volt, már elment, vége van. - mondom vigasztaló hangon, mire ő bólint. - De azért a következő barátnőddel ne oszd meg túl hamar, hogy az exed vagyok. - próbálom elviccelni, kicsit jobb kedvre deríteni és látom, hogy ajkai megrebbennek. - A végén még jobban fogok félni a csajoktól, mint a halálfalóktól. - nevetek, vele együtt. Szerencsére a nap hátralevő részében senki sem tört az életemre, amit Harry is biztosított, mivel nem igen hagyott magamra. Este megint hárman feküdtünk le, de én olvastam a mesét. Miután Teddy elaludt még kicsit beszélgettünk, majd mi is elaludtunk. Másnap délután anyáék hazaértek szerencsére épségben bár apa kezén volt egy kisebb seb, de jól voltak és ez a lényeg. És mivel anyuék hazatértek Mio és Ron felvetették megint ezt a bulis dolgot. George elhívta Angelat is, így hatan mentünk. Pontosan két nappal később. Este Harry-vel lefektettük Teddy-t, majd mi is elkezdtünk készülődni. Én egy mintás, nyakba kötős ruhát vettem fel, aminek a mell alatti része egy egyszerű fekete övvel díszített, meg egy magassarkú szandált. Egy kis táskába belepakoltam a létszükséghez szükséges női dolgokat, vagyis mindent, majd bekopogtattam Hermionehoz, akin egy rózsaszín fekete pöttyös ruha volt, mell alatt kicsit meghúzva egy fekete résszel, meg egy fekete szintén magassarkú. Apu az indulás előtt még a fiúk orrára kötötték, hogy vigyázzanak ránk … csak a szokásos duma. Aztán hopponáltunk a mugli London egy eldugottabb sikátorába, ahonnan gyalog alig tíz perc alatt már a kedvenc helyünknél voltunk. Egy kisebb szórakozó hely, aminek van egy belső illetve egy külső része is, a belső rész olyan, mint egy egyszerű diszkó, míg a külső kicsit hangulatosabb, bár egyáltalán nem nyugodtabb, mivel ott is ezerrel szól a zene. Most kint maradtunk, ahol a fű zöldellt, és kerti asztalokkal és székekkel egy tánctér volt körbe rakva. Pár percre lehuppantunk egy asztalhoz, aztán inkább mentünk táncolni. Bár a hely nem túl nagy, de mégis akárhányszor itt voltunk rengeteg voltak, ez most sem volt másképp. De mivel Angela George-dzsal táncolt, Mio meg Ronnal, én meg nem tartottam túl jó ötletnek, hogy Harry-vel táncoljunk, a végén túl közel kerülünk egymáshoz, ezért inkább csak valahol a tömegben táncoltam, nem láttam őket, Pár lány vett körül, akik nagyon kedvesek voltak, és túlordítva a zenét próbáltunk beszélgetni. Mikor végül úgy döntöttünk, hogy kicsit leülünk, ittunk egy-két pohárral, de persze csak a józanság határain belül, legalábbis az én részemről. Közben az egyik csaj rányomult egy srácra, szóval nem igen foglalkoztunk vele, hadd szórakozzon, hisz mind ezért vagyunk itt. Majd visszamentünk a táncparkettre. Csak táncoltunk, beszélgettünk, táncoltunk. Mikor már eléggé elfáradtam és éreztem, hogy kicsit becsiccsentettem, akkor úgy döntöttem inkább hazamegyek. Szólni akartam a többieknek, de Ron és Mio nagyon elmerültek egymásban, amikor végre megtaláltam őket és ahogy észrevettem kicsit később George kezdett belelendülni az udvarlásba, szóval őket sem zavartam meg, így egyedül indultam meg haza fele. Kicsit tovább sétáltam, mert azt akartam, hogy teljesen kitisztuljon a fejem. De egyszer csak meghallom, hogy valaki a nevemet kiabálja. Először megijedtem és a pálcámhoz kaptam, de amikor hátra pillantottam, Harry-t láttam, szóval kifújtam a levegőt és bevártam.
- Már azt hittem meg se vársz. - nevetett fel.
- Jól van na, nevess csak! - vágok durcás arcot. - Ezt még visszakapod.
- Most aztán rám ijesztettél. - hüledezik nevetve én viszont megrántom a vállam.
- Hogyhogy eljöttél? Vagy még visszamész? - kérdezem végül.
- Megyek veled, késő van már, és Mr. Weasley megesketett minket, hogy vigyázunk rátok, emlékszel?
- Ugyan már, meg tudom magam védeni. - nevetek. - Apa szavait nem kell mindig annyira komolyan venni. Csak én vagyok az ő egyetlen kicsi lánya …
- Én mondjuk tök megértem. Szóval nincs ellenvetés!
- Jajj ne csináld már! Szórakozni jöttünk nem? Én elfáradtam szóval megyek, a következő sikátorban hopponálok, csak hogy megnyugodjon a pici lelkecskéd, de attól még nem kell neked is hazajönni. Nyugodtan bulizz. - mosolyodom el.
- Nem. Megyek én is, én is kicsit már fáradt vagyok. - mosolyog, én meg csak vállat vonok, nem fogom győzködni, hogy maradjon.
- Képzelem, hogy lefárasztottak. - nevetek.
- Nem tom miről beszélsz. - vakargatja a fejét.
- Ugyan már, lehet, hogy a muglik nem ismernek, nekik nem vagy híres, de helyes igen. - mosolygok, közben befordulunk egy sikátorba, ahol pár részeg fiatal randalírozva jön az utca felé. Közben próbáltak megfűzni, hogy csatlakozzam inkább hozzájuk, mert biztos jobban szórakoznék velük … végül Harry dühösen leordítja őket, hogy húzzanak el, mielőtt baj lesz és átölel, én meg felnézek szemeibe, amiktől még én is megijedek, mert látom bennük, hogy tényleg komolyan gondolja... A részeges banda is megijedhetett tőle, mert már iszkoltak is el tőlünk, de Harry nem nyugodott. Se szó se beszéd hopponált haza minket, nem messze a védővarázslattól. Hagyni akartam, hadd nyugodjon le csöndben, de nem nyugodott. Halkan kinyitottam a bejárati ajtót, mivel láttam, hogy a házban sötét honol. Amikor becsuktam magunk mögött, megérintettem a karját és nyugtató mosolyt öltöttem magamra, rám nézett, izmai kicsit ellazultak, de szemei még mindig izzottak. Halkan sétáltunk fel az emeletre, benéztünk Teddy-hez, de csak az ajtóból, mivel láttuk, hogy nyugodtan alszik. Amikor visszacsuktuk az ajtót Harry szemeibe néztem, láttam még pislákolni benne a dühöt.
- Harry, ne is törődj velük, nem történt semmi. - próbálom megnyugtatni és ő bólint, de nem változik semmi. - Felejtsd el. - simítok végig arcán. Arca megrezzen, szemei elhomályosodnak, majd a következő pillanatban azt veszem észre, hogy ajkait az enyémre nyomja. Váratlanul ért, de aztán csak-csak viszonozom csókját. Ez van, amikor pár pohárka is elég, hogy egy kicsit elveszítsük az önkontrollt. Szól egy halk hang valahol mélyen a fejemben, de nem hallgatok rá. Nyelve behatol a számba és vad táncba kezdenek, a következő pillanatban pedig a szobámba hátrálunk … 
Ginny ruhája:
Hermione ruhája: