29. Fejezet - Ghost speaks

Sziasztok!
Sajnálom, hogy késtem, de eléggé zsúfolt volt az előző hetem :/ És sajnos kicsit rövidebb fejezet is lett, mint a megszokott, de azért remélem tetszeni fog.
Hallgassátok meg hozzá Bruno Mars Talking to the Moon c. számot. Tudom, nagyon más a szövege, de azért vannak benne passzoló részek.
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

Tudom, hogy valahol kint vagy. Valahol messze. Bárcsak visszajönnél. A szomszédaim szerint megőrültem. De nem értik, hogy te vagy a mindenem. Éjjel, amikor a csillagok világítják be a szobám. Egyedül vagyok. A Holdhoz beszélek.”
/Bruno Mars – Talking to the Moon/

 

Még Harry-vel elmentünk új évkor az új év köszöntő buliba az auror Parancsnokságon. De aztán az esküvőnk került az elsődleges témává. Végül a tavaszi szünetre ütemeztük be. Persze mindent megbeszéltünk Harry-vel. Kis esküvőnek terveztük és az is lett. Nem volt semmi cicoma, hetedhét országra szóló buli és a jó ég sem tudja hány vendég. Csak egy ünnepi vacsora volt egy szolidan díszítette asztal körül. És én tökéletesen boldog voltam, ez volt életem legszebb napja. Nem volt az a kislány álma, de én már rég kinőttem abból a korból és beláttam, hogy nem a külcsín számít, hanem csak az érzések és az az „Igen”. A hatalmas esküvők pusztán arra jók, hogy az emberek csámcsogjanak rajtuk, vagy hogy megmutassák velük, hogy ezt is megtehetik. De most veszélyes időket élünk és nem épp a legbiztonságosabb Harry James Potter esküvőjén megjelenni. Olyan lett volna, mint egy hatalmas vöröslő céltábla Voldemortnak. Harry megígérte, hogyha vége lesz ennek az egésznek lesz rendes esküvőnk, de hogy őszinte legyek én nem igen akarok még egy esküvőt egy hatalmas felhajtással … Valamilyen természet feletti csodának köszönhetően a mi kis esküvőnk mindenféle rajtaütés nélkül lezajlott, igaz, Harry-nek el kellett mennie a végén, mert találtak egy halálfaló-fészket. Remek időzítés … Mindegy, tudom, hogy ezzel jár egy auror élete és már nagyon jól kezdek hozzászokni. Hajnalban ért csak haza, de én megvártam és volt értelme a várakozásnak. Aztán minden fojtatódott tovább. Pár nappal később újra iskolába kellett mennem. És újra kezdetét vette a szörnyű tanulás a köbön a záróvizsgáimra, azonban ez nem volt elég, a halálfaló razziák újrakezdődtek, a Minisztérium dolga megduplázódott. Harry mesélte, hogy megint sok dementor tűnt el az Azkabanból és más börtönökből. Nem volt nehéz kitalálni, hogy kihez csapódtak azok az undorító csuklyás szörnyek … Ha ez nem lenne elég a halálfalók száma a jó ég tudja hányszorosára növekedett. Mindenhol ott hemzsegtek és az aurorok sem tudtak ennyi felé szakadozni. Végül a kormány döntött. Számára és remélhetőleg a mágus világ számára is a lehető legjobb döntést hozta. Növelte az auror képzését. Ami persze nekünk aurornak készülőknek maga volt a pokol. Amikor már épp örültünk volna a záróvizsgák után a nyárnak és pár hónap pihenésnek, tanulás nélkül. Erre a kormány eltörölte, hogy az aurorok hamarabb végezzenek és többen legyenek a parancsnokságon. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy kibuktunk … mind! Értjük mi, hogy a kormánynak annál jobb, minél több aurorja van, de ez már túlzás. Épp a legmelegebb nyári hónap köszöntött be, amikor már mind besokkoltunk az egésztől. Ilyen elviselhetetlen hőségben az ember lánya fürödni akar valahol a medence partján. Én személy szerint ennél jobb alkalmat el sem tudnék képzelni, hogy Teddy-vel Medaval, Harry-vel és mindenki mással, aki épp csatlakozni kíván hozzánk egy vízi parkban fürödni … Persze csak akkor, ha Harry nemcsak éjszakánként járna haza és reggel nem menne dolgozni, nekem meg nem kéne a tanulással és a gyakorlással szenvednem. Szonja és Rachel is kikészültek, míg Mio újult energiával lógott velünk, persze neki szünet van. Miért is nem gyógyítónak mentem én is? Késő bánat eb gondolat … vagy hogy is szól a mondás? Amikor már azt hittük ennél rosszabb már nem is lehetne, persze, hogy lehet. Miért ne lehetne? A féléves képzést nemhogy nyáron rögtön folytatták, de három hónaposra csökkentették. Így hát egész nap benn kellett lennünk az Aurorképzőn. Néha még az is megesett, hogy Harry hamarabb volt otthon, mint én! Ami azért nagy szó. Igaz ez csak hülye diákok szánalom keltése, semmi több. Nekünk egy szavunk nem lehet, azok után, amit Harry-éknek kell tenniük a Parancsnokságon, mi tejben vajban fürdünk. Igaz Harry aggódik, hogy túlhajszolom magam. Most komolyan, ő aggódik miattam? Mikor ő kockáztatja az életét minden egyes nap. Ha ő aggódik én belepusztulok az aggodalomba és szó mi szó néha komolyan így van. Ahányszor hazaérek, letelepedek a kanapéra és tanulásközben folyton az ajtót szuggerálom, hogy nyíljon már ki és jöjjön be Harry. Amikor még a szokásosnál is később jött, úgy éreztem, itt őszülök meg helyben. De az egyik ilyen alkalommal nyár közepén felborult minden. Hirtelen a halottak szája megeredt. Ez már szinte csodának számított. Hulla fáradtan ültem a kanapén az ajtót nézve, miközben az egy hónap múlva esedékes záróvizsgámra próbáltam megjegyezni a varázsszavakat. Mit ne mondjak nem haladtam túl gyorsan. Megint az a kedves női hangú szellem szólalt meg, de a hangja most nem melegen, hanem távolian csengett, mintha még visszhangzott volna is. De azért a melegség még mindig ott lapult benne.
- Figyelj rám, Ginny! - szólt, én meg úgy kaptam rá a fejem, mint aki szellemet lát, ami elég ironikus, mivel szellemet látok … Feszült figyelmet fordítottam rá. - Közeledik az idő …
- Az idő? Vodlemort újra fel fog bukkanni? - kérdezem feszült izgatottsággal.
- Közeleg az idő … Harry-nek szembe kell néznie vele, le kell győznie őt. - súgja.
- Mikor? Hogyan? - faggatózom.
- Nem tudjuk pontosan. De hamarosan. Két hónapon belül. Meg kell állítania. Figyelmeztetned kell!
- Még szép! Tudtok még valamit? Bármit? - kérdezem reménytelien.
- Sajnáljuk, de nem. - mondta szomorkásan.
- Köszönjük. - mondom kedvesen, miközben az aggodalom tovább fokozódik, ezzel a kijelentéssel … két hónapon belül … Félek, hogy baja esik. Még nagyobb aggodalommal fürkésztem az ajtót, már meg sem próbáltam tanulni … úgy sem menne. És végig a mondottakon járt az agyam, azonban amikor Harry betoppant megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
- Édesem, minden oké? - kérdezte aggodalmasan én meg azonnal felpattantam és a nyakába ugrottam.
- Igen, csak aggódtam. - öleltem tovább, ő meg nyugtatóan simogatta a hátam, amíg a szobánkba nem kísért.
- Megígértem, hogy vigyázok magamra Kicsim. - mosolyog rám és tovább simogat.
- Tudom, de nem vagy mindenható Drágám. - néztem a szemeibe, ő meg durcás arcot vágott, de az ajaki gyanúsan remegtek a visszafojtott nevetéstől. - Hé, tudod, hogy ez igaz. -mosolyogtam rá.
- Jól van, jól van. Ki tudnál engesztelni … - hozta fel békülékenyen és meg sem várta a válaszomat, nem mintha ellenkeztem volna az ajánlatával … Nem olyan sokkal később már csak öleltük egymást és hát nem igazán lett volna más alkalmam elmondani neki a hallottakat …
- Képzeld, megszólaltak a néma csuklyások … - kezdtem azonnal ő meg meglepetten pislogott.
- Na tessék. Pedig komolyan azt hittem már csak kussolnak. - csóválja a fejét. -Egyébként most is itt vannak? - kérdezte és én körbenéztem, hogy megkönnyebbülten konstatáljam, hogy nincsenek itt.
- Úgy tűnik legalább nem perverzek … - mosolyogtam rá.
- Ez is valami. - nevetett fel. - És mit mondtak? - mosolygott, de az én mosolyom elhalványodott és ezt ő is észrevette.
- Azt mondta, hogy közeledik a végső ütközet. - bújtam hozzá szorosabban.
- Tudják, mikor? - kérdezi tárgyilagosan.
- Két hónapon belül. - válaszolok. Nem mond semmit, csak a gondolataiba merül, én meg nem akarom zavarni. De aztán annyira elálmosodom a csendtől, hogy végül hozzábújtam. - Kérlek nagyon vigyázz magadra! - súgtam félkómásan.
- Mindig vigyázok, Szerelmem. - simogat nyugtatóan.- Nem lesz semmi baj. - Még kaptam egy puszit a fejemre, aztán már aludtam is. Az aggodalom  egyre csak fokozódott, alig bírtam tanulni, csak akkor ment, ha Szonja vagy Rachel segítettek, ezzel elterelve a figyelmemet is. Harry pedig aranyosan mind nap küldött pár patrónust, hogy mikor  jön nagyjából haza meg hogy ne aggódjak ... Könnyű azt mondani, hogy ne aggódjak.

Olvassátok el kérlek, nagyon fontos!

Sziasztok!

Szóval a blog pár hónapon belül befejeződik. Én pedig tartom magam az előző jó szokásomnál, hogy adok lehetőségeket, hogy ti döntsétek el, melyiket írjam meg, mivel rengeteg ötletem van. Ne féljetek olyat választani, amelynek az ihletadó könyvéről nem hallottatok, vagy nem ismeritek, a fontos részek úgyis benne lesznek a történetben. Szóval teszek ki szavazást és örülnék, ha szavaznátok, egy hónapotok van dönteni.

 

 

Edward és Bella titkai
Fontos tudnivaló:

                                           - Stephenie Meyer – Twiligt saga ihlette

                                           - Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( vámpír story)
                                     - Edward-Bella párosítás
                                     - Az eredeti történetet nem veszi figyelembe, csak a többi szereplő tulajdonságait, illetve magát a vámpírok világát.
                                     - Nem lesz túl bonyolítva, így nem is lesz olyan hosszú

A történet röviden:
                                           Edward is, Bella is vámpírok. De Edward és Bella nem azok az ártatlan bárányok, akiket Meyer alkotott. A történet Edward és Tanya párosával kezdődik. És jó ha leszögezem, itt Tanya nem lesz olyan gonosz és kis hülye tyúk, mint a másik történetemben. A Volturi kevesebb szerepet kap ugyan, de jelen lesz benne. Vajon mit szól a Cullen család Edward régi titkaihoz? És mi lesz a párossal, akik közös múlttal, de eltérő jelennel néznek szembe a jövővel? Szerelem? Nem! Vágy.

„- Soha nem mondtad, hogy szeretsz. (...)
- Most sem mondom.
- Akkor hát mit akarsz?
- Tetszel. Kívánlak. Azt akarom, hogy az enyém légy. Ennek semmi köze sincs a szerelemhez.”
/Berkesi András/

Mert igenis vannak csodák

Fontos tudnivalók:

                                        - Richelle Mead – Vámpírakadémia ihlette
                                        - Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( vámpír story)
                                        - Dimitrij – Rose párosítás
                                        - Az iskola megtámadása előttig veszi figyelembe a történteket.
                                       - Kissé bonyolultabb, hosszabb történet

A történet röviden:
                                Dimitrij a csata után eltűnt. Strigává vált. De Rose ebbe nem tud belenyugodni. Folyton a fogadalmuk jut eszébe, hogy megölik a másikat, ha átváltozik. Rose be akarja tartani a szavát, bár mindenki más ellenzi ezt, de ő mit sem törődik vele és Oroszországba megy Dimitrij keresésére. Ez idáig mind szép és jó és Mead-hű, de aztán jönnek a csavarok. Kiderül, hogy Rose nem az, aminek sokan hiszik és oylan erő lakik benne, aminek a létezéséről sem tud a társadalom többsége. Egyszer fenn, egyszer lenn. A szereplők képesek megbirkózni az akadályokkal, vagy csúfosan elbuknak?

„Van, hogy nem a fény vonz abban, akibe beleszeretsz, van, hogy éppenséggel a benne lakozó sötétbe szeretsz bele. Van, hogy nem a derűlátása vonz, hanem a saját szkepszised rokona, ugyanaz a pesszimista, ami magad is vagy. Van, hogy nagyobb szükséged van a bizonyosságra, hogy a sötétben igenis egy szörnyeteg lapul és les rád, mint a megnyugtató hazugságokra, hogy minden rendben lesz.”
/Laurell Kaye Hamilton – Fekete vér/

Paintful life without love and happiness...
Fontos tudnivalók:

                                              - J.K. Rowling- Harry Potter sorozata ihlette
                                       - Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( varázslós story)
                                       - Lily- James, később pedig Ginny- Harry párosítású
                                       - Csak Rowling által megalkotott világot veszi figyelembe
                                       - Bonyolultabb, hosszabb történet

A történet röviden:
                                             A párosítások sokat elárulnak, de mégis hogy lehetséges ez? Hogy lehetséges ez is, az is? Mi történne, ha csak teljes happy end létezne, vagy az örök szenvedés? Tudnál harcolni érte? És vajon ők tudnak? Egy fájdalmakkal teli pár. Az egyik fél többet akar, a másik kalandot. Akkor hogy értik meg egymást? Vajon melyikük enged az elvárásaikból? És hogy jön a képbe a másik páros? Szerelem, hibák, csalódás, bánat, szenvedés.

„ … miatt csinálta végig az egészet, de néha annyira hiányzott neki, hogy úgy érezte, mintha üvegszilánkokat kéne lenyelnie. Nate nélkül teljesen egyedül volt a világban. Nem volt senki más, akire számíthatott volna. Egyetlen lelket sem érdekelt, hogy él-e vagy hal-e. Néha annyira elkeserítette a gondolat, hogy úgy érezte, feneketlen mélységbe zuhan, ahonnan nincs visszaút. Ha az egész világon senki sem törődik az emberrel, akkor az illető talán egyáltalán nem is létezik.”
/Cassandra Clare – Az angyal/

Régmúlt szerelem alkonyán új szerelem születik
Fontos tudnivalók:

                                       - Karen Marie Moning Tündérkrónikák könyvsorozat ihlette
                                       - Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( tündér stroy)
                                       - Főleg Barrons-Mac párosítású
                                       - Az írónő által felvetett és elvetett mellékág kifejtése, az utolsó könyvet nem veszi figyelembe
                                       - Hosszabb, bonyolultabb történet

A történet leírása:

                                            Barrons halála után venné kezdetét a történet. Mac hogy éli meg Barrons halálát? És mi van, ha Darroc nem olyan könnyű préda, mint ahogy Moning írta? Macre milyen jövő vár? És milyen múlt árnyékában él? Mi köze mindenhez a Sinsar Dubh-oz az Unseelie Királyhoz és a sidhe-látoknak? Szenvedély és titkok, üdv a világomban!

„- Nagyon veszélyes játékot űz, Miss Doyle.
- Nem hallotta még? Nagyon veszélyes teremtés vagyok.
- Fogalma sincs, mi mindenre vagyunk képesek.
- Nincs, uram. De önök sem tudják, én mire vagyok képes. - félelem tükröződik a szemében, és tudom, hogy, ezt az üzközetet én nyertem.”
/Libba Bray – Az az édes, távoli harang/

A sötét hatalom is hatalom
Fontos tudnivalók:

                                        - Karen Marie Moning Tündérkrónikák könyvsorozata ihlette
                                        - Könyvsorozat ismerete nem szükséges ( tündér story)
                                        - Barrons-Mac párosítású
                                        - Az írónő által felvetett és elvetett mellékág kifejtése, az utlsó könyvet nem veszi figyelmbe
                                       - Rövidebb történet

A történet leírása:
                                          Nagyjából Barrons feltámadása után kezdődne. Mac már azt sem tudja, hogy kinek higgyen, nem azt, hogy kik is voltak az igazi szülei. A káosz tetőzni látszik, ahogy a Sinsar Dubh könyv visszazárását tervezik. De mi van, ha a drága halált hozó szextündérünk Cruce és a Király is megjelenik, hogy ezt megakadályozza? Mac meg tud birkózni az igazi szüleinek a kilétével? Végső soron ki kaparintja meg a hatalmat? A sötét hatalmat vajon jól is lehet használni vagy a használója épp olyan sötétté válik, mint amilyen a hatalom?

„Az erő valóságos. Ha nem használjuk, valaki más fogja.”
/Karen Marie Moning – Álom és valóság/

Was it love from Hell? Is it love from Heaven?
Fontos tudnivaló:

                                           - Cassanra Clare – Pokoli szerkezetek és Halál ereklyéi sorozatok ihlették
                                     - A könyvsorozatok ismerete nem szükséges (többfajta misztikus lény story, főképp Árnyvadász és angyal)
                                     - Clary- Jace párosítás
                                     - Clare világában játszódik, a Halál ereklyéinek első két könyvét veszi figyelmbe, a Pokoli szerkezeteket csak a későbbiekben említés terén kerül be a történetbe
                                     - Bonyolultabb, hosszabb történet

A történet röviden:
                                           Clary karaktere felturbózottabb. Raziel és az angyalok nagyobb szerepet, míg Sebastian és Valentine kisebb szerepet kapnak az én történetemben. A szereplők tulajdonságai nagyrészt megegyeznének Clare által elképzeltekkel. Jace hogy viseli, amik Clary-től derülnek ki? Clary vajon egy régi szerelmet választ, vagy az elátkozott szerelmüket Jace-szel?

„Néha eszembe jut a sötét múltam, felelevenítem az emlékeket, amikről azt hívánom, bár ne lennének. Néha azon gondolkodom, hogy elmegyek és soha nem nézek vissza. Nem lépek előre, így nem kísért a múlt.”
/Linking Park – Easier to run/

This is really who I am

Fontos tudnivalók:

                                       - E.J. James – A szürke ötven árnyalata ihlette
                                       - Könyv ismerete nem szükséges (nem fantasy, de nálam az)
                                       - Christian-Ana párosítás
                                       - A könyvben történteket figyelembe veszi ugyan, de saját történetbe olvasztva
                                       - Rövidebb történet

A történet röviden:
                                             A könyv végéről folytatódik, vagyis a szakítástól. Gondolkozott bárki azon, hogy Ana miért nem tudott úgy viselkedni, mint egy Alávetett, még a szerelméért sem? Ahogy mondtam lesz benne egy jelentős fordulat, amiből kiderül, hogy milyen természetfelettivel van dolga a főhősöknek.

„Mindig úgy volt, hogy akartam egy lányt, aztán megismertem, és akkor már nem akartam többé, de veled csak egyre erősebb és erősebb lett az érzés.”

/Cassandra Clare - Hamuváros/

Házasság és béke?
Fontos tudnivalók:

                                               - Stephenie Meyer Twilight saga ihlette
                                        - Könyvek ismerete nem szükséges ( vámpíros story)
                                        - Edward-Bella párosítás
                                        - Meyer világára alapul, de a könyvben lévő történéseket egyáltalán nem veszi számítás
                                        - Rövidebb történet

A történet röviden:
                                           Két királyság, egy ellentét, két gyermek egy házasság. Mi sül ki ebből? Egy kényszerházasság a békéért. Megéri feláldozni magad érte? Tényleg elkerülhető a háború? Még akkor is, ha a házastársak olyan egyformák, mint a mágnes két pólusa és hasonlóan taszítják egymást? Mi alakul ki egy kényszer házasságból és a békéből, ha rajtuk múlik?

„Enyém lett az első pillantban
Enyém, mert jog szerint megkaptam
Enyém – mint atyáink esküdtek”
/Alfred Tennyson - Mand/

A Rend és a Raksana története
Fontos tudnivalók:

                                        - Libba Bray – Rettentő gyönyörűség trilógia ihlette
                                        - Könyvek ismerete nem szükséges (misztikus történet)
                                        - Kartik – Gemma párosítás
                                        - Az utolsó könyvet nem veszi figyelme
                                        - Rövidebb történet

A történet röviden:
                                             Kartik és Gemma sem érzi magát a világukba valónak. Mi történik, ha Gemma úgy dönt, mégis létrehozza az új Rendet és felkutatja a többi tagot?  Hogy lehet, hogy a Raksana mégis békét köt a Renddel? Vagy csak látszat? Ideiglenes döntés? Létezik-e a boldog befejezés vagy csak önámítás az egész? Lehet boldogan élni az 1800-as években, amikor te nem vagy olyan, mint a többi normális lány, az igaz szerelemben bízva és remélve, az izgalmat keresve? Próba szerencse és Gemma meg is próbálja, de hogy mi sül ki ebből?

„Látom, ahogy ránézel. (...) És nem kaphatod meg. Talán csak annyi az egész, hogy eddig sosem tudtad meg, milyen akarni valamit, ami nem lehet a tiéd. „
/Cassandra Clare - Hamuváros/

Mi van ha minden más?
Fontos tudnivalók: 

                                             - Suzanne Collins – Éhezők Viadala trilógia ihlette
                                      - Könyvek ismerete nem szükséges (fejlett újvilági történet)
                                      - Szigorúan Gale- Katniss párosítású
                                      - Alapjában véve csak az első könyvre épít
                                      - Rövidebb történetnek indul, de lehet belőle hosszabb is, még nem tudom pontosan

 
A történet röviden:
                                            Katniss, két férfi között. Az egyiket szereti, a másikkal viszont el kell hitetniük az egész világ és Kapitólium előtt, hogy szeretik egymást, de ami még érdekesebb, előadni, egy nem létező terhességet, hogy több támogatót szerezzenek a Nagy Mészárláson. De mi van akkor, ha minden a visszájára fordul? Ha a színjáték valósággá válik és a szerelem vitába torkollik? Hogyan alakul a szerelmesek élete titkokkal és harccal átszőve?

Nem vagyok férfi. Nincsen meg bennem a férfiak büszkesége, nem tudsz rávenni, hogy szemtől szemben megküzdjek veled. Ez teljes mértékben a ti nemetek gyengesége. Én nő vagyok. Bármilyen fegyvert hajlandó vagyok felhasználni, hogy elérjem, amit akarok.
/Cassandra Clare – Bukott angyalok városa/

Egy Birodalom története
Fontos tudnivalók:

                                       - Furcsa mód nem könyv ihlette, hanem Katy Perry Pearl c. száma (szóval fantasy-s saját történet)
                                      - Rövidebb történetnek indul, de még alakulóban van maga a story fonala is

A történet röviden:
                                             Hogyan alakulhat a lények Birodalma, ahol az összes természetfeletti lény helyet kap? Egy világ, ahol az emberek és a lények tudnak egymásról és egymás mellett élnek. Egy uralkodó egy hazug férfi és a birodalom kaotikus összeomlása. Vajon sikerül visszajutni a kezdetekhez, ahol még minden rendben volt? Begyógyulhat a szív, ha már összetört? Találhat valakit, aki begyógyítja a vágásokat és megakadályozza, hogy a heg felszakadjon?

„Eddig sötétben voltam. Túl szerelmes voltam, nyitott szívvel. Teljesen ébren vagyok. Hogyan olvashattam ilyen rosszul a csillagokat? Teljesen ébren vagyok. És most már világos, hogy amit látsz nem is mindig az aminek tűnik. Teljesen ébren vagyok. Olyan sokáig álmodtam. Bárcsak tudtam volna akkor, amit most. ... Te tetted olyan édessé, amíg fel nem ébredtem a kemény betonon. Lezuhantam a mennyországból. Összeomlottam a magastól … Nincs több álmatlanság. Összeszedtem magamat és a talpamra estem. Teljesen ébren vagyok. Semmire nincs szükségem, hogy teljes legyek … Igen, újjászülettem. Kint vagyok az oroszlán barlangjából. Nem kell színlelnem, ez már túl késő. A történet most befejeződik, vége... Morajló mennydörgés, omladozó kastélyok. Próbálok kitartani. Isten tudja, hogy próbáltam a jó oldalát nézni. De nem vagyok vak többé, mert már teljesen ébren vagyok.”
/Katy Perry – Wide awake/

Minden szavazatot előre is hálásan köszönök!
Puszi<3

U.I.: Fejezet vagy holnap vagy hétfőn kerül fel.

28.Fejezet – First Christmas

Sziasztok!
Sajnálom, hogy késtem, de karnevál volt a hétvégén és nem igen voltam itthon, hogy írjak.
Első kérdés, ahogy olvassátok a fejezetet az lesz, hogy hol van még karácsony? Messze, nagyon messze, viszont én úgy gondolom, hogy karácson előtt már befejeződik a történet, így értelmetlennek láttam kihagyni belőle egy kissé nyálas romantikus karácsonyt.
Mariah Carey - All I want for christmas is youc. szám csodás karácsonyi hangulatért xD
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

Elismerem, a megismerkedésünk óta rengeteg ostobaságot hordtam össze. Nem is csoda, hogy félreértettél, de most egyszer s mindenkorra tisztázni akarom a dolgot. Szeretlek! Nekem is szükségem volt egy kis időre, hogy biztos lehessek az érzéseimben, ma már azonban tudom, hogy veled szeretném leélni az életemet. Azt akarom, hogy te legyél a gyermekeim anyja! Ebben már az elutazásom előtt is biztos voltam, ám tartottam a mindent elsöprő érzéstől, amely a hatalmába kerített, valahányszor a közeledben lehettem! Meg akkor is, ha nem voltunk együtt... Az ösztöneim azt súgták, hogy te vagy az a nő, aki képes lenne megsebezni.
Helen Brooks

 

Egyszer csak hangos ajtócsapódásra ébredek fel. És nem csak én, az ágytársam is összerezzen a hangra. Álomtól elhomályosult szemmel nézek az ajtó irányába. Egy dühös tekintetű Ront és egy boldogan mosolygó Hermionet pillantok meg.
- Máskor halkabban verjetek fel álmomból, legyetek szívesek. - ásítok és visszabújok Harry mellkasára.
- Mi is örülünk, hogy látunk húgi. - mondja gúnyosan Ron, amire halk puffanást hallottam.
- Köszönöm Mio! - súgtam a vállba verésért.
- Na szép Hermione! A húgom miatt, ez nem volt fair! - mondta durcásan.
- Ugyan, haver …a csajok mindig összetartanak és ennek mindig mi isszuk meg a levét. - mondta jókedvűen Harry. Én meg kicsit elhúzódtam tőle, hogy mellkason vágjam, nem hinném, hogy akárcsak apró fájdalmat okozott volna az én erőtlen ütésem a kemény izomzatán. De figyelmeztetésnek tökéletes. - Tessék, az ember egész éjszaka mellette van és ez a hála. - mondja durcásan és a mellkasát simogatja megjátszva a fájdalmat.
- Ha nem lennék ilyen fáradt, akkor ennél nagyobbat is kaphattál volna. Úgyhogy ne duzzogj vagy elkezdek durcáskodni és annak nem lesz jó vége. - már kezdtem felébredni, bár még mindig fáradt voltam. - Suliba mentek? - kérdeztem végül a másik két látogatómtól, mire bólintottak.
- Tényleg Harry, meddig vagy szabin? - kérdezte kedvesen Mio, hogy mellőzzük az előző témát.
- Két hétig elvileg, de a parancsnok azt mondta, addig maradok, amíg csak kell.
- Komolyan megéri aurornak lenni. - nevet Mio. Én épp hozzáfűztem volna, de ekkor az egyik köpenyes suhogva megindult felém. És átsuhant rajtam. Rettenetes volt, nem az a kellemetlen érzés, amikor a Roxforti szellemek átsuhannak és ragacsosan átfolynak az emberen, pillanatnyi hűvösséget éreztetve. De ez nem az volt. Ez szörnyű volt. Nem volt semmi ragacsosság vagy hűvösség. A bensőm nem hűvös, hanem megfagyott. A szívem nem dobbant újra, a légzésem elállt. És szörnyen hideg volt. Nem csak amíg átsuhant rajtam, hanem utána is. Úgy éreztem, hogy mindenem jéggé fagyott, az életjeleim kihagytak az ütemből. De nem ájultam el, hanem képek jelentek meg a szemem előtt. Harry és Voldemort. Először a Trimágus Tusakor a temetőben, aztán a nagy csata, végül gondolom a mostani összecsapásuk. Mint egy film pörögtek le előttem az események. Végül a jóslat visszhangzott a füleimben. Nem tudtam hova tenni a látottakat nem értetem az összefüggést. Semmit sem értettem, még akkor sem, amikor a látóterem kitisztult. Láttam a falakat és a kórtermet. Láttam a a félig lebegő félig álló halottakat. És Harry aggódó szemeit. Hirtelen gyorsasággal sikerült kivernem a fejemből az aggodalmat és a látatlan információ keresését is leállítani, hogy nyugtató mosolyt küldjek felé. Aztán megcsóváltam a fejem. Nem tudhat senki más a halottakról, nem akarom, hogy tudjanak. Néztem, ahogy arca ellágyul a megértéstől. Magához von és eltereli rólam a figyelmet, ahogy elkezd a suliról kérdezősködni, de én nem tudok figyelni a válaszukra. Pár perccel később a gyógyító lép be hozzánk. Harry eszeveszett gyorsasággal pattan fel az ágyból, amin én jót mosolygom. A szokásos formalitással érdeklődik felőlem és úgy tesz, mintha nem látott volna semmit sem. Imádom ezt a gyógyítót. Majd kiküldi a többieket, Harry is velük ment, amíg megvizsgált. Én meg tovább nyaggattam, hogy engedjen haza hamarabb, de egyenlőre nem engedett. Amikor kiment, csak Harry jött vissza, lehuppant az ágy szélére és kutató tekintettel nézet szemeimbe. Ilyenkor az az érzésem támad, hogy belém lát és ez kissé kellemetlen.
- Az egyik halott átsuhant rejtem. - mondtam teljesen nyugodtan. Mire ő felvonta egyik szemöldökét.
- Teszem fel, nem olyan volt, mint ha egy szellem ment volna át rajtad … - osztja meg a gondolatait.
- Hát nem. - sóhajtottam fel és a gondolatra újra kiráz a hideg is. - Mindegy, ez nem fontos. Képkockákat láttam.
- Miről? - érdeklődik kíváncsian.
- Rólad és Voldemortról … a csatáitokról … a jóslatról. - nézek mélyen gyönyörű szemeibe. - Nem értem, hogy ez mit akar jelenteni.- pillanatok a halottak felé, de egyik sem szól vagy mozdul. Mi a franc? Átmegy rajtam, akár egy gőzmozdony, vagy mi, és nem magyarázza meg? Hát ez aztán remek, tényleg, igazán!
- Én sem értem. - csóválja a fejét Harry. Pár percig csendben gondolkodunk. - Mindegy! - vigyorog, mint a tejbe tök. A kis vigyori fejével olyan hamar eltüntette a rossz gondolataimat. Délelőtt nem jött be senki, persze a gyógyítón kívül. És végig viccelődött, olyan kis édes volt. De végül délben felkászálódott az ágyamról.
- Most mennem kell. Megígértem Teddy-nek, hogy együtt ebédelünk és elviszem a játszótérre. - mosolyog rám.
- Áh, értem. De aztán jól öltöztesd be, már elég hideg lehet kint. - mosolygok rá.
- Igenis! - szalutál komolyan aztán még egy utolsó csókot váltunk és elindul az ajtó felé.
- Harry! - szólok még után, mielőtt elérni az ajtót. Visszafordul és érdeklődve néz rám. - Kérlek, nagyon vigyázz magadra. - mondom gondterhelten, rettegek, hogy a halott fehérke figyelmeztetésnek szánta …
Szerencsére este Harry épségben egyetlen karcolás nélkül hazatért. Így az egész napot aggódásom szertefoszlott. De valami bizonyára készülődött. Túl nagy volt a csend, amolyan vihar előtti csend borult az egész világra, ami megrémített engem. Voldemortról semmit sem tudni, sokan azt suttogják, hogy meghalt, de mi tudjuk, hogy nem. A Mungoból egy nappal előbb csak kiengedtek, igaz egy hétig még otthon kellett pihennem, de akkor már legalább Teddy-vel és Medaval voltam. Harry végül visszament a Parancsnokságra Medara bízva engem. Szonja jó párszor meglátogatott sőt néha Rachel is eljött, elmondták a tanagyagot, hogy ne maradjak le. Segítettek, ahogy Harry is. Így amikor már rendesen járhattam suliba azonnal visszatudtam rázódni és felvenni a tempót, hogy aztán a napok rohamos előrehaladásával tökéletesen felkészülhessek a decemberi, karácsony előtti féléves vizsgáimra. Minden remekül halad. Igaz, hogy a napok úgy rohantak, mintha tesztrálok húzták volna maguk után a levegőben. A november csupa gürizéssel telt számomra, míg Harry-nek az eddigihez képest elég lazán, hogy Voldemortot elnyelte a föld. A vizsgákig annyit tanultam, amennyit csak tudtam. Semmi nem vonhatta el a figyelmemet, erről Harry gondoskodott, vagy éppen elvonta a figyelmemet, ha úgy érezte, hogy lassan begolyózom a tanulástól és kicsit kizökkentett. Így, mire eljött az idő, szerintem egész jól teljesítettem a vizsgáimat, főleg a gyakorlatit, az írásbelitől azért kissé parálok. De legalább a téli szünet pihenést ígért. Harry-vel együtt néztünk körül a boltokban, karácsonyi ajándékok után. Minden olyan meghitt volt. Egyszerűen csodálatos várakozással teli az első együtt töltött karácsonyunk. Rengeteg játékot vettünk Teddy-nek, Medanak parfümöt vettünk, valamilyen varázslatos illat, vagy mi a neve, ez a legjobb, mert mindenki olyannak érzi, amilyet a legjobban szeret. Mionak pár könyvet vettünk meg egy mugli romantikus könyvet. Ronnak kviddics játékosok gyűjteményének könyvét vettük meg. Percy-nek jogi könyvet, George-nak egy „Hogyan randizz” könyvet vettünk, az elején nagybetűkkel beleírtuk Angelina nevét. Anyunak varázs szakácskönyvet, apunak valamilyen mugli ketyerét, fogalmam sincs, mi az, Harry vette. Szonjának és Rachelnek, valamint Mionak is egy fehérarany karkötőt választottam, ugyanolyat és Harry rávett, hogy akkor már magamnak is vegyek, nem mintha annyit kellett volna győzködni, végül megegyeztünk, hogy ezt kapom tőle karácsonyra. Míg én vettem neki egy seprű ápoló készletet és egy kis arany cikeszt, amibe alig észrevehetően belegravíroztattam egy „Szeretlek” feliratot. Minden remekül klappolt. Szenteste éjjelén Harry-vel és Medaval feldíszítettük a fát, amíg Teddy aludt. Fáradtan dőltünk ágyba éjfél körül, mire végeztünk az egész lakás kidíszítésévél. Mindenhol vörös és arany girlandok és díszek lógtak. Reggel korán ébredtem fel az izgatottságtól, az első közös karácsonyunk miatt. De mivel már minden készen volt, ezért csak mosolyogva bújtam Harry-hez és vártam, hogy felébredjen. Már teljesen hozzászoktam, hogy ezek az áttetsző halottak mindenhol ott vannak és még mindig nem hajlandóak beszélni vagy megmutatni bármit is, így én megtanultam őket figyelmen kívül hagyni, nem is foglalkozni velük. Nem épp a legsegítőkészebb egy társaság, akárki akármit is mond. Harry elkezdett motyogni valamit. Nem értettem, de elkezdett mocorogni, forgolódni. Rémálma van tudatosult bennem hirtelen.
- Harry, ébredj fel. - suttogtam és próbáltam felébreszteni. Riadtan pattantak ki a szemei. Verejték csillant homlokán és az arcán. Aztán lassan felült és az arcát a kezeibe temette. Próbálta összeszedni magát. Nem kellettek szavak, tudtam mit álmodott. A szülei elvesztését. Néha megesett az ilyesmi, bár már elég régen volt ilyen álma. De hát most karácsony van. Ilyenkor még elviselhetetlenebb mások hiánya. Átöleltem és simogattam, hogy megnyugodjon. Nem mondtam semmit. Nem hazudtam, hogy minden rendben lesz, mert ők már nem térnek vissza a halálból. Lassan sikerült megnyugodnia és szemeimbe nézett.
- Köszönöm. - mondta kicsit rekedt hangon az álmosságtól és a szomorúságtól. Én csak egy puszit nyomtam az arcára. Mire ő megcsókolt lágyan és hálával telve, amikor az ajtó kivágódott és keresztfiunk csillogó szemei néztek ránk, kezében a kis maciját húzta maga után. Felmászott az ágyra és közénk ugrált.
- Karácsony van! Karácsony van! - nevetett fel izgatottan, mi pedig átöleltük a kis tücskünket. - Ajándékok! - pattant ki az ölelésünkből, mi meg nevetve követtük. Még először Medat is felébresztette, aztán letelepedtünk a kanapéra és figyeltük, hogy hogyan bontogatja az ajándékait. Annyira boldog volt és gondtalan. Amikor végzett az összes csomag kibontásával el kezdett játszani valamilyen seprűs játékkal. Aztán mi hárman odaadtuk egymásnak a többi dobozt. Mosolyogva bontottam ki az ajándékomat Medatól, amiben egy teljes bőrápolási szett volt. Aztán mosolyogva nyúltam a Harry-től kapott kisebb dobozért és tudtam, hogy egy ékszeres dobozt találok benne egy karkötővel, de ehelyett nem csak egy karkötő hanem nyaklánc és fülbevaló is volt benne. Mosolyogva öleltem át.
- Csak karkötőről volt szó! - mondtam neki halkan és megcsókoltam, amíg ő a kis cikeszt nézegette.
- És ez még nem minden. - villant felém egy csábos mosolyt én meg kissé zavarosan nézek rá.
- Harry, ez már így is túl sok. - csóválom a fejem, mire ő féltérdre ereszkedik előttem. Először fel sem fogtam, hogy miért teszi, csak akkor, amikor egy aprócska gyűrűs doboz fedelét nyitotta fel. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Erre nem számítottam.
- Ginevra Molly Weasley, hozzám jönnél feleségül? - kérdezte csillogó szemekkel és selymes hangon. A szó a torkomra forrt és csak bámultam rá, minden egyes vonalát az emlékeimbe akartam vésni. Csak akkor jöttem rá, hogy meg kéne szólalnom, amikor a zavar kezdett eluralkodni rajta. Megköszörültem a torkom.
- Igen. - sikítottam végül fel és meghatottan borultam a nyakába. Ennél szebb karácsonyom sem lehetett volna. Egy csók után az ujjamra húzta a gyűrűt. Gyönyörű volt, fehérarany benne egy smaragd kővel, ami vetekszik Harry szemével. Meda gratulál nekünk. De én alig fogom fel, hogy ez tényleg a valóság. Végül annyit nézegetem a gyűrűt, hogy kezdem tényleg elhinni. Délben átmegyünk az Oduba, a többiekhez karácsonyi ebédre. Miután az ajándékokat is mindenki átadta, megkapta és mindenki megköszönt mindenkinek mindent Harry kért csöndet, hogy elújságoljuk a nagy hírt. Majdnem annyira megdöbbentek, mint én, pedig azért már jó ideje együtt vagyunk. Mio viszont azonnal gratulált, volt egy olyan érzésem, hogy ő már előre tudta. Apu boldogan fogadta, hogy eljegyeztük egymást, szerinte jobb férjem nem is lehetne és én teljes mértékben egyetértek vele. Azonban az életet ismerve, amely mindig hullámzik valahol mélyen egy aprócska hang azt búgja, hogy élvezzem ki, amíg lehet, mert hamarosan jön a mélypont.