2012. március 24., szombat

9. Fejezet – Like a family, Misunderstanding


Szió!
Nem locsogok, csak annyit, hogy az előző fejezet véleményei alapján rájöttem, hogy nem igazán szeretitek a családi baráti vagy akármilyen összeborulásokat … sajnálom, de ez is olyan lett, próbálok majd másképp, izgalmasabb fejezetek írni, inkább az izgalmakra ráfeküdni.
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo
 
A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán fölvilágolhat - de amit félreértettünk (vagy kényelemből félremagyaráztunk), azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni.
Jókai Anna 

Reggel kipihenten ébredtem fel. Még kicsit élvezni akartam a pihenés perceit, amikor tudatosult bennem, hogy alattam egy edzett férfitest van, és a hátamnál is egy erős kar tartott. Melegség és nyugalom árasztotta el a testem, úgy éreztem magam, mint akinek semmi problémája, aki egy nyugodt rejtekben van egyedül, ennek a karnak a tulajdonosával. Aztán a szemeim kipattantak, amikor leesett, hogy tegnap is Harry-vel és Teddy-vel aludtam. Lássuk be, Teddy nem lehet az a kar, így csak Harry marad. Ahogy szemeim kinyílnak a  napfény zavarja a szemem, de hamar hozzászokom és megpillantom a mellettem, szintén Harry mellkasához bújva nyugodtan szuszogó fiam. Lassan emelem fej a fejem, remélve, hogy Harry még alszik, de sajnos nem így volt, ugyanis gyönyörű zöld szemeivel találom szembe magam. És elvesztem bennük. Erős akartam lenni, aki képes úgy nézni rá, mint egy egyszerű srácra, aki a bátyám barátja, de hiába áltatom magam, ez nem így van és soha nem lesz így. Veszek egy mély levegőt és elfordítom szemeiről a tekintetem.
- Jó reggelt.
- Neked is. Hogy aludtál? - kérdezi kicsit még rekedt hangon, ami elárulja, hogy nem rég ébredt fel. Azonban karja még mindig hátamon pihen.
- Köszönöm jól. És te? Bocs, hogy így … öhm elterpeszkedtem. - szabadkozom halkan, de mégsem moccanok.
- Rég aludtam ilyen jól. És nem zavart, sőt elég kényelmes így. - mosolyodik el.
- Sokat aludtunk. Hány óra van? - próbálok valahogy feltámaszkodni, hogy lássam, de aztán feladom.
- Fél tíz múlt.
- Mennyi? - lepődök meg, de ő csak bólogat. - Akkor nem ártana felkelni. - sóhajtok és nyomok egy puszit fiam arcára, hanyatt fordulok Harry mellé és kinyújtózom. Aztán visszafordulok felé és megint találkozik a tekintetünk. - Jössz vagy maradsz?
- Megyek, ha valahogy le tudjuk rólam szedni a kis tücsköt, hogy nem ébred fel. - mosolyog le alvó fiúnkra.
- Hát próba cseresznye nem igaz? - görbülnek fel ajkaim.
- Ahogy mondod. - látom, hogy nem sok hiányzik hozzá, hogy elnevesse magát, ezért próbálok valahogy hozzáférni Teddy-hez, de sehogy sem tudnám úgy felemelni, hogy ne ébresszem fel, ezért felsóhajtok, aztán letérdelek Harry lába mellé, az egyiket átvetem a másik oldalára és Teddy fölé hajolok, óvatosan alányúlok próbálom minél kevésbé elmozdítani, szinte centiméterről centiméterre emelem fel és rakom át az ágy másik felébe. Nehéz volt, de csak összehoztam.
- Ne mond, hogy nem vagyok király. - nézek le Harry-re, aki velem együtt mosolyog. Felkeltem róla és megvárom, amíg ő is kikel az ágyból, majd együtt megyünk le az étkező felé. Közben beszélgettünk.
- Mik a terveid mára? - kérdezi, amikor már a lépcsőnél vagyunk.
- Semmi. Távol tartani magam Tőlük, kitalálni hogyan győzzem meg őt és persze a fiúnkkal lenni. - vázoltam fel terveimet, ami nagyjából a nagy semmiből állt. - Miért neked mi a mai program?
- Hát játszom a fiúnkkal, meg persze eszem, így is éhen pusztulok. - panaszkodik, mire én felnevetek.
- Hogy te milyen haspók vagy! - közben nevetve leérek a nappaliba.
- Naa, most miért? Nézz rám, szükségem van kajára. - áll meg előttem, megfeszítve izmait. Én meg nevetve bokszolok a hasába, amire fogadni mernék, hogy nekem jobban fájt, mint neki, basszus, hogy lehet ilyen kemény hasizma?
- Szívem, nem mondták még, hogy túlságosan el vagy szállva magadtól? Ha tovább ajnározod magad, a végén még azt hiszem, hogy Spanyolországban buzi lettél. - próbálok komoly fejet vágni.
- Én meleg? - nevet.
- Azt mondják a legjobb pasik homokosak.
- Háh! Elárultad magad! - mutogat rám, mint egy kétéves.
- Ohh, hogy mennél a … ! - mondom picit dühösen, de igazából nem érzem magamban a dühöt.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezi Mio, kijőve az étkezőből.
- Beszélgetünk. - felel Harry, de mindketten csak mosolygunk, Mio pedig furcsa szemeket mereszt ránk, amit nem tudok hova tenni. Végül feladom, hogy kitaláljam mi van, csak bemegyünk az étkezőbe, ahonnan a konyha is nyílik. Kivételesen mind a négyen lenn vannak, ez egy reggelinél ritka alkalom. Az eddigi halk beszélgetés elhal, amikor belépünk.
- Jó reggelt! - köszönök a többieknek, de senki nem válaszol.
- Reggelt. - szól Harry is, majd megy a hűtőhöz valamilyen kaját keresni. És kibányász sonkát, sajtot, töklevet és egy joghurtot. Az én joghurtom, az utolsó itthon és én azt terveztem megenni.
- Az az enyém! - próbálom elszedni tőle, de a fránya fogói reflexei miatt sikerült elfordulnia, mielőtt elértem volna.
- Már nem! - nevet.
- Ne csináld már, légy szí add ide. Veled ellentétben én nem vagyok kajás, szóval az a reggelim. - meresztek könyörgő szemeket, de ő csak vigyorog. - Á, te élvezed ezt mi? - fonom kezeim össze magam előtt.
- Oh, de még mennyire! - ajkai csak tovább villogtatják szép fogsorát, én pedig megint a joghurtom felé kapok, de elfordul.
- Akkor is megszerzem! - ölelem át hátulról és kikapom a kezéből, amikor felém fordul gúnyolódva kiöltöm rá a nyelvem. - Mondtam!
- Ezért még számolunk! - villan meg szeme, de mosolya nem lankad.
- Alig várom. Egyébként van puding a hűtőben, ha már ilyesmit akarsz enni.
- Köszi, de nem kell. - ül le az asztalhoz, akárcsak én. És csak most veszem észre, hogy a többiek megnémulva bámulnak minket.
- Elmondanátok mi ez a nagy csönd? - nézek bátyáimra értetlenkedve.
- Ti most megint együtt vagytok? - nyögi ki végül Ron.
- Hogy mi? - nézek Harry-re, aki hasonló értetlenséggel néz engem. - Nem.
- Mond csak, mióta lettél ilyen későn kelő? - néz rám George.
- Egyszer kicsit tovább aludtam, miért bajod van vele?
- De nem vagytok együtt? - kérdezget tovább.
- Nem, már mondtuk. - felel helyettem Harry.
- De te megfektetted a húgom?! - kérdezi már ingerülten.
- Mi?! - esik le mindkettőnk álla.
- Jajj ne csináljátok már. Kicsit se feltűnő ám. Hirtelen olyan jóban lettetek. És ez az öltözék, komolyan, mint a hülye romantikus filmekben … - akad ki idősebbik bátyám. Végignézek magamon, Hary pólója van rajtam, ami nagyjából combközépig ér, eltakarja az alatta lévő rövidnadrágot és Harry-n meg csak egy nadrág van. Erre felnevetek, ahogy aztán Harry is.
- Úristen, ti most komolyan azt hittétek, hogy együtt voltunk? - próbálom kimondani a nevetéstől fuldokolva.
- Milyen jó véleménnyel vannak rólunk hallod. - röhögi „párom”.
- Mind arra utal... - kezdi Ron.
- Jajj ne már Roncika, ha komolyan lefeküdtünk volna egymással, rátok való tekintettel száz, hogy nem kötnénk az orrotokra. - magyarázom.
- Azért lássuk be, ebben van valami. - szólal meg Mio most először.
- Jó, de az nem a te pólód Harry? - mutat a rajtam lévő pólóra, de Harry-re néz.
- De igen. És? Gin kiszolgálta magát, hogy ne kelljen vizes felsőben aludni, mivel Teddy eléggé elemében volt az este. - magyarázza.
- Ha jól emlékszem nem csak Teddy volt aktív. Te is részt vettél a fürdő eláztatásában.
- Mit csináltatok? - nevet Hermione.
- Vizicsatát vívtak, amiben a végén én lettem a közös célpont. - csóváltam a fejem. Miután sikerült kimagyaráznunk és Teddy is felébredt kimentünk játszani vele, csak 1 körül mentem vissza a konyhába Hermioneval ebédet készíteni. Boldogan traccsoltunk, amíg Mio el nem ment a fiúkhoz és Amelia be nem robogott hozzánk.
- Te undorító ribanc! - sipítozik, és nekem jön, elkezd fojtogatni, lefagyva nézek rá, de ahogy szorongatta a nyakam, egyre nehezebben kaptam levegőt, szemeim elé jöttek a fekete foltok, elfogok ájulni, meg fog fojtani kavarog a fejemben.

2012. március 14., szerda

8. Fejezet – Worry

Hello!
Meghoztam a következő fejezetet, az elkövetkezendő 2 hétben próbálok kicsit belehúzni az írásba, de nem tudom mi lesz belőle...
Mindenesetre most itt van a 7. fejezet. Kicsit ilyen filózós rész lett, ami valószínűleg a magyar esszé hibája, de azért remélem tetszeni fog.
Ha gondoljátok hallgassátok meg a One Republic-től a Secrets c. számot, én egyszerűen imádom, bár nincs sok köze a fejezethez ...
Jó szórakozást!
Pusssz:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo
 
Volt valaha valami közös titkotok? (...) Próbáld ki, legyen egy közös titkotok, csak kettőtöknek. Amit rajtatok kívül senki más nem tud a világon. Akkor érzed majd, hogy ő te vagy, te pedig ő!
Karen Blixen

 
(Harry szemszöge)
Túl későn nyúlók Ginny után, így már csak az üres levegőt markolom. Dühös vagyok,
ha csak pár másodperccel előbb reagáltam volna elkaphattam volna. Miért nem
jöttem rá előbb, hogy mire készül?! Amint öklöm elengedi az üres levegőt, azonnal
egy nyomkövető bűbájjal próbálkozom, de hasztalan, az a kis féreg mindenre gondolt!
A düh teljesen elöntötte a testem, vörös köd lepte el gondolataim és csak most veszem 
észre, hogy Teddy nagyon sír. Felé fordulok és látom, hogy Mio magához öleli és 
próbálja megnyugtatni, de nem jár sok sikerrel. Ezért felveszem Teddy-t és nyugtató 
szavakkal próbálom elérni, hogy ne sírjon, de nem megy. Amikor Teddy először rám
emeli gyönyörű barna szemeit megértem miért szomorú ennyire. Ő meg mondta. Ő 
előreszólt, de mi nem voltunk elég óvatosak. Pedig ő megálmodta. Magát hibáztatja, 
pedig nem ő tehet róla. Ezt mondom neki is, amire egy picit nyugodtabb lesz, már ez 
is haladás. Hazamegyünk senki nem szól egy szót sem, azt hiszem mindenki a saját 
gondolataival van elfoglalva, egyedül Amelia próbál beszélgetést produkálni, de 
miután Hermione leordítja a fejéről a hajat is, befogja. Bár a csönd nyugtató, de a 
gondolataim nyugtalanítóak. Ginny  nem mondta, hogy hol van Voldemort 
búvóhelye, igaz ő sem tudja pontosan, vagy legalábbis ezt mondta … de tudja, 
hogyan juthatunk oda. Bár kiszedtem volna belőle, akkor már nem itt várnék ölbe 
tett kézzel! Szétvet az ideg, egyedül az tart vissza, hogy Teddy a karjaimba fészkeli 
magát, már nem sír, de szemei ugyanolyan bánatosak, érzem, hogy a szomorúságtól 
és a sok sírástól a láza újra felszökött. Adok neki egy gyógyfőzetet, most nem 
ellenkezik, csak beveszi, jól betakargatom és ringatom, mintha még mindig olyan 
kicsi lenne, mint mikor megkereszteltük. A többiek gondterhelten néznek maguk 
elé, míg Amelia felmegy a szobájába, egyáltalán nem érdekli mi van Ginny-vel és ez
nagyon idegesít, legszívesebben leütném, de egy lányt soha nem ütnék meg. Végül 
George és Ron elmennek körbenézni, hátha valahol megtalálják, két órával később 
jönnek vissza, már sötét van, nincs értelme keresni és még az eső is eleredt, kint 
villámok cikáznak és dörgések törik meg a csendet. Közben fiam néha-néha 
elbóbiskol, de nem merem felvinni a szobájába, inkább csak ölelem őt. Az idő 
későre jár, az óra már a 11-et is elütötte, amikor valaki bejön a bejárati ajtón, 
csurom vizesen, vörös haja a fejéhez tapad, de szemmel láthatóan jól van. 
Mindannyian megkönnyebbülten sóhajtunk fel, amire Teddy is felébred, 
álmos szemeit pedig Ginny-re emeli. 
 
(Ginny) 
Ahogy hazaértem, láttam, hogy mennyire aggódtak miattam, de leginkább 
fiam, akinek arca kipirosodott, a szemei vörösek voltak a sírástól. Ahogy 
rájön, hogy már nem álmodik és tényleg itt vagyok hangosan sikítja nevem.
- Mamiiiii! - ez az egy szó, ami erőt önt belém, de megpillantom kicsi fiam 
szemében lévő kövér könnycseppet, gyors léptekkel sétáltam hozzá, és 
huppantam le Harry mellé, nem akartam átvenni tőle, mert csurom víz 
vagyok, nem fázhat meg még jobban, ezért csak lágyan lesimítom épp 
kicsorduló könnyét.
- Semmi baj, mondtam, hogy senki sem szakíthat el tőled. - mosolygok s 
egy pillanatra felnézek Harry szemébe, szinte látom benne a kérdéseket, 
amiket fel akar tenni, látom, hogy örül, hogy itt vagyok. Tudtam, hogy 
miért örül, mert ha valami bajom esett volna, akkor magát hibáztatta 
volna, azt hiszi, hogy miatta keveredtem bele ebbe az egészbe, hogy 
akármi történik velem, az az ő felelőssége. Mosolyogva csóválom fejem, 
de ennél többet nem mondok, inkább Teddy-vel foglalkozom, aki kapálózva 
próbál megölelni, ezért Harry jól bebugyolálja a plédbe aztán átveszem. 
Halkan suttogok neki, magamhoz ölelem, hátát simogattam és apró puszikat
nyomok homlokára, hogy megnyugodjon. Percekbe telt, mire szemei 
vidámsággal telnek meg, amiben már Harry is segített. Aztán a láztól és a 
történtektől fáradtan hamar elaludt, fejét Harry ölébe téve, lábait az enyémre 
helyezve, de kezem nem engedte el. Amikor elaludt bátyáim és Mio úgy 
gondolták, hogy most már nyugodtan kérdezősködhetnek.
- Mit akart tőled Malfoy? - kérdi ingerült fojtott hangon George.
- Információkat. - felelem egyszerűen, utálok hazudni, de ha a családom 
biztonságáról van szó, akkor megteszem. - Meg azt, hogy csatlakozzam.
Tudjátok, a szokásos duma.
- Egyébként mit akart azzal mondani, hogy hallott valamit a rossz útra tért 
grifisről? - teszi fel a legfontosabb kérdést Mio, mint mindig.
- Állítólag az egyik volt háztársunk halálfaló lett. De nem tudom kiről van 
szó, csak amikor elfogtak hallottam, hogy erről beszéltek. - próbálok előadni
egy kerek történetet.
- Nagyon pikkelnek rád. - állapítja meg George, amin jót mosolygunk.
- Hát igen, ezt nevezik pechnek. - nevetek halkan.
- De miért pont rád? - értetlenkedik Ron. Hát rengeteg okot feltudnék sorolni,
de az mind Harry-vel kapcsolatos, ezért inkább nem mondok semmit, nem 
akarom, hogy bűnösnek érezze magát. Amikor kinyitom a számat, hogy azt 
mondjam nem tudom, Harry beleszól.
- Miattam. Akárhogy vesszük is, Ginny közel állt hozzám, gondolom azt 
hiszik, még mindig. Ezért válhatott potenciális érdekpontnak a 
halálfalóknak, hogy eltűntem, ki tudhatna rólam, ha nem ő … - vázolja fel
a helyes elképzelését.
- Harry, ezt egyszer már túltárgyaltuk. - nézek szemeibe.
- Akkor is ez az oka, veszélybe sodortalak. - ostorozza magát. 
- Elég már! Nekem is volt beleszólásom a múltunkba és nem bántam meg, 
hogy a kviddics meccs után megcsókoltalak! Nem bántam meg a döntéseim! 
És nagyon örülnék, ha nem sanyargatnád ezzel magad, mert őszintén szólva 
ettől megőrülök! - mondom kikelve magamból, a lehető leghalkabban, de 
Teddy még így is megébred. - Sajnálom Picur. - nézek rá bocsánatkérően, 
Teddy meg próbálja megérteni, hogy mi folyik már megint körülötte, de 
aztán feladja. 
- Gyere Prücsök lefekszünk. - veszi fel Harry fiamat, aki egyik kezével átöleli 
Harry nyakát, a másikkal felém kalimpál. 
- Mami is jöjjön. 
- Mami is jön, de először vesz egy forró fürdőt és felvesz valami száraz ruhát, 
ha már idáig nem fázott meg, akkor ezután se betegedjen le. - feleli Harry. 
- Addig mi is lefürdünk rendben? - egyeztet Teddy-vel, aki végül belemegy, 
így én gyorsan leáztatom magamról a rám tapadt koszt forró vízzel, aztán 
felveszek egy fehér pólót meg egy piros rövid nadrágot, mivel nem nekem 
kell megfürdetnem Teddyt. De ahogy belépek a gyerekszobába hallom a 
fürdőből jövő fröcsögést és nevetést, mivel az ajtó nyitva van megállok az 
ajtóban a félfának támaszkodom látom, hogy Harry is beszállt a 
kádba Teddy mellé, csak nézem a két gyereket, ahogy fröcskölik egymást, 
bár Harry jól kidolgozott felsőteste, amit már nem takar póló valahogy 
jobban leköti a figyelmem. Félek, hogy túlságosan elterelődnek a 
gondolataim, ezért felnevetek, és így szólítom meg őket.
- Na de rosszcsontok, fürdés volt megbeszélve, nem a lakás elúsztatása. 
- Nem tudom miről beszélsz. - vág ártatlan fejet Harry, őt követi Teddy is,
aztán összenéznek, valamire készülnek, tudatosul bennem hirtelen. Úgy 
döntök inkább nem várom meg. Fogok egy törülközőt és letérdelek a fürdő 
kövén lévő vízbe, hogy kivegyem Teddy-t, de nem várt támadást intéznek 
ellenem. Mindketten engem fröcskölnek le vízzel. Főleg az arcomat éri a 
támadás, ezért pár percig még a hirtelen rohamtól nem reagálok, de aztán 
feltérdelek és a kádba nyúlva kezdem el fröccskölni őket. Harry hamar 
abbahagyja a támadást, de Teddy kitartóan küzd ellenem, végül hirtelen 
kapom ki a kádból és göngyölöm törülközőbe. A perifériás látásomnak 
köszönhetően látom, hogy Harry dermedten ül a kádban, aztán valahogy, 
,,visszatér” közénk. Közben én szárazra törlöm Teddyt, végül felkelek vele. 
Harry még mindig nem mutat hajlandóságot arra, hogy felkeljen, de nem 
látom az okát, hisz ahogy látom a fürdőben csak a pólóját vette le, vagyis 
nem az én jelenlétem az oka.
- Minden oké? - kérdezem végül ránézve, de felsőteste nagyon vonzza a 
tekintetem, szóval elég nagy lélekjelenlét szükséges, hogy a szemeit nézzem. 
- Igen. - mondja kicsit zavartan. Álljunk csak meg! Zavartan?! Harry James 
Potter zavart?! Szemei lejjebb siklanak rajtam és hirtelen jut el a tudtomig, 
hogy csak egy nyamvadt fehér ujjatlant vettem fel, gondolva, hogy nem leszek
vizes, ezért megnézem mennyit takar a póló és rájövök, hogy semmit. Legalább 
melltartót vehettem volna fel a francba! Dühöngök magamban. De ami kicsit 
összezavar, az az, hogy egyáltalán nem zavar, hogy így lát. Végül is ha úgy vesszük 
már mindegy. Basszus azok a hülye emlékek! 
- Én most felöltöztetem Teddy-t. - mondom nyugodtan és kisétálok vele a szobába. 
Előkeresek egy aranyos repkedő seprűkkel díszített pizsamát, míg Harry kikászálódik a
kádból, és elmegy száraz ruhát húzni. Eközben én is egy száraz fölsőt akartam, de nem 
szerettem volna magára hagyni Teddy-t, ekkor veszem észre Harry szárazon maradt pólóját, 
ami rám elég nagy, de jobb, mint ez a vizes felső, ami semmit sem takar. Gyorsan magamra 
kapom és bebújok Teddy-vel a takaró alá egy mesés könyvvel. Elkezdtem olvasni a mesét, 
láttam, hogy laposak pislog, de nem akart elaludni, meg akarta várni Harry-t. Vajon most 
már mindig ez lesz? Teddy mindig ki fogja könyörögni, hogy mindketten aludjunk vele? 
Akárhogy is ez hosszútávon nem lesz jó, nagyon nem. Egyik pillanatban csak halkan 
nyílik az ajtó, biztos azt hitte már elaludt, de tévedett, így már nyugodtan csukta be az 
ajtót maga mögött. Harry bemászik mellénk és érdeklődve nézi a mesekönyv ábráit, vagy 
a mesét olvassa nem tudom pontosan. De most már kettejük feje takarja előlem a könyvet, 
így csak nyugodtan elhelyezkedem és nem olvasom tovább.
- Olvasd tovább. - könyörög Teddy.
- Kicsim, nem látok tőletek. - mosolygok rá. - Inkább olvas apa, rendben? - alig hogy 
befejeztem a mondatot Teddy a mellkasomhoz bújt, de közben a könyvet nézte, Harry is 
lefeküdt oldalt, fejét Teddy-ével egy vonalba helyezte és teljes átéléssel mesélt. Hallgattam a 
már oly sokszor elolvasott mesét és gondolataimba merültem. 
Ugyanazokba. Mi lesz, ha Teddy mindig ezt fogja tenni. Amíg nem kerültek ennyire közel 
Teddy-vel egymáshoz sokkal könnyebb volt, egyszerűen elviseltük egymást, de ahogy előre 
ugrott Teddy apukájának, egyszerűen már nem. Ami persze egyrészről érthető, hisz minden 
gyerek azt akarja, hogy a szülei együtt legyenek, de nem velünk, Harry meg én már nem 
vagyunk együtt és már nem is leszünk, ahogy Teddy sem a vér szerinti fiúnk. Mégis rettegek 
a gondolattól, hogy ez így fog menni, félek, hogy egyszer elvesztem azt az énem, amelyik tudja, 
hogy gyűlölnie kell Harry-t, amelyik ellent tart a másik énemnek, amelyik igenis szereti Harry-t 
és soha nem felejti el, azt, ami köztünk történt. Nem akarom elveszteni azt a részem, amelyik nem 
akar bízni benne, amelyik fél attól, hogy újra gondol egyet és elmegy, elhagy, mert újra megtehetik, 
és nem viselném el, ha ez akkor történne, amikor már újra bízom benne, amikor megint ő lesz az 
életem a biztos pont. Ezekre a gondolatokra a szemeim szúrni kezdtek, de nem sírhatok, nem most, 
nem itt, nem amikor itt vannak. Szorosan lehunyom szemem, aztán feltűnik a csend, hogy Harry 
nem mesél, aztán hogy a könyv már csak kis felületével sem érintkezik testemmel. Ezért kinyitottam 
a szemem és azonnal Harry arcát pillantom meg, ahogy engem néz, csak pár centi van köztünk, érzem, 
ahogy vonzz magához, de próbálom figyelmen kívül hagyni.
- Hamar elaludt. - simítok végig Teddy fejecskéjén.
- Már nagyon fáradt volt, nagyon aggódott érted, ahogy mi is. 
- Sajnálom, későn esett le, hogy ezzel mekkora lehetőséget szolgáltattam neki. De megnyugodhatsz, 
biztonságban vagyok. - mosolygok rá.
- Nem nyugodtam meg. 
- Ha hiszed ha nem ez a kémkedés biztonságos. Voldemort el hiszi, hogy mellettük állok, a 
halálfalók meg nem mernek nagyobb kárt tenni bennem, félnek Voldemorttól.
- De ez akkor is veszélyes, ha kiderül, hogy mégsem állsz mellettük … 
- Akkor kiderül, nem tudunk mit tenni, egyszer úgyis minden kiderül.
- És akkor megölnek. 
- Jobb esetben. - próbálok viccelődni, de ezt ő nem tartja viccesnek. - Ne vágj már ilyen fancsali képet.
Inkább örülj, hogy hasznomat veszed.
- Nem tudok neki örülni, amikor az életeddel játszol! - vág vissza hangján hallani a dühöt.
- Rendben, hagyjuk már megint ugyanazon vitatkozunk. 
- Jó, hagyjuk. - sóhajt fel.
- Köszönöm, hogy nem mondod el nekik, hogy kémkedem.
- Ne hidd, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy elmondom nekik. Megígértem,hogy 
megtartom a titkod. De nyugodtabb lennék, ha elmondanád hogyan tudsz bejutni a 
halálfalókhoz.
- Majd elmondom, amikor tudom, hogy már nem csinálsz hülyeséget. - mosolygok.
- Köszi, ezzel aztán előre jutottam. - nevet fel keserűen.
- Na jó, annyit elmondok, hogyha gondolkodsz egy picit, rájöhetsz. - öltem ki rá a nyelvem.
- Áh, szóval most lehülyéztél? - támaszkodik félkarra és kezei elindulnak felém.
- Á-á! Nem akarod felébreszteni Teddy-t. - mosolygok elégedetten.
- Ezért akkor is megfizetsz.
- Ezentúl óvatosabb leszek. - felelem jókedvűen. Hihetetlen, hogy ez a titok mit teszvelünk. 
Kis csönd telepszik ránk, amit aztán Harry tör meg.
- Mit akart tőled Malfoy? - na ennyit a jókedvünkről.
- Hitetlenkedik, ő kemény dió lesz. Meg kellene valahogy győznöm, hogy tényleg átálltam. 
- Ezért vitt el? 
- Igen, miért vihetett volna még el? - értetlenkedem.
- Sok mindenért. De hagyjuk. - sóhajt és próbál elhelyezkedni valahogy mellettünk. - Hé, 
ez az én pólóm. - szólal meg hirtelen.
- Igen, bocsi, kölcsönvettem, csak nem alhattam volna vizes felsőben, és ahogy elnézem neked 
nincs is rá szükséges. - nézek végig meztelen felsőtestén.
- Tényleg nincs. Bár azért hagyjuk meg, a másik póló azért jobban állt. - nevet fel halkan, 
már nyoma sincs a zavarnak.
- Úgy érted szárazon vagy vizesen? 
- Még jó hogy vizesen. - vág önelégült képet. Amióta visszajött ez volt az első alkalom, hogy 
megismerem benne tényleg a régi Harryt.
- Ne aggódj, ha máskor leszek olyan elvetemült, hogy fehéret veszek fel, veszek alá valamit. 
- ezután már jókedvűen fekszünk már majdnem elalszom, amikor megszólal.
- Neked még az én pólóm is jól áll. - mondja halkan, nem tudom, hogy álmodom-e vagy tényleg 
ezt mondta, így félálomba nehéz megállapítani. 
- Mert a tiéd. - mondom végül talán az álombeli Harry-nek aztán már csak egy nyugodt 
álomtalan álomban lelem magam.

2012. február 28., kedd

7.Fejezet- Best Friends

Sziasztok!
Meg vagyok élek virulok :D
Az eleje miatt az Azért vannak a jó barátok c. szám illik hozzá.
Majd következő fejezetnél pontosabban tudni fogok dátumot mondani, de a lényeg, hogy megyek „nyaralni” most húsvétkor és akkor majd szünetelni fogok, de ebbe nem is akartam most belemenni, szóval mindegy :D
Jó olvasást!
Puszi:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

  Az embereket szárnyak nélkül nem hívhatjuk angyaloknak, inkább barátnak nevezzük őket. 

  Mio hangja zavarta meg a fenyegetőzését.
 - Mert akkor mi lesz? Hadd halljam, mit akartál mondani!
- Én csak épp arról beszéltem, hogy....- magyarázkodott Amelia.
- Arról, hogy épp fenyegetted a barátnőm! Nem vagyok süket és hülye sem! Ha rajtam múlik az estét már nem itt fogod tölteni!
- Mio, hagyjuk, nem érdemli meg ezt a veszekedést! Amelia, te meg kérlek húzz el innen, amíg még nyugodt vagyok. - néztem rá. Pár pillanatig tanakodva nézett Miora, majd rám, és talán leeshetett neki, hogy kettőnkkel nem jó packázni, így kiment a konyhából. Én pedig a konyhaszekrénynek támaszkodtam és vettem pár mély lélegzetet, hogy lenyugodjak.
- Ginny, mi történt? Mi ütött ebbe a csajba? Oké, idáig se volt épp szimpatikus, de ez azért túlzás.
- A kis Amelianak az a kényszer képzete, hogy el akarom venni tőle Harryt. - csóváltam a fejem és folytattam az ebéd elkészítését. - De mesélj te! Mi volt tegnap este?
- Jajj olyan remek volt, ugye kaptuk azt a riasztást, hogy támadás készül az Abszol úton és végül nem lett semmi sem, de Ronnal elmentünk utána bulizni, nagyon jó volt. - meséli mosolyogva.
- Ez tényleg remekül hangzik.
- És arra gondoltunk, hogy elmehetnénk majd együtt is bulizni, George-dzsal, Harryvel és veled. Nagyon jó lenne, mit szólsz?
- Ha mi megyünk, akkor jöjjön Amelia is, mert megint kiverné a dilit … Egyébként meg, nekem nem lenne most jó.
- Miért? Harry miatt? Szerintem megérti, hogy keresed a megfelelő pasit. Vagy Amelia miatt? Vele meg nem kell foglalkozni és kész.
- Most kivételesen egyiküknek sincs köze hozzá.Csak a fiam. Nincs ki vigyázzon rá, és nekem sem lenne szívem betegen itt hagyni.
- Betegen?! Mi van a kis Teddyvel? - kérdezte aggódva.
- Igen, este nagyon rosszul aludt, reggelre pedig felszökött a láza is. - mondtam leülve az egyik székre az asztalnál, míg az étel főtt.
- Jajj, akkor azonnal megnézem. - állt fel Mio.
- Csak halkan, nem rég aludt el, Harry vele van.
- Rendben. - mosolygott és felment a lépcsőn. Vártam, hogy elkészüljön a kaja, és épp amikor lekapcsoltam a gázt megjelent Harry, karjaiban a fiammal.
- Na mi van kis haspókok, megéreztétek az ebédet? - mosolygok rájuk és egy puszit nyomtam kis fiam homlokára, ami még picit melegebb volt a kelleténél, de már nem annyira.
- Ezt az isteni illatot mérföldekről megéreztük volna igaz fiam? - nevetett Harry.
- Igen igen! - bólogat bőszen. - Eszünk végre mami?
- Persze Kicsim. - mosolyogtam. - De először is apa szól a többieknek, te pedig kényelembe helyezed magad a kis székedben.- vettem át és ültettem a székébe, míg Harry felment felkelteni a többieket. Gyors megterítettem, lassan Ron is leérkezett, félig alva. Direkt könnyű kaját készítettem, hogy Teddykének ne legyen semmi baja miatta. Fiam aranyosan kanalazta az ételt, miközben sikerült leennie magát, de csak mosolyogva töröltem le róla a foltot. Ebéd után lefektettem Teddyt kicsit pihenni és csatlakoztam a többiekhez a nappaliban. Hermione és Ron épp a tegnap estét részletezték, és George persze nem hagyta ki, hogy viccelődjön kicsit, bár azért nem volt annyira elemében, mint régen, Freddel …
- Na és mi volt, amikor hazaértetek? - kérdezte kaján mosollyal arcán. Erre a kérdésre Mio elvörösödött, tudom, hogy még nem jutottak el addig Ronnal, de ebből a reakcióból talán mégis? Egyikük sem szólt, így inkább én vágtam vissza George-nak.
- Nem hinném, hogy pont veled osztanák meg a … magánéletük. - nézek idősebbik bátyámra mosolyogva.
- Már megbocsáss, de idősebb testvérként jogom van tudni dolgokról. - nevetett.
- Tényleg? Lehet, hogy Ron nem olyan kibeszélős mint te. - vettem elő legédesebb mosolyom.
- Mégis mire célzol húgi?
- Arra drága bátyókám, hogy még az én fülembe is eljutott, amikor először voltál csajjal. Pedig hidd el engem érdekel a legkevésbé. De olyan büszke voltál magadra …
- Rendben, ha annyira akarsz, akkor én a te magánéletedről is szívesen hallok hercegnő.
- Először is én nem vagyok hencegő, másodszor pedig, ha megosztanám veletek a nem létező magánéletemet, szerencsétlen nem létező pasim nem hinném, hogy megélni a másnapot …
- Ebben lehet valami. - bólogatott helyeslően George és Ron is. - De ezzel nem mondtál semmit.
- Egyébként arra gondoltam, hogy elmehetnénk bulizni, csak mi. - szólt közbe Mio, akit egy hálás tekintettel jutalmaztam, amiért kimentett.
- Én benne vagyok. - mosolygott George – De most valahogy jobban érdekel a húgom magánélete. - váltott vissza az eredeti témához.
- Én is, szerintem tök jó lesz. - feleli Harry is, ezzel próbálva nem felhozni a témát. George firtatta volna tovább a dolgot, ha nem halljuk meg Teddy hangját a lépcsőről.
- Mami. - szólt sírós hangon, amire én azonnal felpattantam és felrohanva hozzá kaptam fel.
- Mi a baj kicsikém? - kérdezem halk, nyugtató hangon, miközben könnyeit törölgetem arcáról.
- Mami, ugye nem mész el? - sírta.
- Soha nem hagylak el kicsikém, ezt nagyon jól tudod. Mindig veled leszek. Csak ne sírj fiacskám! - erre ő szorosan átölelte nyakam, míg én a hátát simogattam, hogy megnyugodjon. - Miből gondolod fiam, hogy elmennék? - nyomok egy puszit hajába és lesétálok a többiekhez, hogy leülhessek.
- Mert … azt álmodtam, hogy egy sötét ruhás bácsi elvisz. - szipogta.
- Engem nem visz el senki. Csak egy rossz álom volt kincsem. Ne sírj! - kezdtem el ringatni magammal együtt, közben pedig egy számomra is valahogy ismeretlen de mégis ismerős dallamot dúdoltam. Lassan végül sikerült megnyugodnia. Észre sem vettem, de valahogy közben Harry mellénk került és kicsiny karjait simogatta. Fiam szipogása elhalkult és már szuszogásba fordult, ezzel jelezve, hogy elaludt. Ezek után nem volt szívem elengedni, így csak öleltem magamhoz. Mindenki minket nézett, de valahogy nem érdekelt.
- Ginny, sok kutató szerint a gyerekek előre megérzik a bajt. - mondja halkan Harry és erre ránézek.
- Én is hallottam már erről. - mondja aggódva Mio.
- Ugyan már, nem lesz baj. Ez csak egy rossz álom volt, ha meg nem, akkor meg tudom magam védeni. - feleltem nyugodtan.
- Azt mondta, hogy egy sötét férfi visz el. - pillant rám jelentőségteljesen Harry és sejtem, hogy ezzel mire akar célozni, hogy Voldemort el akar raboltatni, de ez hatalmas baromság, hisz „neki dolgozom”.
- Nem lesz baj. - mondtam, majd pár percig mindenki csöndben maradt, míg végül elkezdtük tervezni a közös bulit, egy már jól ismert mugli szórakozó helyen a közelben. Az idő egyre csak telt, míg négy körül Teddy felébredt és sokkal nyugodtabbnak tűnt, de még mindig láttam szemében a félelmet, ezen a félelmen pedig csak két dolog segíthet, a közeli mugli játszótér vagy a fagyi. Mivel már a láza úgy tűnik lement, ezért végül felajánlom, hogy menjünk el a játszótérre. Mio nem akar elengedni egyedül, ezért végül addig-addig nyaggat, míg mindenki jön. Harry magára terít egy csuklyás pulcsit, hogy ne lássák meg az utcán és elindulunk. Teddy boldogan lépked Harry és az én kezemet fogva. Ahogy elérünk a játszótérre Teddy vidáman futkározik, és játszik többi gyerekkel, meg persze kiköveteli magának, hogy hintázzunk vele mi is. A bátyáim örökké nagyra nőtt gyerekek maradnak és ahogy elnéztem Harry is. Na jó, én beszélek, aki csak ritka szép alkalmakkor képes felnőtt módjára viselkedni, csak akkor, ha megkövetelik tőlem, egyébként igen, én is egy nagyra nőtt gyerek vagyok, de nem baj, mert így érzem jól magam. Sőt szerény meglátásom szerint mindenkiben benn van a gyerek, aki egyszer volt, csak van aki ezt rejtegeti a világ elől. Mindegy is, nem ez a lényeg, csak az, hogy kis fiam végre teljesen megnyugodott és boldogan szaladgál, de mivel még nem gyógyult meg teljesen, így alig egy órát maradunk a játszótéren, majd elindulunk haza fele, úgy, ahogy jöttünk, Teddy Harry és köztem ugrál boldogan. Én arcomon is egy boldog mosoly virít, egész addig, amíg szinte az orrunk elé nem hopponál egy fekete köpenyes alak, maszkján látjuk, hogy Voldemort csatlósa. Harry is és én is hamar reagálva állunk Teddy elé és emeljük fel pálcáinkat. Erre az idegen felnevet, hangja olyan ismerős, de hirtelen nem tudom hová tenni.
- Na nézzenek oda a kis véráruló Weasley, hogy megnőtt. - nevet és hirtelen meggyullad fejemben az a bizonyos villanykörte.
- Te semmit nem változtál Malfoy. Ugyanolyan arrogáns és pöffeszkedő alak vagy mint mindig. - mondtam behízelgő hangon.
- Ezt most bóknak vettem. - nevet fel újra.
- Ha ennyire együgyű vagy, akkor csak nyugodtan. - mosolygok gúnyosan. - Gondolom nem bájcsevejre jöttél, szóval mit keresel itt?
- Baj lenne, ha meg akarnám látogatni a régi iskolatársaim?
- Nem. Elöntene az öröm, hogy a halálodon vagy.
- Milyen kedves vagy. Mindegy is, igazából tényleg beszélni jöttem.
- Te jó ég! Megbolondultál vagy csak a memóriád hagy ki?
- Képzeld egyik sem. Csupán hallottam egyet s mást a rossz útra tévedt Griffendélesről.
- De jó.
- Szóval beszélhetünk?
- Miért most nem azt csináljuk?
- Négyszemközt drágaságom. - erre a gúnyos jelzőre kicsit felmegy bennem a pumpa vagy a bumba? Mindegy a lényeg, hogy ezzel sikerült feldühítenie, így előre lépek egyik karját lefogom, amiben a pálcát fogja és az álla alá nyomom az enyém.
- Ha még egyszer így hívsz kivágom a nyelved és megetetem veled.
- Nocsak, a mindig segítőkész véráruló Weasley lány ilyen gonosszá vált volna? Ez érdekes. - nevet, és hirtelen egy rántást érzek …