23. Fejezet – Our new teacher

Sziasztok!
Jöttem láttam győztem xD és a fejezet is elkészült, király,mi? :D
Ha szeretnétek akkor hallgassátok meg hozzá Cascada-tól az Everytime we touch c. számot. Tudom, hogy nincs túl sok köze hozzá, de azért mégis.
Elég nagy ellentét van a fejezet eleje és vége között, tudom, de azért remélem tetszeni fog.
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

A bátorság nem ment meg a szörnyektől. Csak jobbak lesznek tőle az esélyeid.

Laurell Kaye hamilton 

 

Ahogy belépett a tanárunk az állam a padlót súrolta, ahogy mindenki másé is. A döbbenet, szinte érezhető volt a levegőben és akárhogyan is próbáltam összeszedni magam, nem ment, a döbbenet újra és újra mag alá gyűrt.
- Jajj, megint kezdődik. - nevetett fel selymes hangján a drága tanárunk. - Igen, én vagyok az … blablabla... remélem hamar összeszeditek magatokat. - nevet tovább és mi is nevetünk vele, egyszerűen lehetetlen neki ellenállni.
- Ön tényleg, a híres Harry Potter, a kiválasztott? - kérdezi nyálcsorgatva az egyik elviselhetetlen iker.
- Maradjunk a Harry-nél és a tegeződésnél, csak egy évvel vagyok idősebb... - mosolyog és körbe néz a teremben, aztán alig észrevehetően felém kacsint én meg csak mosolyogva csóválom a fejem.
- Mesélnél nekünk a … Sötét Nagyúrra való harcodról? - kérdezte a másik iker.
- Sajnálom, de nem azért vagyok itt, hogy kiselőadást tartsak, csupán pár napig én helyettesítem a tanárotokat. Bár még mindig nem tudom felfogni, hogy miért engem küldtek. - von vállat.
- Az aurorokat nehéz kiszámítani. - mondom halkan, de persze ő meghallja.
- Ahogy mondod. - mosolyog vidáman. - Na, de most, álljatok párba és hajrá! - szól határozottan és mi egy zokszó nélkül tesszük, amit kér. Mi Szonjával állunk párba és kezdjük el a párbajt, a formalitásokkal, akár csak a többiek, körülöttünk. Harry pedig közben körbejár és tanácsokkal lát el minket. Szonjával már összeszokott páros vagyunk, így szinte tudjuk előre, hogy mit lép a másik. Harry felénk közeledik, de én csakis a párbajra koncentrálok, vagyis próbálok …- Szép, lányok. Csak így tovább! - mosolyog ránk, de ahogy elhalad mögöttem, végigsimít a hátamon, lágyan és mások számára észrevehetetlenül. Egy pillanatra kiesem a ritmusból, de az utolsó pillanatban sikerül kivédenem Szonja felém, tartó átkát. Fél szememmel marad időm, néha-néha Harry felé pillantani, de amikor megpillantom az elviselhetetlen ikrek, hogyan próbálnak nála bevágódni és ez annyira felnyomta bennem a vizet, hogy kicsit dühösebben vágtam vissza Szonja egyik átkát. A védővarázslata ugyan kitartott, de hátra lökte, amitől hanyatt vágódott.
- Szentséges Merlin, Szonja, nem akartam! Jól vagy? - kérdeztem odaszaladva hozzá. Több osztály társunk és Harry is odajött hozzánk, valamint a most épült új kettős fogata az ikrek …
- Jól vagy? - kérdezi Harry is, selymesen lágy hangján. Szonja megsimogatja a fejét és furcsán néz rám.
- Jól, semmi bajom. - mosolyog már is. - Máskor azért erősebb pajzsot fogok felhúzni Ginny ellen. - nevet.
- Naaaa. - durcázom és amikor épp válaszolna a csöngő megszólal, jelezve, hogy mára vége a tanításnak.
- Jól van! Jól van! - vágja rá Szonja és Rachellel együtt nevetnek rajtam.
- Köszönöm csajok, én is szeretlek titeket. - fújtatok, amikor a háttérben meghallom az egyik iker, Tiphanee hangját, ahogy épp elhívja Harry-t kajálni a kezem ökölbe szorul, legszívesebben megmutatnám a kis csajnak, hogy Harry az enyém és egy ujjal sem nyúlhat hozzá … Amíg rá nem jövök, hogy ez baromi önző dolog és ráadásul nem biztos, hogy Harry örülne, ha tudnák, hogy együtt vagyunk …
- Naaa Ginny, engesztelésképp eljössz velünk plázázni? - csillan fel Szonja szeme …
- Ééén nem tudom … - kezdtem, mivel jó lenne Harry-vel lenni, most, hogy ugyanakkor végzünk.
- Ne csináld már Ginny, holnapra nem kell sokat készülni. És nem vagy foglalt már nem igaz? - kérdezi Rachel.
- Én … - kezdem, amikor Harry átkarol hátulról és magához ölel, eléggé váratlanul ért. Fejemet felé fordítom és kíváncsian fürkészem szemeit.
- Ami azt illeti Gin foglalt mára és én is abszolúte foglalt vagyok. - néz az ikrekre, szemei csillognak, ajaki lágy mosolyra húzódnak.
- Na, álljunk csak meg, erről még nem is tudtam. - nevetek fel. - Mik a szándékaid?
- Nem tudod? - kérdezi nevetve. - Együtt tölteni végre egy teljes délután.
- Csábítóan hangzik. De mi van, ha a lányokkal megyek vásárolni? - nézek rá, kihívóan. Mindketten tudjuk, hogy nem fogok a lányokkal menni.
- Úgysem mész velük. - mosolyog elbűvölően és lágyan megcsókol. A francba is túl jól tudja, hogy mivel lehet levenni a lábamról.
- Sajnálom csajok, de … majd máskor elmegyek veletek vásárolni, rendben van? - néztem rájuk könyörögve és tudtam, hogy Harry is hálásan mosolyog rájuk.
- Először is csajszi, mikor akartad elmondani, hogy a Híres és Dögös Harry James Potterrel jársz? - kérdezte Szonja.
- Egyikőtök sem kérdezte. - mosolyogtam rájuk bocsánatkésően.
- Aszem ezt meg kell emésztenem. - mondja Rachel is.
- Miért, annyira szörnyű, hogy együtt vagyunk? - nevet Harry. - Nyugi, nem sokszor fogom elrabolni tőletek …
- Most aztán megnyugtattál. - mosolyog rá Szonja. - És nem gond, sőt, örülünk, csak …
- Csak elég furcsa, hogy Ginny-vel vagytok, mert már annyit áradozott rólad neki mindenki és még sem mondta. - folytatta Rachel, de végül Szonja fejezte be.
- Köztük mi is. - én csak mosolygok barátnőimre elnézően.
- Ugyan már, csajok, szerintetek ÉN ne lennék tisztában azzal, hogy Harry ilyen jó pasi … - nevetek. - Ezért nem akartam összetörni az álmodozásaitokat róla …
- Hát igen … amit meséltél … elég biztos párkapcsolatban vagytok. - mosolyog Szonja és egyáltalán nincs hangjukban vagy arcukon semmilyen féltékenység vagy irigység.
- Viszont, ha megbocsájtotok mi most megyünk . - mosolyog rájuk Harry én meg kibújok ölelő karjaiból és elbúcsúzom a két barátnőmtől, hogy Harry-vel ketten hazamenjünk, ahol már kisfiunk vár ránk nagymamájával és a gőzölgő ebéddel, igaz csak két terítékkel … A délután hamar eltelt a kis keresztfiunkkal és a nagyijával. Aztán ahogy lefeküdt a kis drága Harry segített tanulni és most még Meda is velünk maradt addig. A begyakorlás elég gyorsan ment, így, hogy Harry nem foglalta le a figyelmemet, inkább közben Medaval együtt beszélgettünk mindhárman, mármint amikor épp nem próbáltam megtanulni egy-egy ellen átkot. És az este és nagyon hamar elment, a reggel pedig az előzőhöz hasonlóan indult, csak most ketten mentünk be az Aurorképzőre és ahogy beértünk, mindenki arról beszélt, hogy együtt vagyunk … Most már legalább tudom, hogy miért nem akartam köztudomásra adni a dolgot … Mind megbámultak minket, de legalább teljes lelki nyugalommal bújhattam Harry-hez. Az óráim nyugisan teltek, vagyis a drága barátosnéim felém áradó rengeteg kérdésével, Harry-vel és velem kapcsolatban, pedig mindent tudnak, csak azt nem tudták, hogy Harry a párom … De én elmondok, még egyszer mindent … Olyanok állítanak meg, akikkel eddig egyetlen szót se váltottunk … Igen, ezt teszi, ha valaki a Híres Harry Potter barátnője … És ma is, mint minden nap, volt óránk Harry-vel. Az osztály folyamatosan köztünk járatta a szemét és az ikrek is dühtől villámló szemekkel néztek rám. Komolyan, szerintem azt skubizták, hogy mikor esünk egymásnak … De szerencsére annak az órának is egyszer vége lett. Még volt két órám, Harry-nek meg egy. Így megbeszéltük, hogy majd a parkban megvár. Az utolsó két óra rettentő hosszú volt és unalmas, így majd megőrültem, hogy végre vége. Harry nyugodtan ücsörgött az egyik padon és várt rám, én meg a csajokkal együtt egyenesen felé tartottunk. Nevetve csókoltam meg Szerelmemet, a lányok meg lehuppantak mellénk a padra.
- Na, milyen volt az óra? - kérdezi mosolyogva Harry, átkarolva.
- Dögunalom. - sóhajt Rachel.
- Ha még tovább magyarázott volna ... már megfordult a fejemben, hogy szétátkozom. - mondja ingerülten Szonja.
- Na de csajszi! Egy tanárt megátkozni csúnya dolog. - nevetek. - Bár igaz, hogy nekem is megfordult a fejemben …
- Na szép, és te prédikálsz mi???- mosolyog Szonja.
- Nem én! - nevetek.
- Akkor én. - nevet velem Harry.
- Ez nem fair, hogy mindig Ginny mellé állsz! - durcázik Szonja.
- Még szép, hogy mellém áll. Nem bírná ki, ha dühös lennék rá. - nevetek vidáman.
- Hát ebben van valami … - néz rám Harry. - Bár nincs kétségem afelől, hogy ki tudlak engesztelni …
- Na, efelől nekem sincs. - nevet Rachel és Szonja is, én meg szúrósan nézek rájuk.
- Köszönöm, a megértést! - mondom durcásan, amikor egy patrónus repül elénk, a padhoz. Érdeklődve nézem a furcsa sólyom szerű patrónust, nem tudom, hogy kié lehet.
- Harry, Voldemort feltűnt a Manchesteri erdőben. Gyere, ahogy csak tudsz. - szól egy mély hang, és pár másodperccel később sikerül azonosítanom.
- A főparancsnok? - nézek Harry-re.
- Igen. - mondja azonnal és elküldi a választ gondolom, meg még egy patrónust, gondolom a Rendnek. Csodálatos szarvasa olyan méltósággal szalad el tőlünk, hogy még a mai napig is csak ámulok rajta. - Most mennem kell. Szeretlek Gin. - pattan fel azonnal.
- Álljon meg a menet, azt hiszed, hogy itt maradok? - nyúlok karja után.
- Gin, Kicsim, kérlek, ne kezdjük ezt megint. - sóhajt fel. - Amíg nem vagy auror, addig nem jössz velem!
- Dehogynem! - mondom határozottan és erősen kapaszkodom a karjába.
- Sietnem kell!
- Veled megyek!
- De …
- Most! - szólok rá dühösen. - Voldemortról van szó!
- Kérlek … - próbálja meg még egyszer. De én csak határozottan nézek rá, így mélyen felsóhajt és hopponál az erdőbe. Fogalmunk sincs, hogy hol van Voldemort, de szerencsére az erdő nem túl hatalmas. Amilyen gyorsan csak tudunk, futunk, hogy megtaláljuk.
- Ne aggódj. - mondom gyorsan, futás közben, ahogy látom Harry aggódó tekintetét.
- Hogy ne aggódnék. - vág vissza ingerülten. - A lehető legmesszebb kellene lenned – furcsa, olyan, mintha csak sétálnánk, szinte nem is kapkodja a levegőt sem annyira. Tényleg nagyon jó az állóképessége.
- Minden rendben lesz. - válaszolok, amikor csatazajt hallunk, a közelből, rögtön arra vesszük az irányt. A bokrok és a fák takarásból felmérjük a terepet. Sok, rengeteg halálfaló harcolt, az aurorok és a Rend tagjaival, látszólag, hasonló esélyekkel … Harry Voldemortot kereste, én meg a halálfalók felé vettem az irányt.
- Vigyázz magadra! - mondta még nekem, aztán én a halálfalókra támadtam és egy egyenesen felém indult, míg Harry eltűnt a kavarodásban, de aztán egyszer csak megpillantottam Voldemorttal szemben. Nem csak rájuk figyeltem fel, hanem a drága Ameliara is, aki nem messze tőlem harcolt, és amikor észrevett dühödt pillantást vetett rám, de én nem tudtam vele foglalkozni, a harc teljesen lefoglalt és örültem, hogy nem tudott kizökkenteni a ritmusomból...