21. Fejezet – Talking to the family

Sziasztok!
Családias kis fejezet lett, egy aprócska érdekességgel.
Ha szeretnétek hallgassátok meg hozzá az Everything I do,I do it for you c. számot DoktorRocktor-tól, elég lassú, de ez illik hozzá a legjobban.
Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

Ha az igazság csúf, az emberek megpróbálják véka alá rejteni, mert tudják, micsoda kárt okoz, ha fény derül  rá, úgyhogy vaskos falak közé bújtatják, vagy zárt ajtók mögé dugják, vagy mindenféle cseles álcával leplezik. De az igazság, bármily csúf is, mindig kitudódik, és valakinek, akit szeretünk, végül mindig bántódása esik. Egy másik valaki pedig tobzódik a fájdalmában, és minden igazságok közül ez a legcsúfabb.
Született feleségek c. film

 

(Ginny szemszöge)

Miután Mio és anyu mindkettőnket befoltoztak, hazamentünk, vissza az Odúba, hogy összeüljön az egész család és elmondjam nekik az igazságot.
- Szóval, Ginny, kislányom mit kerestél te Voldemort főhadiszállásán? - kérdezte apám.
- Háát, ez egy nagyon hosszú és unalmas történet. - próbálom még menteni a menthetőt.
- Minket viszont nagyon is érdekel. - válaszol apu. Én Harry-re nézek segítség gyanánt, de szemében látom, hogy most ő sem fog segíteni. Ezt még visszakapod!
- Háát, emlékeztek még, amikor eltűntem pár napra, amikor Harry visszajött? - kérdezem nagyot óhajtva.
- Persze Ginny, akkor voltál szörnyen, mert megkínoztak a Crutiatusszal. - mondja Mio.
- Igen, mint azt mondtam, Voldemort elfogott és ő kínzott meg. De valamit nem mondtam el, hogy hogyan is úsztam meg a dolgot. - hajtom le a fejem, Harry pedig megszorítja a kezem, ezzel tudatva, hogy ő mellettem van, igaz ezzel nem megyek túl sokra …
- Hogyan? - kérdezte kissé félve Mio.
- Háát, azt mondtam, hogy gyűlölöm Harry-t, azért, amit tett, és bármit megteszek, csakhogy ártsak neki. - néztem Szerelmemre bocsánatkésően, még ha tudja is, hogy miért tettem.
- Ugyan, ezt te sem gondoltad komolyan- legyint Mio. - De Voldemort nem a kegyelmességéről híres …
- Hát nem. - hajtottam le a fejem. - Remek aduászt adott a kezembe, azt kérte, hogy kémkedjek neki és bosszút áll Harry-n. - mondtam halkan.
- HOGY MI?! - kiáltottak fel a többiek.
- Miután hazakerültem, kaptam négy napot a döntésre, aztán visszamentem és elfogadtam az ajánlatát.
- Te Voldemortnak kémkedtél? - szól sokkoltan Ron.
- Igen … vagyis nem. - mondtam.
- Ezt hogy érted most akkor igen, vagy nem? - kérdezte már ingerülten.
- Miután csatlakoztam hozzájuk, elmondtam mindent Harry-nek. Továbbra is elhittem velük, hogy Harry nincs az országban, és a Rend tőlem kapta az információkat a halálfaló támadásokról. Amikor eltűntem itthonról, akkor a halálfalók megbeszélésein vettem részt. Bár nem igen bíztak bennem eleinte, de aztán a bizalmukba férkőztem. Minden ment a maga módján, még Dracot is magunk mellé tudtam állítani.
- Dracot?! MALFOYT?! - kiált fel George, amikor leesik neki, hogy ki is ő.
- Igen. - sóhajtottam fel és végül Harry segít ki.
- Draco letette a Megszeghetetlen esküt, hogy nem árulja el a Rendet és a tagjait. Már ő is egyenrangú tagja a Főnix Rendjének.
- Ezt most komolyan mondod Harry? Malfoy és a Rend? Ez nevetséges. - néz ránk Ron, mint az idiótákra.
- Nem ismeritek őt! Semmit sem tudsz róla! Úgyhogy ne beszélj úgy róla, mint egy mocskos féregről! - mondom ingerülten.
- Ginny, Drágám, nyugodj meg! Ron, te pedig tényleg ne beszélj róla így! - szólalt meg Harry, miközben magához ölel, hogy megnyugodjak. Hamar el is éri a célját, ugyanis tényleg megnyugodtam a közelségében.
- Soha nem képzeltem volna, hogy ezt pont a te szádból fogom hallani! - hüledezett Ronald.
- Az iskolában minden más volt, Draco egy mocskos féreg volt, de most már megváltozott. Nem mondom, hogy szent lett, de már értem, hogy mit miért tesz és teljes mértékben megbízom benne. - mondta nyugodt hangon Szerelmem.
- Ezt képtelen vagyok elhinni. - hitetlenkedik továbbra is a legkisebb bátyám.
-Ronald, fejezed be! Nem ismerhetjük minden titkát Draconak, lehet neki is egy jobb énje. Neki is jár az ártatlanság vélelme. - áll ki mellettünk Mio, amiért hálás pillantással mondok köszönetet.
- De Hermione … - ellenkezne Ronald.
- Nincs értelme ezen vitatkozni Ronald! - mondja ingerültséget tettetve barátném.
- Engem most az sokkal jobban zavar, hogy a lányom Voldemortnak, vagyis nem, mert a Rendnek kémkedett! - mondta aggodalmas hangon apu. - Szóval, mit kéne még tudnunk?
- Mint ahogy már mondtam, csak Harry tudott erről az egészről, miután elfogadtam a felajánlást, elmondtam neki... - folytattam volna, ha nem szólnak bele megint.
- Harry, te tudtad, az elejétől kezdve tudtad? - kiáltott fel George.
- Igen, tudtam. Végig elleneztem, de tudtam róla. - válaszolt Harry nyugodt hangon.
- Nem mintha vissza tudott volna tartani az elhatározásomtól. - nevettem fel.
- Na, ebben van az igazság, ha egyszer valamit a fejedbe veszel … - mind nevettek George beszólásán, amin én bevágtam a durcát, de azért titkon engem is felvidított ez a hozzászólás.
- Ha abba hagytátok, akkor mesélek tovább. - mondtam még tetetett dühvel. - Szóval minden jól alakult, aztán kénytelen voltam elmondani, hogy Harry itt van. Később elkezdtek gyanakodni. Behívtak egy megbeszélésre, de hallottam, ahogy Voldemort elmondja egy halálfalónak és Draconak, hogy nem bízik bennem. Draco próbált védeni, de nem tehetett semmit sem, nem kelthette fel a figyelmüket...
- A kis szent életű … - fintorgott Ron.
- Ronald, fejezd már be, kérlek! - mondtam dühösen.
- Na, ne védd már ilyen hevesen!
- Csak fáradt vagyok és még te is húzód az agyamat az idétlen megjegyzéseiddel. - csóválom a fejem.
- Én is nagyon szeretlek húgi. - morogja a drága kis testvérem …
- Ha befogtad Ronald, akkor mondom tovább. Voldemort leküldött a pincébe, hogy szóljak Monstronak. Nem kelthettem nagyobb feltűnést, ezért lementem, egyenesen belesétáltam a csapdájukba. A csatlósai körülvettek és megtámadtak, aztán elvesztettem az eszméletemet és amikor magamhoz tértem egy cellában voltam.
- És hogy kerültél ki? Harry, honnan szerzett rólad tudomást? - kérdezi George.
- Amikor magamhoz tértem, nem sokkal később meglátogatott Draco, azt mondta, hogy szól Harry-nek és kivisznek onnan. Aztán nem tudom mi történt, azt csak Harry és pár Rend tag tudhatja, de  megjelent az Auror főparancsnok, jött és kivitt, vagyis megjelent Voldemort, de Harry is utána jött és így mi ki tudtunk szökni. - fejeztem be a mesélést.
- Nem, az lehetetlen. A főparancsnok az Aurorparancsnokságon volt, találkoztam vele. - mondja Percy.
- Nem tudom, Voldemort mondta, hogy ő az. - mondtam értetlenül.
- Igazából Draco volt, százfűlé főzetet ivott, hogy ne jöjjenek rá, hogy igazából ő az. - felelte Harry, amire én kissé értetlenkedve néztem rá. De végül Percy tette szóvá az én gondolataimban is megjelenő kérdést.
- Hogyan szerezted meg a főparancsnok hajszálait?
- Egyszerűen. - nevetett. - Bementem hozzá, az irodájába, egy pillanatra elkábítottam és tádám, meg is volt. - magyarázta el Harry.
- De hogy jutottál be az irodájába? Nem olyan egyszerű csak úgy bemenni a Parancsnokságra. - faggatózik tovább Percy.
- Nos, van valami, amiről még nem beszéltem senkinek sem. - kezdte Harry, amire rákaptam a tekintetem. - A főparancsnokkal mostanában rendszeresen tárgyaltam. Próbál megfűzni, hogy csatlakozzak az aurorokhoz. Még nem válaszoltam neki ez ügyben, szeretném először megbeszélni Ginnel. - mondja, rám nézve.
- De hát, még csak 19 vagy. - ámuldozik Percy.
- Igen, de már máig hatalmas dolgokat vitt végbe, amiket senki más. - veti ellen Hermione.
- Ez igaz! - állok ki mellette. - Érthető, hogy az Aurorparancsnok meg akarja szerezni a csapataiba.
- Na jó, ezt a témát szerintem halasszuk későbbre. - szól közbe Harry.
- Na, és hogyan szöktettétek meg Ginny-t, miért nem szóltatok nekünk is? - kérdezte Ron, most már Harry-től.
- Nem szóltunk, Ginny miatt, tudtam, hogy őrültséget tennétek, így összehívtam pár Rend tagot, amennyit csak hirtelen tudtam, elintéztem Draco álcáját. Aztán egy hosszú csatorna rendszeren keresztül jutottunk be a menedékükbe. Draco lement Ginny-ért, a többiek pedig lefoglalták a halálfalókat a felsőbb szinteken én pedig Voldemortot kerestem, aztán amíg Ginny-ék kijutottak lefoglaltam őt, de aztán sajnos elmenekült. Végül elintéztük a többi halálfalót is, jó párat sikerült az Azkabanba küldeni és itt vagyunk. - zárta le rövid monológját.
- Remek terv volt, haver. - mondja mosolyogva George, de hangjában benn volt a dicséret és az, hogy mennyire csodálja ezért Harry-t, ahogy én is.
- Köszi, mindent megpróbáltunk. - nevetett Harry.
- Na jó, ez nekem sok, egy napra! - állt fel anyu. - Inkább felmegyek és lefekszem, már nagyon fáradt vagyok a sok aggodalomtól. Jó éjt! - mind elköszöntünk tőle, míg apu is felment utána.
- Mi is megyünk, nem Harry? Már nagyon fáradt vagyok. - mondom, és egy ásítás alá is támassza az igazamat.
- Menjünk Édesem. - mosolyog Harry. - Jó éjszakát, mindenkinek!
- Nektek is! - köszöntek el tőlünk egy-egy puszi és ölelés közepette. Haza hopponáltunk, csendben lopakodtunk be a lakásunkba, nehogy felébresszük a többieket. De még benéztünk Teddy-hez, puszit nyomtunk a kis alvó angyal homlokára, aztán egy darabig egymás karjaiban néztük az alvó fiúnkat.
- Olyan édes és békés, igazi kis tündér. - suttogom halkan, mosolyogva.
- Igen, olyan, mint te. - mosolyog, azzal a csodás Harry-féle mosollyal, amivel bármelyik nőt leveszi a lábáról.
- Hízelgünk, hízelgünk? - nevetek, de Harry a mutató ujját a számra teszi.
- Sh, ne ébresszük fel. - még egy utolsó pillantást vetek a halkan szuszogó kis Teddykére, aztán Harry-vel mindketten kimegyünk a konyhába, harapni valamit.
- Szóval, az auror parancsnok felkért, hogy csatakozz hozzájuk. Hogy fogsz dönteni? - kérdezem mosolyogva, miközben leülök, hogy együtt együnk.
- Nem tudom, szeretném elfogadni a felkérést, de tudni szeretném, hogy te mit szólsz ehhez az egészhez. - néz szemeimbe mélyen.
- Harry, ez a te döntésed, ha szeretnél, akkor csak nyugodtan. - mosolygom kedvesen.
- De tudni szeretném a véleményedet.
- Szerintem ez egy remek lehetőség, én a helyedben biztos elfogadnám. - mosolygok.
- Tényleg nem bánnád, még akkor sem, ha kevesebbet lennék itthon, veletek?
- Nem mondom, hogy örülök, hogy kevesebbet leszünk együtt, de annak örülök, hogy auror leszel, és egy szebb jövőért harcolsz, nem csak a Renddel, de a Minisztériummal is. Igazán büszke vagyok rád, hogy ilyen fiatalon auror leszel.  - mosolygok rá őszintén.
- Köszönöm szépen Szerelmem, hogy megértesz. - kapok egy lágy csókot ajándékként, míg én csak mosolygok. Miután befejeztük az elég későre tolódott vacsorát elmentünk fürödni és bebújtunk egymás mellé, hogy békés álomba merüljünk, ami hamar kopogtatott is az álmaim ajtaján...