8. Fejezet – Worry

Hello!
Meghoztam a következő fejezetet, az elkövetkezendő 2 hétben próbálok kicsit belehúzni az írásba, de nem tudom mi lesz belőle...
Mindenesetre most itt van a 7. fejezet. Kicsit ilyen filózós rész lett, ami valószínűleg a magyar esszé hibája, de azért remélem tetszeni fog.
Ha gondoljátok hallgassátok meg a One Republic-től a Secrets c. számot, én egyszerűen imádom, bár nincs sok köze a fejezethez ...
Jó szórakozást!
Pusssz:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

Volt valaha valami közös titkotok? (...) Próbáld ki, legyen egy közös titkotok, csak kettőtöknek. Amit rajtatok kívül senki más nem tud a világon. Akkor érzed majd, hogy ő te vagy, te pedig ő!
Karen Blixen

 

(Harry szemszöge)
Túl későn nyúlók Ginny után, így már csak az üres levegőt markolom. Dühös vagyok,
ha csak pár másodperccel előbb reagáltam volna elkaphattam volna. Miért nem
jöttem rá előbb, hogy mire készül?! Amint öklöm elengedi az üres levegőt, azonnal
egy nyomkövető bűbájjal próbálkozom, de hasztalan, az a kis féreg mindenre gondolt!
A düh teljesen elöntötte a testem, vörös köd lepte el gondolataim és csak most veszem 
észre, hogy Teddy nagyon sír. Felé fordulok és látom, hogy Mio magához öleli és 
próbálja megnyugtatni, de nem jár sok sikerrel. Ezért felveszem Teddy-t és nyugtató 
szavakkal próbálom elérni, hogy ne sírjon, de nem megy. Amikor Teddy először rám
emeli gyönyörű barna szemeit megértem miért szomorú ennyire. Ő meg mondta. Ő 
előreszólt, de mi nem voltunk elég óvatosak. Pedig ő megálmodta. Magát hibáztatja, 
pedig nem ő tehet róla. Ezt mondom neki is, amire egy picit nyugodtabb lesz, már ez 
is haladás. Hazamegyünk senki nem szól egy szót sem, azt hiszem mindenki a saját 
gondolataival van elfoglalva, egyedül Amelia próbál beszélgetést produkálni, de 
miután Hermione leordítja a fejéről a hajat is, befogja. Bár a csönd nyugtató, de a 
gondolataim nyugtalanítóak. Ginny  nem mondta, hogy hol van Voldemort 
búvóhelye, igaz ő sem tudja pontosan, vagy legalábbis ezt mondta … de tudja, 
hogyan juthatunk oda. Bár kiszedtem volna belőle, akkor már nem itt várnék ölbe 
tett kézzel! Szétvet az ideg, egyedül az tart vissza, hogy Teddy a karjaimba fészkeli 
magát, már nem sír, de szemei ugyanolyan bánatosak, érzem, hogy a szomorúságtól 
és a sok sírástól a láza újra felszökött. Adok neki egy gyógyfőzetet, most nem 
ellenkezik, csak beveszi, jól betakargatom és ringatom, mintha még mindig olyan 
kicsi lenne, mint mikor megkereszteltük. A többiek gondterhelten néznek maguk 
elé, míg Amelia felmegy a szobájába, egyáltalán nem érdekli mi van Ginny-vel és ez
nagyon idegesít, legszívesebben leütném, de egy lányt soha nem ütnék meg. Végül 
George és Ron elmennek körbenézni, hátha valahol megtalálják, két órával később 
jönnek vissza, már sötét van, nincs értelme keresni és még az eső is eleredt, kint 
villámok cikáznak és dörgések törik meg a csendet. Közben fiam néha-néha 
elbóbiskol, de nem merem felvinni a szobájába, inkább csak ölelem őt. Az idő 
későre jár, az óra már a 11-et is elütötte, amikor valaki bejön a bejárati ajtón, 
csurom vizesen, vörös haja a fejéhez tapad, de szemmel láthatóan jól van. 
Mindannyian megkönnyebbülten sóhajtunk fel, amire Teddy is felébred, 
álmos szemeit pedig Ginny-re emeli. 

 
(Ginny) 
Ahogy hazaértem, láttam, hogy mennyire aggódtak miattam, de leginkább 
fiam, akinek arca kipirosodott, a szemei vörösek voltak a sírástól. Ahogy 
rájön, hogy már nem álmodik és tényleg itt vagyok hangosan sikítja nevem.
- Mamiiiii! - ez az egy szó, ami erőt önt belém, de megpillantom kicsi fiam 
szemében lévő kövér könnycseppet, gyors léptekkel sétáltam hozzá, és 
huppantam le Harry mellé, nem akartam átvenni tőle, mert csurom víz 
vagyok, nem fázhat meg még jobban, ezért csak lágyan lesimítom épp 
kicsorduló könnyét.
- Semmi baj, mondtam, hogy senki sem szakíthat el tőled. - mosolygok s 
egy pillanatra felnézek Harry szemébe, szinte látom benne a kérdéseket, 
amiket fel akar tenni, látom, hogy örül, hogy itt vagyok. Tudtam, hogy 
miért örül, mert ha valami bajom esett volna, akkor magát hibáztatta 
volna, azt hiszi, hogy miatta keveredtem bele ebbe az egészbe, hogy 
akármi történik velem, az az ő felelőssége. Mosolyogva csóválom fejem, 
de ennél többet nem mondok, inkább Teddy-vel foglalkozom, aki kapálózva 
próbál megölelni, ezért Harry jól bebugyolálja a plédbe aztán átveszem. 
Halkan suttogok neki, magamhoz ölelem, hátát simogattam és apró puszikat
nyomok homlokára, hogy megnyugodjon. Percekbe telt, mire szemei 
vidámsággal telnek meg, amiben már Harry is segített. Aztán a láztól és a 
történtektől fáradtan hamar elaludt, fejét Harry ölébe téve, lábait az enyémre 
helyezve, de kezem nem engedte el. Amikor elaludt bátyáim és Mio úgy 
gondolták, hogy most már nyugodtan kérdezősködhetnek.
- Mit akart tőled Malfoy? - kérdi ingerült fojtott hangon George.
- Információkat. - felelem egyszerűen, utálok hazudni, de ha a családom 
biztonságáról van szó, akkor megteszem. - Meg azt, hogy csatlakozzam.
Tudjátok, a szokásos duma.
- Egyébként mit akart azzal mondani, hogy hallott valamit a rossz útra tért 
grifisről? - teszi fel a legfontosabb kérdést Mio, mint mindig.
- Állítólag az egyik volt háztársunk halálfaló lett. De nem tudom kiről van 
szó, csak amikor elfogtak hallottam, hogy erről beszéltek. - próbálok előadni
egy kerek történetet.
- Nagyon pikkelnek rád. - állapítja meg George, amin jót mosolygunk.
- Hát igen, ezt nevezik pechnek. - nevetek halkan.
- De miért pont rád? - értetlenkedik Ron. Hát rengeteg okot feltudnék sorolni,
de az mind Harry-vel kapcsolatos, ezért inkább nem mondok semmit, nem 
akarom, hogy bűnösnek érezze magát. Amikor kinyitom a számat, hogy azt 
mondjam nem tudom, Harry beleszól.
- Miattam. Akárhogy vesszük is, Ginny közel állt hozzám, gondolom azt 
hiszik, még mindig. Ezért válhatott potenciális érdekpontnak a 
halálfalóknak, hogy eltűntem, ki tudhatna rólam, ha nem ő … - vázolja fel
a helyes elképzelését.
- Harry, ezt egyszer már túltárgyaltuk. - nézek szemeibe.
- Akkor is ez az oka, veszélybe sodortalak. - ostorozza magát. 
- Elég már! Nekem is volt beleszólásom a múltunkba és nem bántam meg, 
hogy a kviddics meccs után megcsókoltalak! Nem bántam meg a döntéseim! 
És nagyon örülnék, ha nem sanyargatnád ezzel magad, mert őszintén szólva 
ettől megőrülök! - mondom kikelve magamból, a lehető leghalkabban, de 
Teddy még így is megébred. - Sajnálom Picur. - nézek rá bocsánatkérően, 
Teddy meg próbálja megérteni, hogy mi folyik már megint körülötte, de 
aztán feladja. 
- Gyere Prücsök lefekszünk. - veszi fel Harry fiamat, aki egyik kezével átöleli 
Harry nyakát, a másikkal felém kalimpál. 
- Mami is jöjjön. 
- Mami is jön, de először vesz egy forró fürdőt és felvesz valami száraz ruhát, 
ha már idáig nem fázott meg, akkor ezután se betegedjen le. - feleli Harry. 
- Addig mi is lefürdünk rendben? - egyeztet Teddy-vel, aki végül belemegy, 
így én gyorsan leáztatom magamról a rám tapadt koszt forró vízzel, aztán 
felveszek egy fehér pólót meg egy piros rövid nadrágot, mivel nem nekem 
kell megfürdetnem Teddyt. De ahogy belépek a gyerekszobába hallom a 
fürdőből jövő fröcsögést és nevetést, mivel az ajtó nyitva van megállok az 
ajtóban a félfának támaszkodom látom, hogy Harry is beszállt a 
kádba Teddy mellé, csak nézem a két gyereket, ahogy fröcskölik egymást, 
bár Harry jól kidolgozott felsőteste, amit már nem takar póló valahogy 
jobban leköti a figyelmem. Félek, hogy túlságosan elterelődnek a 
gondolataim, ezért felnevetek, és így szólítom meg őket.
- Na de rosszcsontok, fürdés volt megbeszélve, nem a lakás elúsztatása. 
- Nem tudom miről beszélsz. - vág ártatlan fejet Harry, őt követi Teddy is,
aztán összenéznek, valamire készülnek, tudatosul bennem hirtelen. Úgy 
döntök inkább nem várom meg. Fogok egy törülközőt és letérdelek a fürdő 
kövén lévő vízbe, hogy kivegyem Teddy-t, de nem várt támadást intéznek 
ellenem. Mindketten engem fröcskölnek le vízzel. Főleg az arcomat éri a 
támadás, ezért pár percig még a hirtelen rohamtól nem reagálok, de aztán 
feltérdelek és a kádba nyúlva kezdem el fröccskölni őket. Harry hamar 
abbahagyja a támadást, de Teddy kitartóan küzd ellenem, végül hirtelen 
kapom ki a kádból és göngyölöm törülközőbe. A perifériás látásomnak 
köszönhetően látom, hogy Harry dermedten ül a kádban, aztán valahogy, 
,,visszatér” közénk. Közben én szárazra törlöm Teddyt, végül felkelek vele. 
Harry még mindig nem mutat hajlandóságot arra, hogy felkeljen, de nem 
látom az okát, hisz ahogy látom a fürdőben csak a pólóját vette le, vagyis 
nem az én jelenlétem az oka.
- Minden oké? - kérdezem végül ránézve, de felsőteste nagyon vonzza a 
tekintetem, szóval elég nagy lélekjelenlét szükséges, hogy a szemeit nézzem. 
- Igen. - mondja kicsit zavartan. Álljunk csak meg! Zavartan?! Harry James 
Potter zavart?! Szemei lejjebb siklanak rajtam és hirtelen jut el a tudtomig, 
hogy csak egy nyamvadt fehér ujjatlant vettem fel, gondolva, hogy nem leszek
vizes, ezért megnézem mennyit takar a póló és rájövök, hogy semmit. Legalább 
melltartót vehettem volna fel a francba! Dühöngök magamban. De ami kicsit 
összezavar, az az, hogy egyáltalán nem zavar, hogy így lát. Végül is ha úgy vesszük 
már mindegy. Basszus azok a hülye emlékek! 
- Én most felöltöztetem Teddy-t. - mondom nyugodtan és kisétálok vele a szobába. 
Előkeresek egy aranyos repkedő seprűkkel díszített pizsamát, míg Harry kikászálódik a
kádból, és elmegy száraz ruhát húzni. Eközben én is egy száraz fölsőt akartam, de nem 
szerettem volna magára hagyni Teddy-t, ekkor veszem észre Harry szárazon maradt pólóját, 
ami rám elég nagy, de jobb, mint ez a vizes felső, ami semmit sem takar. Gyorsan magamra 
kapom és bebújok Teddy-vel a takaró alá egy mesés könyvvel. Elkezdtem olvasni a mesét, 
láttam, hogy laposak pislog, de nem akart elaludni, meg akarta várni Harry-t. Vajon most 
már mindig ez lesz? Teddy mindig ki fogja könyörögni, hogy mindketten aludjunk vele? 
Akárhogy is ez hosszútávon nem lesz jó, nagyon nem. Egyik pillanatban csak halkan 
nyílik az ajtó, biztos azt hitte már elaludt, de tévedett, így már nyugodtan csukta be az 
ajtót maga mögött. Harry bemászik mellénk és érdeklődve nézi a mesekönyv ábráit, vagy 
a mesét olvassa nem tudom pontosan. De most már kettejük feje takarja előlem a könyvet, 
így csak nyugodtan elhelyezkedem és nem olvasom tovább.
- Olvasd tovább. - könyörög Teddy.
- Kicsim, nem látok tőletek. - mosolygok rá. - Inkább olvas apa, rendben? - alig hogy 
befejeztem a mondatot Teddy a mellkasomhoz bújt, de közben a könyvet nézte, Harry is 
lefeküdt oldalt, fejét Teddy-ével egy vonalba helyezte és teljes átéléssel mesélt. Hallgattam a 
már oly sokszor elolvasott mesét és gondolataimba merültem. 
Ugyanazokba. Mi lesz, ha Teddy mindig ezt fogja tenni. Amíg nem kerültek ennyire közel 
Teddy-vel egymáshoz sokkal könnyebb volt, egyszerűen elviseltük egymást, de ahogy előre 
ugrott Teddy apukájának, egyszerűen már nem. Ami persze egyrészről érthető, hisz minden 
gyerek azt akarja, hogy a szülei együtt legyenek, de nem velünk, Harry meg én már nem 
vagyunk együtt és már nem is leszünk, ahogy Teddy sem a vér szerinti fiúnk. Mégis rettegek 
a gondolattól, hogy ez így fog menni, félek, hogy egyszer elvesztem azt az énem, amelyik tudja, 
hogy gyűlölnie kell Harry-t, amelyik ellent tart a másik énemnek, amelyik igenis szereti Harry-t 
és soha nem felejti el, azt, ami köztünk történt. Nem akarom elveszteni azt a részem, amelyik nem 
akar bízni benne, amelyik fél attól, hogy újra gondol egyet és elmegy, elhagy, mert újra megtehetik, 
és nem viselném el, ha ez akkor történne, amikor már újra bízom benne, amikor megint ő lesz az 
életem a biztos pont. Ezekre a gondolatokra a szemeim szúrni kezdtek, de nem sírhatok, nem most, 
nem itt, nem amikor itt vannak. Szorosan lehunyom szemem, aztán feltűnik a csend, hogy Harry 
nem mesél, aztán hogy a könyv már csak kis felületével sem érintkezik testemmel. Ezért kinyitottam 
a szemem és azonnal Harry arcát pillantom meg, ahogy engem néz, csak pár centi van köztünk, érzem, 
ahogy vonzz magához, de próbálom figyelmen kívül hagyni.
- Hamar elaludt. - simítok végig Teddy fejecskéjén.
- Már nagyon fáradt volt, nagyon aggódott érted, ahogy mi is. 
- Sajnálom, későn esett le, hogy ezzel mekkora lehetőséget szolgáltattam neki. De megnyugodhatsz, 
biztonságban vagyok. - mosolygok rá.
- Nem nyugodtam meg. 
- Ha hiszed ha nem ez a kémkedés biztonságos. Voldemort el hiszi, hogy mellettük állok, a 
halálfalók meg nem mernek nagyobb kárt tenni bennem, félnek Voldemorttól.
- De ez akkor is veszélyes, ha kiderül, hogy mégsem állsz mellettük … 
- Akkor kiderül, nem tudunk mit tenni, egyszer úgyis minden kiderül.
- És akkor megölnek. 
- Jobb esetben. - próbálok viccelődni, de ezt ő nem tartja viccesnek. - Ne vágj már ilyen fancsali képet.
Inkább örülj, hogy hasznomat veszed.
- Nem tudok neki örülni, amikor az életeddel játszol! - vág vissza hangján hallani a dühöt.
- Rendben, hagyjuk már megint ugyanazon vitatkozunk. 
- Jó, hagyjuk. - sóhajt fel.
- Köszönöm, hogy nem mondod el nekik, hogy kémkedem.
- Ne hidd, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy elmondom nekik. Megígértem,hogy 
megtartom a titkod. De nyugodtabb lennék, ha elmondanád hogyan tudsz bejutni a 
halálfalókhoz.
- Majd elmondom, amikor tudom, hogy már nem csinálsz hülyeséget. - mosolygok.
- Köszi, ezzel aztán előre jutottam. - nevet fel keserűen.
- Na jó, annyit elmondok, hogyha gondolkodsz egy picit, rájöhetsz. - öltem ki rá a nyelvem.
- Áh, szóval most lehülyéztél? - támaszkodik félkarra és kezei elindulnak felém.
- Á-á! Nem akarod felébreszteni Teddy-t. - mosolygok elégedetten.
- Ezért akkor is megfizetsz.
- Ezentúl óvatosabb leszek. - felelem jókedvűen. Hihetetlen, hogy ez a titok mit teszvelünk. 
Kis csönd telepszik ránk, amit aztán Harry tör meg.
- Mit akart tőled Malfoy? - na ennyit a jókedvünkről.
- Hitetlenkedik, ő kemény dió lesz. Meg kellene valahogy győznöm, hogy tényleg átálltam. 
- Ezért vitt el? 
- Igen, miért vihetett volna még el? - értetlenkedem.
- Sok mindenért. De hagyjuk. - sóhajt és próbál elhelyezkedni valahogy mellettünk. - Hé, 
ez az én pólóm. - szólal meg hirtelen.
- Igen, bocsi, kölcsönvettem, csak nem alhattam volna vizes felsőben, és ahogy elnézem neked 
nincs is rá szükséges. - nézek végig meztelen felsőtestén.
- Tényleg nincs. Bár azért hagyjuk meg, a másik póló azért jobban állt. - nevet fel halkan, 
már nyoma sincs a zavarnak.
- Úgy érted szárazon vagy vizesen? 
- Még jó hogy vizesen. - vág önelégült képet. Amióta visszajött ez volt az első alkalom, hogy 
megismerem benne tényleg a régi Harryt.
- Ne aggódj, ha máskor leszek olyan elvetemült, hogy fehéret veszek fel, veszek alá valamit. 
- ezután már jókedvűen fekszünk már majdnem elalszom, amikor megszólal.
- Neked még az én pólóm is jól áll. - mondja halkan, nem tudom, hogy álmodom-e vagy tényleg 
ezt mondta, így félálomba nehéz megállapítani. 
- Mert a tiéd. - mondom végül talán az álombeli Harry-nek aztán már csak egy nyugodt 
álomtalan álomban lelem magam.