7.Fejezet- Best Friends

Sziasztok!
Meg vagyok élek virulok :D
Az eleje miatt az Azért vannak a jó barátok c. szám illik hozzá.
Majd következő fejezetnél pontosabban tudni fogok dátumot mondani, de a lényeg, hogy megyek „nyaralni” most húsvétkor és akkor majd szünetelni fogok, de ebbe nem is akartam most belemenni, szóval mindegy :D
Jó olvasást!
Puszi:
LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

  Az embereket szárnyak nélkül nem hívhatjuk angyaloknak, inkább barátnak nevezzük őket. 

  Mio hangja zavarta meg a fenyegetőzését.
 - Mert akkor mi lesz? Hadd halljam, mit akartál mondani!
- Én csak épp arról beszéltem, hogy....- magyarázkodott Amelia.
- Arról, hogy épp fenyegetted a barátnőm! Nem vagyok süket és hülye sem! Ha rajtam múlik az estét már nem itt fogod tölteni!
- Mio, hagyjuk, nem érdemli meg ezt a veszekedést! Amelia, te meg kérlek húzz el innen, amíg még nyugodt vagyok. - néztem rá. Pár pillanatig tanakodva nézett Miora, majd rám, és talán leeshetett neki, hogy kettőnkkel nem jó packázni, így kiment a konyhából. Én pedig a konyhaszekrénynek támaszkodtam és vettem pár mély lélegzetet, hogy lenyugodjak.
- Ginny, mi történt? Mi ütött ebbe a csajba? Oké, idáig se volt épp szimpatikus, de ez azért túlzás.
- A kis Amelianak az a kényszer képzete, hogy el akarom venni tőle Harryt. - csóváltam a fejem és folytattam az ebéd elkészítését. - De mesélj te! Mi volt tegnap este?
- Jajj olyan remek volt, ugye kaptuk azt a riasztást, hogy támadás készül az Abszol úton és végül nem lett semmi sem, de Ronnal elmentünk utána bulizni, nagyon jó volt. - meséli mosolyogva.
- Ez tényleg remekül hangzik.
- És arra gondoltunk, hogy elmehetnénk majd együtt is bulizni, George-dzsal, Harryvel és veled. Nagyon jó lenne, mit szólsz?
- Ha mi megyünk, akkor jöjjön Amelia is, mert megint kiverné a dilit … Egyébként meg, nekem nem lenne most jó.
- Miért? Harry miatt? Szerintem megérti, hogy keresed a megfelelő pasit. Vagy Amelia miatt? Vele meg nem kell foglalkozni és kész.
- Most kivételesen egyiküknek sincs köze hozzá.Csak a fiam. Nincs ki vigyázzon rá, és nekem sem lenne szívem betegen itt hagyni.
- Betegen?! Mi van a kis Teddyvel? - kérdezte aggódva.
- Igen, este nagyon rosszul aludt, reggelre pedig felszökött a láza is. - mondtam leülve az egyik székre az asztalnál, míg az étel főtt.
- Jajj, akkor azonnal megnézem. - állt fel Mio.
- Csak halkan, nem rég aludt el, Harry vele van.
- Rendben. - mosolygott és felment a lépcsőn. Vártam, hogy elkészüljön a kaja, és épp amikor lekapcsoltam a gázt megjelent Harry, karjaiban a fiammal.
- Na mi van kis haspókok, megéreztétek az ebédet? - mosolygok rájuk és egy puszit nyomtam kis fiam homlokára, ami még picit melegebb volt a kelleténél, de már nem annyira.
- Ezt az isteni illatot mérföldekről megéreztük volna igaz fiam? - nevetett Harry.
- Igen igen! - bólogat bőszen. - Eszünk végre mami?
- Persze Kicsim. - mosolyogtam. - De először is apa szól a többieknek, te pedig kényelembe helyezed magad a kis székedben.- vettem át és ültettem a székébe, míg Harry felment felkelteni a többieket. Gyors megterítettem, lassan Ron is leérkezett, félig alva. Direkt könnyű kaját készítettem, hogy Teddykének ne legyen semmi baja miatta. Fiam aranyosan kanalazta az ételt, miközben sikerült leennie magát, de csak mosolyogva töröltem le róla a foltot. Ebéd után lefektettem Teddyt kicsit pihenni és csatlakoztam a többiekhez a nappaliban. Hermione és Ron épp a tegnap estét részletezték, és George persze nem hagyta ki, hogy viccelődjön kicsit, bár azért nem volt annyira elemében, mint régen, Freddel …
- Na és mi volt, amikor hazaértetek? - kérdezte kaján mosollyal arcán. Erre a kérdésre Mio elvörösödött, tudom, hogy még nem jutottak el addig Ronnal, de ebből a reakcióból talán mégis? Egyikük sem szólt, így inkább én vágtam vissza George-nak.
- Nem hinném, hogy pont veled osztanák meg a … magánéletük. - nézek idősebbik bátyámra mosolyogva.
- Már megbocsáss, de idősebb testvérként jogom van tudni dolgokról. - nevetett.
- Tényleg? Lehet, hogy Ron nem olyan kibeszélős mint te. - vettem elő legédesebb mosolyom.
- Mégis mire célzol húgi?
- Arra drága bátyókám, hogy még az én fülembe is eljutott, amikor először voltál csajjal. Pedig hidd el engem érdekel a legkevésbé. De olyan büszke voltál magadra …
- Rendben, ha annyira akarsz, akkor én a te magánéletedről is szívesen hallok hercegnő.
- Először is én nem vagyok hencegő, másodszor pedig, ha megosztanám veletek a nem létező magánéletemet, szerencsétlen nem létező pasim nem hinném, hogy megélni a másnapot …
- Ebben lehet valami. - bólogatott helyeslően George és Ron is. - De ezzel nem mondtál semmit.
- Egyébként arra gondoltam, hogy elmehetnénk bulizni, csak mi. - szólt közbe Mio, akit egy hálás tekintettel jutalmaztam, amiért kimentett.
- Én benne vagyok. - mosolygott George – De most valahogy jobban érdekel a húgom magánélete. - váltott vissza az eredeti témához.
- Én is, szerintem tök jó lesz. - feleli Harry is, ezzel próbálva nem felhozni a témát. George firtatta volna tovább a dolgot, ha nem halljuk meg Teddy hangját a lépcsőről.
- Mami. - szólt sírós hangon, amire én azonnal felpattantam és felrohanva hozzá kaptam fel.
- Mi a baj kicsikém? - kérdezem halk, nyugtató hangon, miközben könnyeit törölgetem arcáról.
- Mami, ugye nem mész el? - sírta.
- Soha nem hagylak el kicsikém, ezt nagyon jól tudod. Mindig veled leszek. Csak ne sírj fiacskám! - erre ő szorosan átölelte nyakam, míg én a hátát simogattam, hogy megnyugodjon. - Miből gondolod fiam, hogy elmennék? - nyomok egy puszit hajába és lesétálok a többiekhez, hogy leülhessek.
- Mert … azt álmodtam, hogy egy sötét ruhás bácsi elvisz. - szipogta.
- Engem nem visz el senki. Csak egy rossz álom volt kincsem. Ne sírj! - kezdtem el ringatni magammal együtt, közben pedig egy számomra is valahogy ismeretlen de mégis ismerős dallamot dúdoltam. Lassan végül sikerült megnyugodnia. Észre sem vettem, de valahogy közben Harry mellénk került és kicsiny karjait simogatta. Fiam szipogása elhalkult és már szuszogásba fordult, ezzel jelezve, hogy elaludt. Ezek után nem volt szívem elengedni, így csak öleltem magamhoz. Mindenki minket nézett, de valahogy nem érdekelt.
- Ginny, sok kutató szerint a gyerekek előre megérzik a bajt. - mondja halkan Harry és erre ránézek.
- Én is hallottam már erről. - mondja aggódva Mio.
- Ugyan már, nem lesz baj. Ez csak egy rossz álom volt, ha meg nem, akkor meg tudom magam védeni. - feleltem nyugodtan.
- Azt mondta, hogy egy sötét férfi visz el. - pillant rám jelentőségteljesen Harry és sejtem, hogy ezzel mire akar célozni, hogy Voldemort el akar raboltatni, de ez hatalmas baromság, hisz „neki dolgozom”.
- Nem lesz baj. - mondtam, majd pár percig mindenki csöndben maradt, míg végül elkezdtük tervezni a közös bulit, egy már jól ismert mugli szórakozó helyen a közelben. Az idő egyre csak telt, míg négy körül Teddy felébredt és sokkal nyugodtabbnak tűnt, de még mindig láttam szemében a félelmet, ezen a félelmen pedig csak két dolog segíthet, a közeli mugli játszótér vagy a fagyi. Mivel már a láza úgy tűnik lement, ezért végül felajánlom, hogy menjünk el a játszótérre. Mio nem akar elengedni egyedül, ezért végül addig-addig nyaggat, míg mindenki jön. Harry magára terít egy csuklyás pulcsit, hogy ne lássák meg az utcán és elindulunk. Teddy boldogan lépked Harry és az én kezemet fogva. Ahogy elérünk a játszótérre Teddy vidáman futkározik, és játszik többi gyerekkel, meg persze kiköveteli magának, hogy hintázzunk vele mi is. A bátyáim örökké nagyra nőtt gyerekek maradnak és ahogy elnéztem Harry is. Na jó, én beszélek, aki csak ritka szép alkalmakkor képes felnőtt módjára viselkedni, csak akkor, ha megkövetelik tőlem, egyébként igen, én is egy nagyra nőtt gyerek vagyok, de nem baj, mert így érzem jól magam. Sőt szerény meglátásom szerint mindenkiben benn van a gyerek, aki egyszer volt, csak van aki ezt rejtegeti a világ elől. Mindegy is, nem ez a lényeg, csak az, hogy kis fiam végre teljesen megnyugodott és boldogan szaladgál, de mivel még nem gyógyult meg teljesen, így alig egy órát maradunk a játszótéren, majd elindulunk haza fele, úgy, ahogy jöttünk, Teddy Harry és köztem ugrál boldogan. Én arcomon is egy boldog mosoly virít, egész addig, amíg szinte az orrunk elé nem hopponál egy fekete köpenyes alak, maszkján látjuk, hogy Voldemort csatlósa. Harry is és én is hamar reagálva állunk Teddy elé és emeljük fel pálcáinkat. Erre az idegen felnevet, hangja olyan ismerős, de hirtelen nem tudom hová tenni.
- Na nézzenek oda a kis véráruló Weasley, hogy megnőtt. - nevet és hirtelen meggyullad fejemben az a bizonyos villanykörte.
- Te semmit nem változtál Malfoy. Ugyanolyan arrogáns és pöffeszkedő alak vagy mint mindig. - mondtam behízelgő hangon.
- Ezt most bóknak vettem. - nevet fel újra.
- Ha ennyire együgyű vagy, akkor csak nyugodtan. - mosolygok gúnyosan. - Gondolom nem bájcsevejre jöttél, szóval mit keresel itt?
- Baj lenne, ha meg akarnám látogatni a régi iskolatársaim?
- Nem. Elöntene az öröm, hogy a halálodon vagy.
- Milyen kedves vagy. Mindegy is, igazából tényleg beszélni jöttem.
- Te jó ég! Megbolondultál vagy csak a memóriád hagy ki?
- Képzeld egyik sem. Csupán hallottam egyet s mást a rossz útra tévedt Griffendélesről.
- De jó.
- Szóval beszélhetünk?
- Miért most nem azt csináljuk?
- Négyszemközt drágaságom. - erre a gúnyos jelzőre kicsit felmegy bennem a pumpa vagy a bumba? Mindegy a lényeg, hogy ezzel sikerült feldühítenie, így előre lépek egyik karját lefogom, amiben a pálcát fogja és az álla alá nyomom az enyém.
- Ha még egyszer így hívsz kivágom a nyelved és megetetem veled.
- Nocsak, a mindig segítőkész véráruló Weasley lány ilyen gonosszá vált volna? Ez érdekes. - nevet, és hirtelen egy rántást érzek …