9. Fejezet – Like a family, Misunderstanding

Szió!
Nem locsogok, csak annyit, hogy az előző fejezet véleményei alapján rájöttem, hogy nem igazán szeretitek a családi baráti vagy akármilyen összeborulásokat … sajnálom, de ez is olyan lett, próbálok majd másképp, izgalmasabb fejezetek írni, inkább az izgalmakra ráfeküdni.
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán fölvilágolhat - de amit félreértettünk (vagy kényelemből félremagyaráztunk), azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni.
Jókai Anna 

Reggel kipihenten ébredtem fel. Még kicsit élvezni akartam a pihenés perceit, amikor tudatosult bennem, hogy alattam egy edzett férfitest van, és a hátamnál is egy erős kar tartott. Melegség és nyugalom árasztotta el a testem, úgy éreztem magam, mint akinek semmi problémája, aki egy nyugodt rejtekben van egyedül, ennek a karnak a tulajdonosával. Aztán a szemeim kipattantak, amikor leesett, hogy tegnap is Harry-vel és Teddy-vel aludtam. Lássuk be, Teddy nem lehet az a kar, így csak Harry marad. Ahogy szemeim kinyílnak a  napfény zavarja a szemem, de hamar hozzászokom és megpillantom a mellettem, szintén Harry mellkasához bújva nyugodtan szuszogó fiam. Lassan emelem fej a fejem, remélve, hogy Harry még alszik, de sajnos nem így volt, ugyanis gyönyörű zöld szemeivel találom szembe magam. És elvesztem bennük. Erős akartam lenni, aki képes úgy nézni rá, mint egy egyszerű srácra, aki a bátyám barátja, de hiába áltatom magam, ez nem így van és soha nem lesz így. Veszek egy mély levegőt és elfordítom szemeiről a tekintetem.
- Jó reggelt.
- Neked is. Hogy aludtál? - kérdezi kicsit még rekedt hangon, ami elárulja, hogy nem rég ébredt fel. Azonban karja még mindig hátamon pihen.
- Köszönöm jól. És te? Bocs, hogy így … öhm elterpeszkedtem. - szabadkozom halkan, de mégsem moccanok.
- Rég aludtam ilyen jól. És nem zavart, sőt elég kényelmes így. - mosolyodik el.
- Sokat aludtunk. Hány óra van? - próbálok valahogy feltámaszkodni, hogy lássam, de aztán feladom.
- Fél tíz múlt.
- Mennyi? - lepődök meg, de ő csak bólogat. - Akkor nem ártana felkelni. - sóhajtok és nyomok egy puszit fiam arcára, hanyatt fordulok Harry mellé és kinyújtózom. Aztán visszafordulok felé és megint találkozik a tekintetünk. - Jössz vagy maradsz?
- Megyek, ha valahogy le tudjuk rólam szedni a kis tücsköt, hogy nem ébred fel. - mosolyog le alvó fiúnkra.
- Hát próba cseresznye nem igaz? - görbülnek fel ajkaim.
- Ahogy mondod. - látom, hogy nem sok hiányzik hozzá, hogy elnevesse magát, ezért próbálok valahogy hozzáférni Teddy-hez, de sehogy sem tudnám úgy felemelni, hogy ne ébresszem fel, ezért felsóhajtok, aztán letérdelek Harry lába mellé, az egyiket átvetem a másik oldalára és Teddy fölé hajolok, óvatosan alányúlok próbálom minél kevésbé elmozdítani, szinte centiméterről centiméterre emelem fel és rakom át az ágy másik felébe. Nehéz volt, de csak összehoztam.
- Ne mond, hogy nem vagyok király. - nézek le Harry-re, aki velem együtt mosolyog. Felkeltem róla és megvárom, amíg ő is kikel az ágyból, majd együtt megyünk le az étkező felé. Közben beszélgettünk.
- Mik a terveid mára? - kérdezi, amikor már a lépcsőnél vagyunk.
- Semmi. Távol tartani magam Tőlük, kitalálni hogyan győzzem meg őt és persze a fiúnkkal lenni. - vázoltam fel terveimet, ami nagyjából a nagy semmiből állt. - Miért neked mi a mai program?
- Hát játszom a fiúnkkal, meg persze eszem, így is éhen pusztulok. - panaszkodik, mire én felnevetek.
- Hogy te milyen haspók vagy! - közben nevetve leérek a nappaliba.
- Naa, most miért? Nézz rám, szükségem van kajára. - áll meg előttem, megfeszítve izmait. Én meg nevetve bokszolok a hasába, amire fogadni mernék, hogy nekem jobban fájt, mint neki, basszus, hogy lehet ilyen kemény hasizma?
- Szívem, nem mondták még, hogy túlságosan el vagy szállva magadtól? Ha tovább ajnározod magad, a végén még azt hiszem, hogy Spanyolországban buzi lettél. - próbálok komoly fejet vágni.
- Én meleg? - nevet.
- Azt mondják a legjobb pasik homokosak.
- Háh! Elárultad magad! - mutogat rám, mint egy kétéves.
- Ohh, hogy mennél a … ! - mondom picit dühösen, de igazából nem érzem magamban a dühöt.
- Ti meg mit csináltok? - kérdezi Mio, kijőve az étkezőből.
- Beszélgetünk. - felel Harry, de mindketten csak mosolygunk, Mio pedig furcsa szemeket mereszt ránk, amit nem tudok hova tenni. Végül feladom, hogy kitaláljam mi van, csak bemegyünk az étkezőbe, ahonnan a konyha is nyílik. Kivételesen mind a négyen lenn vannak, ez egy reggelinél ritka alkalom. Az eddigi halk beszélgetés elhal, amikor belépünk.
- Jó reggelt! - köszönök a többieknek, de senki nem válaszol.
- Reggelt. - szól Harry is, majd megy a hűtőhöz valamilyen kaját keresni. És kibányász sonkát, sajtot, töklevet és egy joghurtot. Az én joghurtom, az utolsó itthon és én azt terveztem megenni.
- Az az enyém! - próbálom elszedni tőle, de a fránya fogói reflexei miatt sikerült elfordulnia, mielőtt elértem volna.
- Már nem! - nevet.
- Ne csináld már, légy szí add ide. Veled ellentétben én nem vagyok kajás, szóval az a reggelim. - meresztek könyörgő szemeket, de ő csak vigyorog. - Á, te élvezed ezt mi? - fonom kezeim össze magam előtt.
- Oh, de még mennyire! - ajkai csak tovább villogtatják szép fogsorát, én pedig megint a joghurtom felé kapok, de elfordul.
- Akkor is megszerzem! - ölelem át hátulról és kikapom a kezéből, amikor felém fordul gúnyolódva kiöltöm rá a nyelvem. - Mondtam!
- Ezért még számolunk! - villan meg szeme, de mosolya nem lankad.
- Alig várom. Egyébként van puding a hűtőben, ha már ilyesmit akarsz enni.
- Köszi, de nem kell. - ül le az asztalhoz, akárcsak én. És csak most veszem észre, hogy a többiek megnémulva bámulnak minket.
- Elmondanátok mi ez a nagy csönd? - nézek bátyáimra értetlenkedve.
- Ti most megint együtt vagytok? - nyögi ki végül Ron.
- Hogy mi? - nézek Harry-re, aki hasonló értetlenséggel néz engem. - Nem.
- Mond csak, mióta lettél ilyen későn kelő? - néz rám George.
- Egyszer kicsit tovább aludtam, miért bajod van vele?
- De nem vagytok együtt? - kérdezget tovább.
- Nem, már mondtuk. - felel helyettem Harry.
- De te megfektetted a húgom?! - kérdezi már ingerülten.
- Mi?! - esik le mindkettőnk álla.
- Jajj ne csináljátok már. Kicsit se feltűnő ám. Hirtelen olyan jóban lettetek. És ez az öltözék, komolyan, mint a hülye romantikus filmekben … - akad ki idősebbik bátyám. Végignézek magamon, Hary pólója van rajtam, ami nagyjából combközépig ér, eltakarja az alatta lévő rövidnadrágot és Harry-n meg csak egy nadrág van. Erre felnevetek, ahogy aztán Harry is.
- Úristen, ti most komolyan azt hittétek, hogy együtt voltunk? - próbálom kimondani a nevetéstől fuldokolva.
- Milyen jó véleménnyel vannak rólunk hallod. - röhögi „párom”.
- Mind arra utal... - kezdi Ron.
- Jajj ne már Roncika, ha komolyan lefeküdtünk volna egymással, rátok való tekintettel száz, hogy nem kötnénk az orrotokra. - magyarázom.
- Azért lássuk be, ebben van valami. - szólal meg Mio most először.
- Jó, de az nem a te pólód Harry? - mutat a rajtam lévő pólóra, de Harry-re néz.
- De igen. És? Gin kiszolgálta magát, hogy ne kelljen vizes felsőben aludni, mivel Teddy eléggé elemében volt az este. - magyarázza.
- Ha jól emlékszem nem csak Teddy volt aktív. Te is részt vettél a fürdő eláztatásában.
- Mit csináltatok? - nevet Hermione.
- Vizicsatát vívtak, amiben a végén én lettem a közös célpont. - csóváltam a fejem. Miután sikerült kimagyaráznunk és Teddy is felébredt kimentünk játszani vele, csak 1 körül mentem vissza a konyhába Hermioneval ebédet készíteni. Boldogan traccsoltunk, amíg Mio el nem ment a fiúkhoz és Amelia be nem robogott hozzánk.
- Te undorító ribanc! - sipítozik, és nekem jön, elkezd fojtogatni, lefagyva nézek rá, de ahogy szorongatta a nyakam, egyre nehezebben kaptam levegőt, szemeim elé jöttek a fekete foltok, elfogok ájulni, meg fog fojtani kavarog a fejemben.