19.Fejezet – Again, what a surprise!

Sziasztok!
Azt hiszem ez az egy órás késés nem olyan sok, de azért bocsánatot kérek, hoztam, ahogy csak tudtam …

Ez már azért kicsit izgalmasabb rész, mint az előzőek, remélem tetszeni fog.
Ajánlom hozzá Hurts – Silver Lining c. számot.
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

Az emberek azt hiszik, hogy a szerelem valami szép dolog, pedig a sátán csapdája. De én érted még a sátánnal is megküzdök.
Ezel – Bosszú mindhalálig c. sorozat

(Ginny)
Amikor kezdtem magamhoz térni, az első, amit megéreztem, az a fejembe nyilalló fájdalom, aztán ahogy szemeim lassan kinyíltak, rácsokat láttam magam körül, a levegő dohos volt és hideg. A fejem kóválygott, hányingerem volt, de nem is foglalkoztam az ilyesmikkel, csak feltápászkodtam és a rácshoz mentem, elkezdtem rángatni,mint egy őrült, de tudhattam volna, hogy mind hiába. A külső folyosón nem volt senki, olyan csend volt, hogy még a saját lélegzetem és szívverésem is olyan hangosnak hatott, mintha egy hangos időzítő pittyegne, de nem, ez csak én voltam, az én testem. Minden annyira nyugodt volt, hogy csak leültem a földre és néztem a rácsokat, a gondolataimba mélyedve. Baromira nem értem, miért cseszem el az idilli életem, miért nem vagyok képes a fenekemen maradni és teljes békében és szeretetben élni? Folyamatosan agyament dolgokon törtem a fejemet, de az első normális és komoly gondolat, az volt, hogy vajon kijutok-e innen valaha, hogy láthatom-e csak még egyszer Teddy-t, vagy elmondhatom-e még egyetlen egyszer Harry-nek, hogy szeretem? Hirtelen jöttem rá, hogy már nem lenne olyan könnyű, csak úgy mindent a hátam mögött hagyni és meghalni, nem úgy, mint az elmúlt évben, amikor Harry nem volt velem, de most, most már nem olyan egyszerű. Semmi sem az. Egy valamit viszont biztosan tudok, az utolsó lélegzetemig harcolni fogok. Harcolni fogok Harry-ért, Teddy-ért, a családomért, Mioért, Dracoért, a Rendért és Fredért. Igen, Fredért, az elvesztett bátyámért. Egyszer csak halk léptek zaja törte meg a csöndet, azonnal a rácsokhoz szaladtam és megpillantottam Dracot.
- Ne aggódj, kiviszünk innen. - mondta halkan, hogy még véletlenül se hallja meg senki.
- Mégis hogyan? - kérdeztem, erősen koncentrálva, hogy nyugodt maradjak.
- Megoldjuk Harry-vel. - suttogta halkan.
- Nem. Voldmeort is erre számít, hogy kihoz, és hogy van egy tégla köztük. Tudni fogja, hogy te voltál és mind ketten bajba kerültök! Ezt nem szabad! Inkább hagyjatok itt, meg leszek! - mondtam határozottan.
- Megoldjuk valahogy. Nem hagyunk itt téged.
- De igen, most az lenne a leghelyénvalóbb! - ellenkeztem.
- Kit érdekel, hogy mi a leghelyesebb?
- Engem!
- Megoldjuk Ginny. - mondta még, aztán már el is ment, én pedig nem szólhattam utána, nem buktathattam le. Gondolataim villámként cikáztak hasogató fejemben, a hányingerem pedig egyre csak fokozódott. De innen semmire nem voltam képes, semmit nem tudtam tenni, hogy meg akadályozzam őket. Csak tehetetlenül huppantam vissza a nyirkos és kemény földre...

(Harry szemszöge)
Reggel, mikor felébredtem Ginny nem volt már mellettem. Nyugodtan mentem ki a konyhába, de ott csak Medat találtam és egy üzenetet Ginny-től, hogy elment a főhadiszállásra, sejtettem, hogy nem a Black kúriába, hanem Voldemorthoz … Nem mondom, hogy örültem neki, de elfogadtam. Készítettem egy kávét, és Andromedaval beszélgettünk, míg Teddy fel nem ébredt, onnantól kezdve már csak vele foglalkoztunk. Aztán, amikor Gin még ebédre sem ért haza, és már jócskán délután volt, nagyon kezdtem aggódni, elmentem a Black kúriába, hátha megtudok valamit, de nem jutottam előbbre, az aggodalom jegesen mardosta a szívemet. Csupán több, apró-cseprő hír érkezett be halálfaló aktivitásról, de ezeket simán elintézték a többi Rend tagok, azonban Ginről nem tudtam meg semmit, egyre jobban aggódtam, főleg akkor, amikor már jócskán esteledni kezdett és egy csuklyás alak lépett be a főhadiszállásra, és tudtam, rögtön tudtam, hogy Draco az. Azonnal hozzá siettem.
- Történt valami Ginnel? - kérdeztem halkan, és képtelen voltam elfojtani az aggodalmam.
- Voldemort elfogatta és bezáratta. Voltam nála, úgy tűnik jól van, de nem tudom mik Voldemort tervei vele. De már nem bízik benne, sejti, hogy a te oldaladon áll. - mondta halkan. És ezzel valóra váltva a legrosszabb rémálmom, hogy Ginny miattam került veszélyben.
- Hogy érted, hogy úgy tűnik jól van? - kérdeztem aggodalmasan.
- Leütötték, a feje véres, de ennyi, a gondolatai a helyén vannak. Egyébként azt üzeni, hogy ne szabadítsuk ki, mert akkor kiderül, hogy végig a jó oldalon állt … szerintem ezzel nem kéne foglalkoznunk, de te tudod. - nézett rám.
- Még szép, hogy nem hagyjuk őt ott! - mondtam határozottan. - Minél hamarabb ki kell őt onnan hoznunk! Valamit azonnal ki kell találni. - kezdtem el gondolkodni.
- Ahogy mondod. Szerintem akkor már rajta ütést kéne szervezni, az kevésbé feltűnő, ha közben szöktetjük meg Ginny-t. Senki nem fog rá figyelni.
- Igazad van. - helyeseltem. - Hol van pontosan Voldemort búvóhelye?
- Nem tudom így elmondani, de a Godric's Hollow melletti erdőben egy régi kúriában van. De oda tudlak titeket vezetni.
- Az remek lesz. Ismersz gyengébben védett vagy titkos bejáratot?
- Titkos bejáratot nem igazán, de a csatornán keresztül észrevétlenül be lehet jutni a kúriába, ha az jó.
- Tökéletes. És milyen a kúria elrendezése, hol vannak halálfalók, Voldemort és Gin?
- Ahogy bemegyünk a csatornán, egy hosszú, általában kihalt folyosó van, Ginny a pincében, egy cellába zárva, Voldemort pedig a kúria második emeletének balszárnyában szokott lenni, vagy a jobb szárnyon lévő tárgyaló teremben. A halálfalók viszont általában Voldemort folyosóján vannak, esetleg az alatta lévő szinten, de ott mindig kevesebben. A pincében maximum egy őr ha van, de az sem igen, mivel a rácsok védettek a varázslattól. A kulcsok az egyik tégla mögé vannak rejtve.
- Értem. - mondtam és az agyam elkezdett pörögni, hogy hogyan is csináljuk. - Akkor te beviszel minket a csatornán keresztül?
- Igen, mindenképpen segíteni akarok! - mondta határozottan, kicsit hangosabban, így a kúriában lévő pár Rend tag fel is figyelt rá, de én nem is foglalkoztam velük.
- És tudod, hogy melyik tégla mögött vannak a kulcsok?
- Igen.
- Akkor bevezetsz minket és te szabadítod ki Ginny-t, aztán ide hozod, vagy a Mungoba, rendben?
- Igen.
- Szerzek neked egy aurortól DNS-t és iszol előtte Százfűlé-főzetet, hogy te ne keveredj gyanúba.
- Muszáj?
- Így még ha le is buksz nem tudják, hogy te voltál. De te dönthetsz … - hagytam függőben a mondatot.
- Jó, legyen. - sóhajtott fel.
- Oké, akkor ezt megoldom. Ha kiérünk a csatornából, hogyan jutunk fel Voldemorhoz?
- Ahogy kijutunk, a folyosón az első ajtó mögött lesz egy lépcső, ami felfelé vezet. Két emelettel feljebb a folyosó azon sarkán lesz a tárgyaló, az átellenesen pedig Voldemort magán lakosztálya.
- Este támadunk, akkor nem számítanak rá.
- Én is így gondoltam. De még ma este, nem? - kérdezte, mire én csak bólintottam.
- Azonnal elkezdek intézkedni, te pedig addig kreálj magadnak egy alibit. - mondtam.
- Rendben. Este 10-kor találkozunk Godric's Hollow emberek lakta határánál.
- Ott találkozunk. - mondtam határozottan, aztán Draco elment, elintézni a dolgait és én is neki láttam. Először is az összes Rend tagnak küldtem patrónust, egy későbbi megbeszélésről, aztán bementem az Aurorparancsnokságra. Mostanában már jártam itt, így senki sem lepődött meg különösebben a jelenlétemtől. Elkezdtem beszélgetni az aurorparancsnokkal, az irodájában, aztán elkábítottam, de mindössze pár percre, hogy szerezzek tőle pár hajszálat, aztán megvártam, míg magához tér és még beszélgettem vele kicsit, hogy ne legyen annyira feltűnő. Majd gyorsan hazamentem, hogy jóét puszit adjak Teddy feje búbjára, és mentem vissza a főhadiszállásra. Már jócskán gyülekeztek és én beszámoltam a terveimről. Persze kihagytam a műveletből Ginny-t. Nem kellett még nagyobb aggodalmat kelteni. Felvázoltam a terveimet, hogy hogyan fogunk támadni.
Már kész terveim voltak minden eshetőségre, volt időm kigondolni, nagyon aggódtam Ginny-ért. De uralkodtam magamon. Most erre volt szükség, hogy tiszta fejjel gondolkodjak. Így jó páran jöttek velem Godric's Hollowba, ahova magammal vittem a főzetet is. Draco már várt ránk, fején csukja volt, én pedig felé nyújtottam a főzetet, ő pedig egy szó nélkül itta meg, majd kis híján majdnem ki is hányta … nem csodálom, a főzet íze hagy maga után néhány követelni valót … aztán bevezetett minket egy hosszasan kacskaringó csatornába, senki sem szólt egy szót sem. Mindenki próbált lélekben felkészülni az összecsapásra …