Sziasztok!
Nagy
örömmel jelentem be, hogy sikerült időben hoznom a
fejezetet és most baromi büszke vagyok magamra :D
Az eleje még mindig kissé jelentéktelen, továbbra is erősen Harry-Ginny rész az eleje, aztán a vége már nem, vagyis ott már nem a kapcsolatuk a lényeg, amolyan bevezetés, a történet főszálához :D
Ajánlom hozzá Shontelle - Perfect nightmare c. számot. Tudom, hogy annyira nem illik hozzá, de nem találtam mást ...
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo
Az eleje még mindig kissé jelentéktelen, továbbra is erősen Harry-Ginny rész az eleje, aztán a vége már nem, vagyis ott már nem a kapcsolatuk a lényeg, amolyan bevezetés, a történet főszálához :D
Ajánlom hozzá Shontelle - Perfect nightmare c. számot. Tudom, hogy annyira nem illik hozzá, de nem találtam mást ...
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo
Eljön
a pillanat, amikor az egész már nem játék,
és akkor vagy teszel egy lépést előre, vagy
hanyatt-homlok elmenekülsz. Elfuthatnék, de az az
igazság, hogy tetszik a csatamező.
Grace klinika c. film
Grace klinika c. film
A
munkás hétköznapok csak teltek és teltek,
Harry-vel jóformán csak esténként
találkozunk, mivel ő délelőtt van Teddy-vel általában, mi meg délután. Teddykémmel
persze több időt töltök, de azért a tanulás
is elég necces, nagyon sokat kell güriznünk. Közben
viszont Harry keres lakást, én is próbálok
neki segíteni, de nem mindig jön össze. Harry
szerdán viszont boldogan állított be és elújságolta, hogy talált egy egész jó
lakást, így már eléggé vártam
a hétvégét, hogy együtt megnézzük.
A suliban már az első hét is szörnyen nehéznek
bizonyult, de valahogy csak elsőre, utána már kezdtem
belerázódni a dologba, bár így is
előfordult, hogy miután fiam elaludt, folytatnom kellett a tanulást, de meg lett végül is az eredménye,
mivel az első két hét igen jól ment, és
végre elérkezett a várva várt hétvége
is, amikor elmegyünk megnézni a kiszemelt lakást.
Reggel mocorgásra ébredtem fel, de még jól
esett kicsit csukva tartani a szemem.
- Nyugodj meg fiam! - szólt halkan Harry. - A mami még alszik.
- Jajj nyem tudtam. - mondta halkan fiacskám és le is nyugodott.
- Semmi baj picúr, már fenn vagyok. - nyitottam ki szemeimet mosolyogva.
- Mamiii! - nyomott egy cuppanós puszit az arcomra. - Nem akartalak felébreszteni. - nézett rám nagy szemekkel.
- Semmi baj Kicsim, nem te ébresztettél fel. - öleltem át.
- Akkor jó mami. - mosolygott. - Megyünk, megyünk? - mászott le az ágyról Teddy és már rohant is le reggelizni,míg mi csak nevettünk.
- Jó reggelt Édesem. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Neked is Szerelmem. - csókoltam meg lágyan, de a lágy csók elkezdett picit követelőzőbb lenni, amikor George benyitott, kelletlenül néztem rá. - Mit akarsz bátyó? - sóhajtottam.
- Csak szólni, hogy kész a reggeli. - vigyorgott.
- Remek, erre magamtól is rájöttem volna. Főleg hogy nagyon ritkán reggelizünk együtt.
- Kivételes alkalom? - kérdezte nevetve, de már ment is le, én pedig felsóhajtottam.
- Azt hiszem kezdem érteni, amit a többiekről mondtál.
- Nem értem mire gondolsz. - mondta ártatlanul, de persze csak hülyült.
- Jajj, hát tudod, a rossz Potter bácsiról, aki csúnya utakra viszi a szegény kislányt. - nevettem.
- Hát ezt a szörnyű feltételezést! Szerintem helyesebb lenne, ha a gonosz kislány csábítaná rossz útra a szegény Potter fiút. - nevetett, mire én vállába bokszoltam.
- Na de kikérem magamnak! - mondtam durcásan, Harry épp visszaszólt volna, ha George nem kiabál föl.
- Ha nem jöttök le két percen belül felmegyek.
- Megyünk már! - kiáltottunk le egyszerre Harry-vel, amin jót mosolyogtunk és tényleg lementünk. Csak George hülyült rajtunk, de szerencsére Teddy-re való tekintettel nem mondott semmi durvát. Jó kedvűen reggeliztünk, igaz, hogy Ron és apa még nem voltak lenn, de mindegy, őket nem kellett lerángatni … Teddy teljesen be volt sózva, és ezt a többiek is látták.
- Teddyke, mi ez a nagy intenzitás? - kérdezte nevetve George.
- Megyünk. Megyünk megnézni a lakást! - nevetett, mi összenéztünk Harry-vel, a többiek meg ránk néztek tele kérdésekkel, mivel úgy döntöttünk, csak akkor szólunk nekik, amikor már biztos.
- Milyen lakásról van szó? - kérdezte anyukám, amikor lejött apám is.
- Milyen lakásról beszéltek? - nézett körbe és végül a többiekhez hasonlóan rajtunk akadt meg a tekintete.
- Öhm … Gin-nel úgy döntöttünk, hogy elköltözünk. - mondta Harry kicsit bizonytalanul.
- Természetesen hétvégente itt lennénk, és ti is jöhetnétek hozzánk, bármikor. Csak … szeretnénk közelebb lenni a belvároshoz. És egyébként is, itt most túl nagy a nyüzsgés, szeretnék egy kis nyugalmat a tanuláshoz. - magyarázkodtam.
- És még csak meg se kérdeztetek? - lepődött meg apu.
- Harry akart róla szólni, de én nem akartam, hogy addig őrlődjetek, amíg nem találunk lakást. De apa, már felnőttem, és a saját utamat kell járnom. Az, hogy elköltözöm, attól még mindig is a kislányotok leszek, aki minden egyes hétvégén a nyakatokon fog lógni. - mosolyogtam rájuk.
- Nagyon jól tudjátok, hogy mennyire örülünk a kapcsolatotoknak, de nem gondoljátok, hogy ez még korai? - nézett ránk komolyan apa.
- Mr. Weasley, tudom, hogy egyáltalán nem bíznák rám a lányukat, főleg nem azután, hogy elhagytam, de tudniuk kell, hogy nagyon szeretem őt, és ha attól félnek, hogy … öhm ártanék neki, akkor tudniuk kell, hogy nem kettesben költözünk el, hanem Teddy-vel és Meda-val együtt. - válaszolt Harry komolyan, én pedig összekulcsoltam ujjainkat az asztal alatt és rámosolyogtam.
- Hát legyen, ti tudjátok. - sóhajtott fel beleegyezően édesapám, akinek ezért a nyakába ugrottam és hálásan megköszöntem a megértését. Ezután már nyugalomban telt a reggeli, bár bátyáim gyanúsan méregettek minket, anyu és Mio pedig boldogan pillantgattak felénk. Reggeli után, összekészültünk, és együtt elmentünk megnézni a kiszemelt lakást. Ahogy beléptünk az ajtón egy kisebb előszoba fogadott minket, ami elég szolid volt, világos fa bútorok voltak benne, és persze fogas valamint tükör, sőt még egy vajszínű süppedős szőnyeg is. Minden annyira hatalmas volt és modern, egyszerűen csodálatos. A nappali hatalmas volt, világos padlóburkolattal, fehér szőnyeggel, szürkés-barnás falakkal, fehér kanapéval, ahol főleg a fehér és a zöld, elegáns volt és világos. Teddy szobája sárgás árnyalatú falakkal tarkított szoba volt, kék ággyal és kék szegélyű polcokkal és fa szekrénnyel. Nagyon tetszett neki a jövendőbeli szobája, sőt most sem akart már eljönni onnan. Andromeda szobája egyszerű volt, barna és fehér uralkodott benne, de szerintem teljesen illett a személyiségéhez. A vendégszoba egy barna szoba volt, ami tényleg jól nézett ki. De mégis legjobban a mi szobánk tetszett, amiből egy saját fürdő is nyílt. A szoba vörös-barna árnyalatú volt, elég romantikusnak nézett ki. A fürdőnk pedig eléggé hümm nem is tudom, milyen volt, fekete-vörös árnyalattal, egy hatalmas káddal, sőt egy zuhany is volt benne. A konyhában is a sötét barna szín jelent meg, fa bútorokkal, és pulttal együtt. Az érkező falai szürkék voltak, néhány képpel tarkítva, 8 fekete székkel és sötét üvegasztallal. Minden csodálatos volt, de túl drága, és ezt Harry-nek is szóvá tettem, mire csak azt mondta, amit mindig, hogy ne aggódjak a pénz miatt. Így Harry megvette, nem, nem kibérelte, hanem megvette, mintha csak a zsebpénzéről lenne szó … még délután el is kezdtünk átköltözködni és ez vagy egy hétig tartott, mire a többségi cucc odakerült. Igaz nagyrészt Meda és Harry költözködött, mondva, hogy én hadd tanuljak, ezért hálás is voltam nekik. Hétvégén Voldemort behívott egy megbeszélésre, így szombaton, korán reggel nehezen kászálódtam ki Harry mellől, de azért csak sikerült felébrednem, és teljes nyugalommal mentem a főhadiszállásra, de meglepő beszélgetés véletlen fültanúja lettem.
- Mester, szerintem nem kéne bízni a Weasley lányban. - mondta az egyik halálfaló, akit nem ismertem fel a hangjáról.
- Szerintem bizonyította már, hogy hűséges hozzánk. - mondta nyugodtan Draco.
- Nem tudom, már én sem vagyok benne biztos, hogy annyira nem érdekelné Potter, mint ahogy mondja. Mostanában kevésszer látom itt. - szólt hűvös elgondolkodó hangon Voldemort.
- Mert az Aurorképzőn tanul. - válaszolta Draco.
- Akkor sem bízom benne, és nem kockáztathatok, jobb, minél előbb elrendezni az elvarratlan szálakat. - mondta hűvösen, és ettől a hátamon hűvös érzés futott végig, és egy gondolat, ami beékelte magát a gondolataimba, ami „Menekülj! Gyorsan!”volt. Halkan léptem hátra, de ekkor nyílt ki az ajtó.
- Üdvözöllek Ginny. - köszönt Voldi.
- Voldemort. - mondtam illedelmesebb hangon, mint ahogy általában szoktam.
- Lemennél a pincébe, és szólnál Monstronak, hogy várom? - kérdezte, de gondoltam, hogy nem ellenkezhetek, így csak helyeslően válaszoltam és lementem a pincébe. Valami furcsa érzés kerített hatalmába, mintha egyenesen csapdába sétálnék. De nem is foglalkoztam ezzel a buta érzéssel, biztos csak a paranoia beszélt belőlem, minden egyes zajra összerezzentem, a pálca a kezemben volt, hogy felkészüljek az esetleges bajra. De ez nem segített rajtam, azt tettem, amit ő akart, engedelmeskedtem, pedig tudom, hogy meg akar ölni, de én mégis lejöttem ide, pedig menekülhettem volna. Miért játszom mindig a tűzzel? Miért nem tudok tanulni a fájdalomból? Miért kockáztatok, amikor most már mindenem meg van, amiről csak álmodtam? Ott van Harry, Teddyke, az Aurorképző, egy boldog jövő lehetősége … És mégis kockáztatom az életem. Nem értem magam, hogy miért teszem. De ez már mind késő gondolat. Akármerre néztem halálfalókat láttam, akik rám szegezték a pálcájukat, aztán a következő, és egyben utolsó dolog, a fejembe hasító fájdalom és a tudat, hogy valaki leütött...
- Nyugodj meg fiam! - szólt halkan Harry. - A mami még alszik.
- Jajj nyem tudtam. - mondta halkan fiacskám és le is nyugodott.
- Semmi baj picúr, már fenn vagyok. - nyitottam ki szemeimet mosolyogva.
- Mamiii! - nyomott egy cuppanós puszit az arcomra. - Nem akartalak felébreszteni. - nézett rám nagy szemekkel.
- Semmi baj Kicsim, nem te ébresztettél fel. - öleltem át.
- Akkor jó mami. - mosolygott. - Megyünk, megyünk? - mászott le az ágyról Teddy és már rohant is le reggelizni,míg mi csak nevettünk.
- Jó reggelt Édesem. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Neked is Szerelmem. - csókoltam meg lágyan, de a lágy csók elkezdett picit követelőzőbb lenni, amikor George benyitott, kelletlenül néztem rá. - Mit akarsz bátyó? - sóhajtottam.
- Csak szólni, hogy kész a reggeli. - vigyorgott.
- Remek, erre magamtól is rájöttem volna. Főleg hogy nagyon ritkán reggelizünk együtt.
- Kivételes alkalom? - kérdezte nevetve, de már ment is le, én pedig felsóhajtottam.
- Azt hiszem kezdem érteni, amit a többiekről mondtál.
- Nem értem mire gondolsz. - mondta ártatlanul, de persze csak hülyült.
- Jajj, hát tudod, a rossz Potter bácsiról, aki csúnya utakra viszi a szegény kislányt. - nevettem.
- Hát ezt a szörnyű feltételezést! Szerintem helyesebb lenne, ha a gonosz kislány csábítaná rossz útra a szegény Potter fiút. - nevetett, mire én vállába bokszoltam.
- Na de kikérem magamnak! - mondtam durcásan, Harry épp visszaszólt volna, ha George nem kiabál föl.
- Ha nem jöttök le két percen belül felmegyek.
- Megyünk már! - kiáltottunk le egyszerre Harry-vel, amin jót mosolyogtunk és tényleg lementünk. Csak George hülyült rajtunk, de szerencsére Teddy-re való tekintettel nem mondott semmi durvát. Jó kedvűen reggeliztünk, igaz, hogy Ron és apa még nem voltak lenn, de mindegy, őket nem kellett lerángatni … Teddy teljesen be volt sózva, és ezt a többiek is látták.
- Teddyke, mi ez a nagy intenzitás? - kérdezte nevetve George.
- Megyünk. Megyünk megnézni a lakást! - nevetett, mi összenéztünk Harry-vel, a többiek meg ránk néztek tele kérdésekkel, mivel úgy döntöttünk, csak akkor szólunk nekik, amikor már biztos.
- Milyen lakásról van szó? - kérdezte anyukám, amikor lejött apám is.
- Milyen lakásról beszéltek? - nézett körbe és végül a többiekhez hasonlóan rajtunk akadt meg a tekintete.
- Öhm … Gin-nel úgy döntöttünk, hogy elköltözünk. - mondta Harry kicsit bizonytalanul.
- Természetesen hétvégente itt lennénk, és ti is jöhetnétek hozzánk, bármikor. Csak … szeretnénk közelebb lenni a belvároshoz. És egyébként is, itt most túl nagy a nyüzsgés, szeretnék egy kis nyugalmat a tanuláshoz. - magyarázkodtam.
- És még csak meg se kérdeztetek? - lepődött meg apu.
- Harry akart róla szólni, de én nem akartam, hogy addig őrlődjetek, amíg nem találunk lakást. De apa, már felnőttem, és a saját utamat kell járnom. Az, hogy elköltözöm, attól még mindig is a kislányotok leszek, aki minden egyes hétvégén a nyakatokon fog lógni. - mosolyogtam rájuk.
- Nagyon jól tudjátok, hogy mennyire örülünk a kapcsolatotoknak, de nem gondoljátok, hogy ez még korai? - nézett ránk komolyan apa.
- Mr. Weasley, tudom, hogy egyáltalán nem bíznák rám a lányukat, főleg nem azután, hogy elhagytam, de tudniuk kell, hogy nagyon szeretem őt, és ha attól félnek, hogy … öhm ártanék neki, akkor tudniuk kell, hogy nem kettesben költözünk el, hanem Teddy-vel és Meda-val együtt. - válaszolt Harry komolyan, én pedig összekulcsoltam ujjainkat az asztal alatt és rámosolyogtam.
- Hát legyen, ti tudjátok. - sóhajtott fel beleegyezően édesapám, akinek ezért a nyakába ugrottam és hálásan megköszöntem a megértését. Ezután már nyugalomban telt a reggeli, bár bátyáim gyanúsan méregettek minket, anyu és Mio pedig boldogan pillantgattak felénk. Reggeli után, összekészültünk, és együtt elmentünk megnézni a kiszemelt lakást. Ahogy beléptünk az ajtón egy kisebb előszoba fogadott minket, ami elég szolid volt, világos fa bútorok voltak benne, és persze fogas valamint tükör, sőt még egy vajszínű süppedős szőnyeg is. Minden annyira hatalmas volt és modern, egyszerűen csodálatos. A nappali hatalmas volt, világos padlóburkolattal, fehér szőnyeggel, szürkés-barnás falakkal, fehér kanapéval, ahol főleg a fehér és a zöld, elegáns volt és világos. Teddy szobája sárgás árnyalatú falakkal tarkított szoba volt, kék ággyal és kék szegélyű polcokkal és fa szekrénnyel. Nagyon tetszett neki a jövendőbeli szobája, sőt most sem akart már eljönni onnan. Andromeda szobája egyszerű volt, barna és fehér uralkodott benne, de szerintem teljesen illett a személyiségéhez. A vendégszoba egy barna szoba volt, ami tényleg jól nézett ki. De mégis legjobban a mi szobánk tetszett, amiből egy saját fürdő is nyílt. A szoba vörös-barna árnyalatú volt, elég romantikusnak nézett ki. A fürdőnk pedig eléggé hümm nem is tudom, milyen volt, fekete-vörös árnyalattal, egy hatalmas káddal, sőt egy zuhany is volt benne. A konyhában is a sötét barna szín jelent meg, fa bútorokkal, és pulttal együtt. Az érkező falai szürkék voltak, néhány képpel tarkítva, 8 fekete székkel és sötét üvegasztallal. Minden csodálatos volt, de túl drága, és ezt Harry-nek is szóvá tettem, mire csak azt mondta, amit mindig, hogy ne aggódjak a pénz miatt. Így Harry megvette, nem, nem kibérelte, hanem megvette, mintha csak a zsebpénzéről lenne szó … még délután el is kezdtünk átköltözködni és ez vagy egy hétig tartott, mire a többségi cucc odakerült. Igaz nagyrészt Meda és Harry költözködött, mondva, hogy én hadd tanuljak, ezért hálás is voltam nekik. Hétvégén Voldemort behívott egy megbeszélésre, így szombaton, korán reggel nehezen kászálódtam ki Harry mellől, de azért csak sikerült felébrednem, és teljes nyugalommal mentem a főhadiszállásra, de meglepő beszélgetés véletlen fültanúja lettem.
- Mester, szerintem nem kéne bízni a Weasley lányban. - mondta az egyik halálfaló, akit nem ismertem fel a hangjáról.
- Szerintem bizonyította már, hogy hűséges hozzánk. - mondta nyugodtan Draco.
- Nem tudom, már én sem vagyok benne biztos, hogy annyira nem érdekelné Potter, mint ahogy mondja. Mostanában kevésszer látom itt. - szólt hűvös elgondolkodó hangon Voldemort.
- Mert az Aurorképzőn tanul. - válaszolta Draco.
- Akkor sem bízom benne, és nem kockáztathatok, jobb, minél előbb elrendezni az elvarratlan szálakat. - mondta hűvösen, és ettől a hátamon hűvös érzés futott végig, és egy gondolat, ami beékelte magát a gondolataimba, ami „Menekülj! Gyorsan!”volt. Halkan léptem hátra, de ekkor nyílt ki az ajtó.
- Üdvözöllek Ginny. - köszönt Voldi.
- Voldemort. - mondtam illedelmesebb hangon, mint ahogy általában szoktam.
- Lemennél a pincébe, és szólnál Monstronak, hogy várom? - kérdezte, de gondoltam, hogy nem ellenkezhetek, így csak helyeslően válaszoltam és lementem a pincébe. Valami furcsa érzés kerített hatalmába, mintha egyenesen csapdába sétálnék. De nem is foglalkoztam ezzel a buta érzéssel, biztos csak a paranoia beszélt belőlem, minden egyes zajra összerezzentem, a pálca a kezemben volt, hogy felkészüljek az esetleges bajra. De ez nem segített rajtam, azt tettem, amit ő akart, engedelmeskedtem, pedig tudom, hogy meg akar ölni, de én mégis lejöttem ide, pedig menekülhettem volna. Miért játszom mindig a tűzzel? Miért nem tudok tanulni a fájdalomból? Miért kockáztatok, amikor most már mindenem meg van, amiről csak álmodtam? Ott van Harry, Teddyke, az Aurorképző, egy boldog jövő lehetősége … És mégis kockáztatom az életem. Nem értem magam, hogy miért teszem. De ez már mind késő gondolat. Akármerre néztem halálfalókat láttam, akik rám szegezték a pálcájukat, aztán a következő, és egyben utolsó dolog, a fejembe hasító fájdalom és a tudat, hogy valaki leütött...
Előszoba:
Nappali:
Teddy szobája:
Meda szobája:
Vendégszoba:
Harry-ék szobája:
Harry-ék fürdője:
Konyha:
Étkező:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése