14.Fejezet – The irrefrangible sworn

Sziasztok!
Jöttem láttam győztem és ezt a hetet is túl éltem xD
A fejezethez csak annyit, hogy az idézet nem teljesen passzol az egész fejezethez, de részenként igen.
Hallgassátok meg hozz Lil Wayne & Bruno Mars közösszámát a Mirror-t!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo

 

A férfiak buggyantabbak, mint a kéthetes ráksaláta egy szép júliusi napon.
Laurell Kaye Hamilton: Leláncolt Nárcisszusz 

  

Teljesen lefagytam, az agyam felmondta a szolgálatot, leblokkoltam. Pár másodpercig tarthatott, ami a harctéren akár az életemet is jelenthette volna, míg eljutott a tudatomig, hogy Draco csókol és ahogy ezt sikerült megemésztenem el is húzódtam tőle.
- Kérlek mond, hogy ez nem jelentett semmit! Csak hirtelen felindulásból tetted ugye? - néztem rá szinte könyörögve. Tudtam mit jelent szeretni és emiatt szenvedni. Ezt pedig senkinek sem kívánnám. Nem akarom, hogy szenvedjen, főleg nem miattam, mert én tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nekem mindig Harry lesz az egyetlen, akit igazán szerethetek, talán idővel meg tudnám szeretni Dracot is úgy, de akkor is Harry lesz az első. Száját mát éppen szólásra nyitotta, amikor meghallottam Harry dühös hangját nem messze tőlünk.
- Hogy merészelted csak így letámadni Ginny-t?
- Nicsak, a kis Kiválasztott. - mondta gúnyosan Draco és villámló szemekkel nézett Harry-re.
- A kérdésemre válaszolj Malfoy!
- Ginny nincs hozzád láncolva! Sőt még csak együtt sem vagytok, úgyhogy nincs okom neked magyarázkodni! - vágott vissza Draco és felpattant, hogy Harry elé sétáljon. A két fiú közt szinte izzott a düh.
- Fiúk, fejezzétek ezt be! - szóltam rájuk, de egyikük sem vett tudomást rólam.
- Szóval úgy gondolod, hogy csak úgy szó nélkül hagyom, hogy lesmároltad Ginny-t?
- Jobban tennéd Potter! - húzta elő a pálcáját Draco és kiöltötte Harry-re, akinek jó reflexeinek és gyorsaságának köszönhetően már az ő kezében is ott virított a pálcája.
- Mert akkor mi lesz? Csak nem megátkozol? - gúnyolódott tovább Harry, tudomást sem véve arról, hogy közben elkezdtem nekik rimánkodni, hogy rakják el azokat a rohadt pálcákat.
- Oh, az nem lenne elég, inkább a Mungóba küldelek pár napra, azt sokkal jobban élvezném. - húzta ajkait gonosz mosolyra és nálam pontosan ekkor telt be az a bizonyos pohár. Dühösen szaladtam be kettejük közé és tenyereimet a mellkasukra nyomtam, hogy ezzel is távol tartsam őket egymástól.
- ELÉG LEGYEN! ÉN IS ITT VAGYOK! HARRY, TÉNYLEG NINCSEN SEMMI JOGOD, SZÁMON KÉRNI BÁRMIT ÉS EL TUDOM INTÉZNI A DOLGAIMAT SAJÁT MAGAM IS! DRACO, AZT HITTEM ELÉG VILÁGOS, HOGY NEM SZERETLEK, ÚGYHOGY HA LEHET, még egyszer NE CSÓKOLJ MEG! - kiabáltam rájuk, aztán kicsit fújtattam még dühömben, míg a két srác kissé megilletődve pislogott rám.
- Lenyugodtál? - kérdezte Harry halkan, nyugodt hangon.
- Nem teljesen, szóval ne húzzatok fel még jobban. - feleltem.
- Mit keresel itt Potter? - kérdezte Draco hideg hangon, elhúzódva a köztük feszülő kezemtől.
- Ginny azt akarja, hogy bevegyelek a Rendbe. Nem mondom, hogy repesek az örömtől.
- Hogy bevegyél?! Te vagy a vazető? - lepődött meg Draco.
- Eltaláltad. - mosolygott rá a sokak által ismert nagyképű mosollyal, mire én felsóhajtva hátráltam pár lépést, hogy ne álljak a beszélgetés közepén, mint egy szikla, de még se legyek messze, ha egymásnak esnek.
- Ezt Ginny elfelejtette megosztani velem.
- Nem mintha kérdezted volna tőle …
- Rémálmomban sem gondoltam volna, hogy te vagy a Főnix Rendjének a vezetője.
- Pedig szerintem nem túl meglepő, de mindegy. Még így is akarsz csatlakozni?
- Hogy az énközpontú apámtól az egoista Potterhez kerüljek, elég meggondolandó dolog. De jelenleg bármit megtennék, hogy ne úgy ugassak, ahogy apám akarja, szóval igen. - rántotta meg vállait a szőke hajó srác és én kissé meglepődtem, hogy mennyire őszintén válaszolt.
- Értem, szóval az apádat jobban gyűlölöd, mint engem? Ez kedves. - nézett rá kutató szemekkel Harry.
- Nyugi, apám és Voldemort után te következel a sorban, szóval ne hord fenn az orrod. - vágott vissza gúnyosan.
- Ha ennyire őszinte vagy, akkor én is. Voldemort, Amelia, Greyback után te vagy az általam legutáltabb személy. - mosolygott rá vissza gúnyosan. Baró, legalább abban egyetértenek, hogy gyűlölik egymást.
- És mégis bevennél a Rendbe? - lepődött meg Draco.
- Ginny megkért rá, azonban nem bízom benned és számomra elengedhetetlen, hogy bízzak a tagokban, szóval van egy feltételem.
- És mi lenne az?
- Tedd le a Megszeghetetlen Esküt, hogy nem árulod el a Rendet és a Rend tagjait! - mondta határozottan a Főnix Rendjének vezetője, amin én teljesen meglepődtem, azt hittem ad neki valamilyen tesztet, egy küldetést, hogy bebizonyítsa, hogy számíthatunk rá, de nem erre …
- Harry, ezt nem kérheted tőle! Nem kérheted, hogy az életét adja a Rendért! - szóltam Harry-re ingerülten.
- Bármelyik tag az életét adná a többiekért és a rendért, ha hozzánk akar tartozni, akkor ő is megteszi ezt, ha nem, akkor mehet Merlin hírével! - állt ki határozottan elképzelése mellett, már épp szólásra nyitottam a számat, amikor Draco félbeszakított.
- Rendben van, leteszem az Esküt! - válaszolta határozottan.
- Hogy mi?! Jól meggondoltad ezt? - néztem rá meglepetten.
- Igen, átgondoltam. - nyújtotta Harry felé jobb kezét, aki elé lépett és szintén jobb kezével megfogta a másikét. Egymás szemébe néztek, nem tudom, ők megértették-e egymás tekintetét, de én igen. Draco határozott volt, tudta, hogy jól cselekszik és még reménykedett egy boldogabb jövőben, míg Harry szemei meglepettségről, aggodalomról és talán egy kis elismerésről árulkodtak. - Ginny, segítenél? - pillantott rám Draco.
- Jól meggondoltad? - kérdeztem, hogy teljesen biztos legyek a dolgom.
- Igen, biztos vagyok benne. - felelte határozottan, ezért én megidéztem a megfogott kezek körüli mágikus „láncot”.
- Esküszöl, hogy nem árulod el a Főnix Rendjét és a tagjait? - kérdezte határozott egyenletes hangon Harry.
- Esküszöm, hogy ha az életemen múlik, akkor sem árulom el a Főnix Rendjét és tagjait. - válaszolt diplomatikusan Draco, mire a „lánc” beléjük ivódott és megjelent egy-egy, különböző jel a csuklóiknál, Harryé azonnal el is tűnt, míg Draco csak figyelmen kívül hagyva az új jelét nézett ránk. - Szóval mit kéne tennem?
- Eleinte segítened kell Ginny-nek kémkedni, de ha mást szeretnél … -hagyta függőben a mondatot Harry. Kicsit meglepődtem, hogy választási lehetőséget adott neki, oké, mindenkinek szokott adni, de Draco más, vagy legalábbis ezt hittem.
- Nekem tökéletesen megfelel a kémkedés. - válaszolta a halálfaló.
- Remek. Általában minden héten tartunk megbeszélést, legalább kétszer. Nem kötelező ezeken részt venned, nem várom el tőled, minden esetre, egy valamit tudnod kell. A Főnix Rendjének a főhadiszállása a Grimmauld tér 12-ben található.
- Értettem. - felelte kissé kelletlen.
- De lenne még egy kérésem. Ha eljössz a megbeszélésekre, szeretném, ha csuklyában tennéd ezt, a tagok valószínűleg nem bíznának benned, amiért lássuk be, nem hibáztathatjuk őket … De megértem, ha nem teljesíted ezt a kérésem.
- Ez most parancs akart lenni? - húzta fel egyik szemöldökét az érintett.
- Én nem Voldemort vagyok, hogy parancsokat adjak! Csupán elmondom, hogy mit kellene tenned, ha parancsot adnék, akkor is lenne esélyed visszautasítani azt. - sóhajtott fel fáradtan Harry.
- Ennek így nincs sok értelme, ugye tudod.
- Jobb, mintha elvenném a többiek szabad akaratát. - vonta meg vállait.
- Akkor ha nincs más, én mennék is. - szólt búcsúzólag Draco.
- Ha bármiben segítségre lenne szükséged, tudod, hogy hol találsz minket. - szólalt meg Harry, mielőtt Draco még dehopponálhatott volna, hangjában felelősség és némi törődés is kihangzott.
- Köszönöm. - pillantott ránk.
- Szia Draco. Vigyázz magadra! Jó éjt! - köszöntem el tőle.
- Szia! Neked is. - jelent meg ajkain egy lágy mosoly, majd megfordult a sarkán és már el is tűnt.
- Nem gondoltam volna, hogy megkéred, hogy tegye le az esküt! - néztem kicsit ingerülten Harry-re.
- Meg kell bíznom benne, hogy teljesen tagja legyen a rendnek, hogyha úgy alakulna, tudjam, hogy számíthatunk rá is.
- Jó, rendben, megértem, de nem számítottam rá. - sóhajtottam.
- Menjünk haza jó? Fáradt vagyok. - sóhajtott Harry és elkezdte dörzsölgetni a homlokát. Egyáltalán nem látszott rajta a fáradtság, de tudom, hogy jó formán az egész napot a rendes ügyek intézésével töltötte, már korán reggeltől kezdve és akkor még én is ide rángattam.
- Rendben, menjünk. - küldtem felé egy mosolyt és egyszerre hopponáltunk, lassan sétáltunk a ház felé, majd fel a lépcsőkön. Ahogy a Teddy szobájának ajtajához értünk, bepillantottunk és láttuk, ahogy nyugodtan alszik, ezért úgy döntöttünk, hagyjuk aludni.
- Szép álmokat, Gin. - szólt kedvesen Harry, miután megtettük azt a két lépést a szobám ajtajáig, majd egy puszit nyomott a homlokomra, ami annyira édes volt tőle. Nem volt benne követelőzés, vágy vagy szenvedély, csak egy egyszerű és kedves gesztus.
- Álmodj szépeket! - köszöntem el tőle én is, és néztem, ahogy lépked tovább a szobája felé. - Harry, köszönöm, amit Dracoért tettél. - szóltam utána.
- Nem miatta tettem. - pillantott vissza rám.
- Tudom, de azért köszönöm. - mondtam kedvesen, majd bementem a szobámba, elintéztem még pár dolgot, majd mint egy troll dőltem be az ágyamba. Kicsit furcsa volt, annyi idő után újra egyedül aludni, de most valahogy élveztem a magányom, addig a pár percig, amíg szemeim le nem csukódtak.