Szió!
Háát, igazából nincs is hozzáfűzni valóm. Aki szereti, az hallgassa meg hozzá a Hooliganstől a Küzdj az álmodért című számot.
Jó hétvégét! Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo
Háát, igazából nincs is hozzáfűzni valóm. Aki szereti, az hallgassa meg hozzá a Hooliganstől a Küzdj az álmodért című számot.
Jó hétvégét! Jó olvasást!
Puszi: LilyV
xoxoxoxoxoxoxoxo
A
barátság lényege nem az, hogy a szívnek
nem szabad remegnie, hanem az, hogy másoknak nem szabad tudni
erről a remegésről.
/Ismeretlen/
/Ismeretlen/
(Ginny
szemszöge)
Ahogy visszaértem a házhoz csak és kizárólag kisfiammal foglalkoztam. De egész nap azon gondolkodtam, vajon jó ötlet-e ezzel „tesztelni” Dracot. Muszáj megtudnom, mennyire bízhatom benne. Segítenem kell neki, de csak úgy tudok, ha tudom, hogy megbízhatom-e benne. Szóval meg fogom tenni, végül is Harry-nek mindegy, ahogy nekem is, rossz esetben is csak a saját életemmel játszom, nem az övével. Szóval meg fogom próbálni. Ahogy Teddykével játszottunk, a többiek is csatlakoztak hozzánk egy idő után, de Harry olyan furcsán viselkedett, még csak meg sem próbált kettesben maradni velem, pedig most még alkalmat is adtam rá, de nem jött utánam, nem mintha azt akartam volna, hogy kövessen, csak egyszerűen furcsa volt. Este minden a megszokottak szerint ment, Harry megfürdette Teddy-t, addig én is lezuhanyoztam és amikor átmentem kisfiam szobájába, már mindketten ágyban voltak, Harry egy nagy mesekönyvet tartott és teljes átéléssel mesélt Teddy-nek, aki már ha százszor nem, akkor egyszer sem hallotta ezt a mesét, de még mindig akkora érdeklődéssel nézi a mozgó képeket a könyvben, mintha soha nem hallotta volna. Kisfiam szinte észre sem vette, hogy bementem a szobába, míg Harry rám nézett, de folytatta a mesélést. Lefeküdtem melléjük, és egy puszit nyomtam Teddykém fejére, aki arcrepesztő mosolyra húzta pici szájacskáját, majd visszafordult a könyv felé. Kényelembe helyeztem magam, és hamar, talán még fiam előtt el is aludtam. Éjjel, a melegben valami hűvös szellőre ébredtem fel, de ahogy kinyitottam szemeim, kék színű derengés töltötte be a szobát és Harry arcát, aki az ablak felé fordulva nézte a fényforrást. Én is az ablak felé fordultam, ahol egy patrónus sólyom madár ült. „Gyere a parkba, beszélnünk kell.” - hallatszott Draco dühödt hangja. Kellett pár pillanat, amire felfogtam a mondat jelentését. Harry pillantottam, akinek homlokán aggodalmas ráncok jelentek meg.
- Mennem kell, sietek. - mondtam halkan, hogy ne ébresszem fel a kicsit.
- Ginny! - szólt utánam, amikor már épp az ajtónál voltam.
- Tudom, hogy mi a véleményed Dracoról, de most nincs hangulatom, hogy kioktass vagy hogy veszekedj velem. - szóltam vissza egy picit indulatosan.
- Csak légy óvatos. - mondta lágy hangon, amivel teljesen meglepett, egy pillanatig lefagyva néztem rá.
- Köszönöm. - suttogtam halkan és mivel viszonylag elfogadható ruhában aludtam -értsd ujjatlan és rövidnadrágban – így csak szaladtam ki a védőfal alól, majd hopponáltam a parkba, Draco már dühösen járkált fel-alá.
- Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem halkan.
- A kedves apám húzott fel. - járkált tovább. - Jött a szokásos sötét varázsló családi szabályokkal és annyira felhúzott. Most a felrobbanás szélén állok.
- Csak engedd el a füled mellett, amiket mond! Ne is foglalkozz vele! - mondtam nyugodt hangon, és leültem a fűbe.
- Hogy hagyjam figyelmen kívül? Mindig ezzel jön, hogy végre el kéne döntenem, hogy mit kezdek magammal! És hogy meg kéne nősülnöm. De még csak 18 vagyok! És nem akarok senkit sem elvenni, de ő a hülye eszével képtelen ezt felfogni! - kiabált, míg én csak nyugodtan néztem rá, míg folytatja apja nem épp kedves jellemzését. Fújtatva kiabált és trappolt, amire pedig a mondandója végére ért már kicsit lenyugodott és bűnbánóan tekintett rám. - Bocs, hogy így idehívtalak, és kiabáltam meg minden, de egyszerűen nem bírtam otthon az egocentrikus apámmal.
- Semmi gond. - mosolyogtam rá. - Mindig is szerettem az esti sétákat, bár nem úgy, hogy felriasztanak az álmomból. - nevettem.
- Tényleg sajnálom. - vágott ártatlan képet.
- Mondom, hogy nincs gond, már úgyis felébredtem. Van még valami? Történt még valami, ami bánt?
- Nem, azt hiszem nincs más. - ült le mellém.
- Akkor jó. Szerintem az a legjobb, ha nem is hallgatod meg, hogy mit mond, néha én is azt szoktam a bátyáimmal. - nevettem.
- Majd megpróbálom én is. - mosolygott.
- Sok szerencsét hozzá. - mondtam szemeibe nézve. Aztán pár percig csöndben ültünk.
- Maradunk még? - kérdezte egyszer csak.
- Én ráérek. Most már álmos sem vagyok, szóval felőlem maradhatunk. - mondtam, mire ő bólintott és újra beállt köztünk a csend.
- Esetleg van valami, amiről szeretnél beszélni?
- Nem, nincs. - mondtam, aztán tovább gondolkodtam. - Vagy mégis. Van itt valami, amit még nem mondtam el neked. - hajtottam le a fejem.
- Mi lenne az? - kérdezte érdeklődve.
- Voldemort úgy gondolja, hogy Harry visszatért. És … igaza van, pár napja itt van, de én egyszerűen nem bírtam szólni neki, vagy bárkinek. - mondtam szégyenkezve.
- Szóval még mindig szereted Pottert. - mondta, de én nem válaszoltam. - És mit fogsz most tenni? Szólsz a Nagy Úrnak? - felpillantottam rá.
- Még … nem tudom.
- Értem. Nézd, én megértelek, oké? - emelte fel a fejem, hogy ránézzek.
- Rendben. Lehetne egy kérésem?
- Persze, mond csak.
- Egyenlőre ne szólj te se.
- Nem állt szándékomban, ez a te döntések, és akárhogy is döntesz én melletted állok. - mosolygott kedvesen.
- Köszönöm. - öleltem át. - Azt hiszem most már megyek, majd holnap találkozunk és ígérem, hogy próbálok gyorsan lépni a harrys ügyben.
- Csak vigyázz magadra, nehogy bárki megtudja, hogy itt van.
- Vigyázni fogok. De most már hazamegyek. Jó éjt Draco. - köszöntem el.
- Jó éjt Ginny. - mondta, mielőtt hopponáltam volna. Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy vajon jó ötlet volt elmondani neki, hogy tudom, hogy itt van. Amikor felértem a szobába, Harry fenn volt, meg sem lepődtem.
- Minden rendben ment? - kérdezte halkan, amire én egy bólintással válaszoltam. - Mit akart mondani? - kérdezte.
- Csak az apja miatt volt dühös, ki akarta beszélni magából. És elmondtam neki, hogy itt vagy. - az utolsó mondatomra szemei kissé kitágultak.
- Biztos, hogy ez jó ötlet volt?
- Remélem igen. - sóhajtottam és visszafeküdtem melléjük, aztán beszélgettünk tovább halkan, a halálfalókról, Voldemortról, Dracoról, a Rendről és a Roxfort jelenlegi helyzetéről is. Egészen hajnalig dumáltunk, annyira jól esett, csak úgy beszélni és nem gondolni arra, ami köztünk van. Ezzel az néha jelentéktelen beszélgetéssel telt el egy hét, soha nem akart megcsókolni vagy csak kihasználni a helyzetet, míg Dracoval is minden nap találkoztam. Draco tényleg nem szólt senkinek sem, így pontosan egy héttel később felvetettem az ötletemet Harry-nek, aki nem igen értett egyet velem, de azt mondta, bizonyos feltételekkel beleegyezik, épp ezért egyik este megbeszéltem egy találkozót Dracoval, a parkunkban. Pontosan érkezett, ami nála nem volt megszokott, míg Harry majd csak később csatlakozik hozzánk, ha úgy alakul a dolog.
- Miről van szó? - kérdezte nyugodt hangon, leülve a fűbe, míg én állva maradtam.
- Egyszer azt mondtad, hogy megbántad, hogy halálfaló lettél. Mennyire gondoltad komolyan? - kérdeztem mélyen a szemébe nézve.
- Teljesen. - válaszolta komolyan. - De miért kérdezed?
- Mi van, ha azt mondom, hogy még van választásod? Akkor halálfaló maradnál?
- Ginny, ha lenne választásom, akkor soha, érted soha nem lennék halálfaló! De … félek. Félek lépni ez ellen, ráadásul már nincs is lehetőségem másik utat választani.
- De van. - mondtam, és leguggoltam vele szembe, tekintetét rám kapta és hatalmas szemekkel nézett rám. - Tudod, nekem nem állt szándékomban elárulni Harry-t. Soha nem akartam csatlakozni a halálfalókhoz, én végig a Rend mellett álltam. - magyarázkodtam.
- Hogy mi?
- Igen, én Rend tag vagyok, de a Rend nem tud arról, hogy kémkedem.
- Értem, de ez rajtam nem segít Ginny, engem soha nem vennének be a Rendbe. - hajtotta le a fejét.
- Ha megígéred, hogy nem árulod el a Rendet, akkor el tudom intézni, hogy bevegyenek.
- Tessék? - nézett rám meglepetten, de szemében a remény csillant meg.
- Igen Draco, csatlakozhatsz hozzánk, én majd segítek neked, mindenben, ígérem. - mosolyogtam rá kedvesen. - Nos, hogy döntesz? - kérdeztem, és hagytam neki egy kis időt gondolkodni, de ő már a következő pillanatban rávágta a választ.
- Igen, szeretnék tag lenni. - mosolygott, és magához rántott, én pedig mosolyogva öleltem át. - Köszönöm! Köszönöm! - nevetett, amikor kicsit elhúzódtam tőle. Majd olyat tett, ami teljesen váratlanul ért. Megcsókolt.
Ahogy visszaértem a házhoz csak és kizárólag kisfiammal foglalkoztam. De egész nap azon gondolkodtam, vajon jó ötlet-e ezzel „tesztelni” Dracot. Muszáj megtudnom, mennyire bízhatom benne. Segítenem kell neki, de csak úgy tudok, ha tudom, hogy megbízhatom-e benne. Szóval meg fogom tenni, végül is Harry-nek mindegy, ahogy nekem is, rossz esetben is csak a saját életemmel játszom, nem az övével. Szóval meg fogom próbálni. Ahogy Teddykével játszottunk, a többiek is csatlakoztak hozzánk egy idő után, de Harry olyan furcsán viselkedett, még csak meg sem próbált kettesben maradni velem, pedig most még alkalmat is adtam rá, de nem jött utánam, nem mintha azt akartam volna, hogy kövessen, csak egyszerűen furcsa volt. Este minden a megszokottak szerint ment, Harry megfürdette Teddy-t, addig én is lezuhanyoztam és amikor átmentem kisfiam szobájába, már mindketten ágyban voltak, Harry egy nagy mesekönyvet tartott és teljes átéléssel mesélt Teddy-nek, aki már ha százszor nem, akkor egyszer sem hallotta ezt a mesét, de még mindig akkora érdeklődéssel nézi a mozgó képeket a könyvben, mintha soha nem hallotta volna. Kisfiam szinte észre sem vette, hogy bementem a szobába, míg Harry rám nézett, de folytatta a mesélést. Lefeküdtem melléjük, és egy puszit nyomtam Teddykém fejére, aki arcrepesztő mosolyra húzta pici szájacskáját, majd visszafordult a könyv felé. Kényelembe helyeztem magam, és hamar, talán még fiam előtt el is aludtam. Éjjel, a melegben valami hűvös szellőre ébredtem fel, de ahogy kinyitottam szemeim, kék színű derengés töltötte be a szobát és Harry arcát, aki az ablak felé fordulva nézte a fényforrást. Én is az ablak felé fordultam, ahol egy patrónus sólyom madár ült. „Gyere a parkba, beszélnünk kell.” - hallatszott Draco dühödt hangja. Kellett pár pillanat, amire felfogtam a mondat jelentését. Harry pillantottam, akinek homlokán aggodalmas ráncok jelentek meg.
- Mennem kell, sietek. - mondtam halkan, hogy ne ébresszem fel a kicsit.
- Ginny! - szólt utánam, amikor már épp az ajtónál voltam.
- Tudom, hogy mi a véleményed Dracoról, de most nincs hangulatom, hogy kioktass vagy hogy veszekedj velem. - szóltam vissza egy picit indulatosan.
- Csak légy óvatos. - mondta lágy hangon, amivel teljesen meglepett, egy pillanatig lefagyva néztem rá.
- Köszönöm. - suttogtam halkan és mivel viszonylag elfogadható ruhában aludtam -értsd ujjatlan és rövidnadrágban – így csak szaladtam ki a védőfal alól, majd hopponáltam a parkba, Draco már dühösen járkált fel-alá.
- Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem halkan.
- A kedves apám húzott fel. - járkált tovább. - Jött a szokásos sötét varázsló családi szabályokkal és annyira felhúzott. Most a felrobbanás szélén állok.
- Csak engedd el a füled mellett, amiket mond! Ne is foglalkozz vele! - mondtam nyugodt hangon, és leültem a fűbe.
- Hogy hagyjam figyelmen kívül? Mindig ezzel jön, hogy végre el kéne döntenem, hogy mit kezdek magammal! És hogy meg kéne nősülnöm. De még csak 18 vagyok! És nem akarok senkit sem elvenni, de ő a hülye eszével képtelen ezt felfogni! - kiabált, míg én csak nyugodtan néztem rá, míg folytatja apja nem épp kedves jellemzését. Fújtatva kiabált és trappolt, amire pedig a mondandója végére ért már kicsit lenyugodott és bűnbánóan tekintett rám. - Bocs, hogy így idehívtalak, és kiabáltam meg minden, de egyszerűen nem bírtam otthon az egocentrikus apámmal.
- Semmi gond. - mosolyogtam rá. - Mindig is szerettem az esti sétákat, bár nem úgy, hogy felriasztanak az álmomból. - nevettem.
- Tényleg sajnálom. - vágott ártatlan képet.
- Mondom, hogy nincs gond, már úgyis felébredtem. Van még valami? Történt még valami, ami bánt?
- Nem, azt hiszem nincs más. - ült le mellém.
- Akkor jó. Szerintem az a legjobb, ha nem is hallgatod meg, hogy mit mond, néha én is azt szoktam a bátyáimmal. - nevettem.
- Majd megpróbálom én is. - mosolygott.
- Sok szerencsét hozzá. - mondtam szemeibe nézve. Aztán pár percig csöndben ültünk.
- Maradunk még? - kérdezte egyszer csak.
- Én ráérek. Most már álmos sem vagyok, szóval felőlem maradhatunk. - mondtam, mire ő bólintott és újra beállt köztünk a csend.
- Esetleg van valami, amiről szeretnél beszélni?
- Nem, nincs. - mondtam, aztán tovább gondolkodtam. - Vagy mégis. Van itt valami, amit még nem mondtam el neked. - hajtottam le a fejem.
- Mi lenne az? - kérdezte érdeklődve.
- Voldemort úgy gondolja, hogy Harry visszatért. És … igaza van, pár napja itt van, de én egyszerűen nem bírtam szólni neki, vagy bárkinek. - mondtam szégyenkezve.
- Szóval még mindig szereted Pottert. - mondta, de én nem válaszoltam. - És mit fogsz most tenni? Szólsz a Nagy Úrnak? - felpillantottam rá.
- Még … nem tudom.
- Értem. Nézd, én megértelek, oké? - emelte fel a fejem, hogy ránézzek.
- Rendben. Lehetne egy kérésem?
- Persze, mond csak.
- Egyenlőre ne szólj te se.
- Nem állt szándékomban, ez a te döntések, és akárhogy is döntesz én melletted állok. - mosolygott kedvesen.
- Köszönöm. - öleltem át. - Azt hiszem most már megyek, majd holnap találkozunk és ígérem, hogy próbálok gyorsan lépni a harrys ügyben.
- Csak vigyázz magadra, nehogy bárki megtudja, hogy itt van.
- Vigyázni fogok. De most már hazamegyek. Jó éjt Draco. - köszöntem el.
- Jó éjt Ginny. - mondta, mielőtt hopponáltam volna. Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy vajon jó ötlet volt elmondani neki, hogy tudom, hogy itt van. Amikor felértem a szobába, Harry fenn volt, meg sem lepődtem.
- Minden rendben ment? - kérdezte halkan, amire én egy bólintással válaszoltam. - Mit akart mondani? - kérdezte.
- Csak az apja miatt volt dühös, ki akarta beszélni magából. És elmondtam neki, hogy itt vagy. - az utolsó mondatomra szemei kissé kitágultak.
- Biztos, hogy ez jó ötlet volt?
- Remélem igen. - sóhajtottam és visszafeküdtem melléjük, aztán beszélgettünk tovább halkan, a halálfalókról, Voldemortról, Dracoról, a Rendről és a Roxfort jelenlegi helyzetéről is. Egészen hajnalig dumáltunk, annyira jól esett, csak úgy beszélni és nem gondolni arra, ami köztünk van. Ezzel az néha jelentéktelen beszélgetéssel telt el egy hét, soha nem akart megcsókolni vagy csak kihasználni a helyzetet, míg Dracoval is minden nap találkoztam. Draco tényleg nem szólt senkinek sem, így pontosan egy héttel később felvetettem az ötletemet Harry-nek, aki nem igen értett egyet velem, de azt mondta, bizonyos feltételekkel beleegyezik, épp ezért egyik este megbeszéltem egy találkozót Dracoval, a parkunkban. Pontosan érkezett, ami nála nem volt megszokott, míg Harry majd csak később csatlakozik hozzánk, ha úgy alakul a dolog.
- Miről van szó? - kérdezte nyugodt hangon, leülve a fűbe, míg én állva maradtam.
- Egyszer azt mondtad, hogy megbántad, hogy halálfaló lettél. Mennyire gondoltad komolyan? - kérdeztem mélyen a szemébe nézve.
- Teljesen. - válaszolta komolyan. - De miért kérdezed?
- Mi van, ha azt mondom, hogy még van választásod? Akkor halálfaló maradnál?
- Ginny, ha lenne választásom, akkor soha, érted soha nem lennék halálfaló! De … félek. Félek lépni ez ellen, ráadásul már nincs is lehetőségem másik utat választani.
- De van. - mondtam, és leguggoltam vele szembe, tekintetét rám kapta és hatalmas szemekkel nézett rám. - Tudod, nekem nem állt szándékomban elárulni Harry-t. Soha nem akartam csatlakozni a halálfalókhoz, én végig a Rend mellett álltam. - magyarázkodtam.
- Hogy mi?
- Igen, én Rend tag vagyok, de a Rend nem tud arról, hogy kémkedem.
- Értem, de ez rajtam nem segít Ginny, engem soha nem vennének be a Rendbe. - hajtotta le a fejét.
- Ha megígéred, hogy nem árulod el a Rendet, akkor el tudom intézni, hogy bevegyenek.
- Tessék? - nézett rám meglepetten, de szemében a remény csillant meg.
- Igen Draco, csatlakozhatsz hozzánk, én majd segítek neked, mindenben, ígérem. - mosolyogtam rá kedvesen. - Nos, hogy döntesz? - kérdeztem, és hagytam neki egy kis időt gondolkodni, de ő már a következő pillanatban rávágta a választ.
- Igen, szeretnék tag lenni. - mosolygott, és magához rántott, én pedig mosolyogva öleltem át. - Köszönöm! Köszönöm! - nevetett, amikor kicsit elhúzódtam tőle. Majd olyat tett, ami teljesen váratlanul ért. Megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése